Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Halász Péter: A csalán (Urtica urens) szerepe a moldvai magyarok életében
Halás^ Péter: A csalán (Urtica urens) szerepe a moldvai magfarok életében A csalán felhasználásának másik nagy területe a gyógyítás. Használták a levelének, esetleg a gyökerének főzetét teaként és fürdőként egyaránt. De sok helyen fogyasztják élvezeti teaként is, pontosabban úgy, hogy nem valamilyen konkrét betegség miatt isszák, hanem mert „mindentől jó”. De az ételként való fogyasztásánál is jelentkezhet a gyógyító funkció, mert „vékonyíccsa vérit” — mondja a forrófalvi Antal Anna. A csalán gyógyító teaként való használatakor az ételként történő hasznosítással szemben nagy előny, hogy egész nyáron szedhető, sőt meg is aszalható21, s így egész télen alkalmas lesz tea vagy fürdő készítésére. Végigtekintve azon betegségeknek a körén, amelyekre Szabófalvától Vizántáig a csalán főzetét ajánlják az általam megkérdezett csángók, igazat kell adnom a pusztinai Sebestyén Máriának, aki azt mondta róla: „akárminek erőst jó". A csalán természetes gyógyító hatását azonban a népi gyakorlat mágikus cselekedetekkel is igyekszik erősíteni. így Klézsén gyűjtött adat szerint „akinek hasfájása van, a csalánt reggel kell leszedni napjövet előtt, s abból fizgön meg háromszor kilenc, vagy három levelet, bétegye az ételbe, s elmúlik a betegsége. ’e- Puszünán is úgy7 tudják, hogy a csalán főzete jó a gyomorfájásra. Ugyancsak elterjedt vélekedés, hogy a csalán „tiszjíttya a vért” Lárgán23, „válcsa a vérit” Szabófalván és Kelgyesten, vagy ahogy Forrófalván mondják: vékonyíccsa a vérit. Pusztmában ebből a célból „gyógybort” is készítenek a csalánból: ,,Megmossák, belérakják egy edénybe, tesznek hozgá egy kalán24 nádmézet27. Elhagyják 10-12 napot s olyan lett, mint a bor. Igyad meg mert higíccsa a véredet. ” Kiütések (bibona, ebseremek) ellen Forrófalván teát főznek belőle.26 Pusztinában, de Kelgyeszten is számontartják, hogy teája jó a különféle belső szervek betegségeire: tisztítja a vesét, „újíccsa a májat”, „takaríccsa a tüdőt”, jó huruttóP7 és hűléstől is. Csíkfaluban a hámlásnak nevezett szájbetegséget — kidagadnak az ajkak, megtarkul a bőre — csalánteával gyógyítják, de használják még reuma és sárigság ellen is.28 Újabban cukorbetegségre is csalánteát isznak: Frumószában mondta egy asszony: „sokan gyűjtenek zsákszámra, megszprasszák, aztán csájnak fizik meg diabéttől”. Fürdő céljából kiássák tövestől és megfőzik az egész növényt. Magyarfaluban a megrühesedett testrészt fiirösztik benne, Lészpeden ugyanúgy: „Vakarom a kezemet, még a lábam szárát, meg az arcom. Valamivel bételt, koszos malactól fertőződik az ember. Kiástam a csihánt tövestől, megfőztem, mékfürödtem benne. Emuit.,l29 Csíkfaluban — és bizonyára máshol is — a csecsemők számára főznek csalánteát.30 Harmadsorban állati takarmányként hasznosítják a hagyományos csángó gazdaságban a csalánt, általában nyersen, de adják főzve és forrázva is, úgy tűnik ez elsősorban a gazda vagy a gazdasszony dolgosságán és gondosságán múlik. A disznóknak rendszerint csak behányták a csalánt, a kislibáknak, kisrécéknek, kurkánfiaknak! 1 összevágják, és kukoricaliszttel összekeverik. ,„A.zgal neveltem a csirkéimet - mondta a pusztinai Sebestyén Mária — vettem lisztet, kását, a csalánt vágtam össze, hintettem meg a lisztveP2, s megették. Disznófélének is jó. ” A gondosabb csángó gazdák leforrázva — megforrózva - etették a csalánt. Szabófalván mondták: ,filegforróztam, tettem reá picsókáPj s attam a dzsiszpónak. Fiszjenekneki4 adtam a levét, récéknek is jó.” Csíkfaluban a lapiját adták a disznónak, megforrózva a kisrécéknek. Pusztinában inkább orvosságszámba ment a csalán etetése: „tavasszalgyűjtik s disznónak, kitakaríccsa a gyomrát. ” „ Volt egy rossz malackám, nem akart nőni, annak is főztem csalánt. ” A felsorolt területeken kívül a csalán több hasznosítását ismeri még a hagyományos csángó népi gyakorlat. Klézsén hajhullás ellen a csihángyökér főzetét alkalmazzák.35 Csalánlével forrázták Lészpeden, Pusztinán a tejesedényeket, köpülőket. Csíkfaluban az újszülött fürdővizébe is csalánt tettek, hogy ,,jóbiizf legyen”j6 A csalánnal kapcsolatos hiedelmek közé tartozik az a Pusztinában ismert szokás, hogy „nagyhéten nem ettek csihánt, mert Krisztust csihánnal verték volt”. Magyarfaluban pedig egy kígyómarás elleni ráolvasásban szerepel a csalán. ,delikor megmarja az embert a kégyó, akkor kell fogjon neki, s kell egy kapott sarló, úgy kell kapja a sarlót. Csinál egy kört, így ne. S kend belé 21 Szárítható. 22 BOSNYÁK 1973, 290. 23 HALÁSZNÉ 1987,18. 24 Kanál. 25 Nádméz = cukor, a répacukor előtti állapotból eredő szóhasználat. 26 HALÁSZNÉ 1987,18. 27 Köhögés ellen. 28 BENEDEK H. 1997,155., 157., 164. 29 HALÁSZNÉ 1987,18. 30 BENEDEK H. 1997,159. 31 Kispulykák. 32 Kukoricaliszt. 33 Pityóka, burgonya. 34 Csirkéknek. 35 BOSNYÁK 1980,161. 36 BENEDEK H. 1997, 65. 322-
