Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Gelencsér József: Az özvegy nehéz élete - Sors és jogi néphagyomány
Gelencsér József: A% özvegy nebét(_ élete - Sors ésjogi néphagyomány Gölöncsér Julianna mikor lányával a fehérvári menekülésből hazatért, már akkor keserves körülmények közé került. Házukon nem maradt ajtó, a nyílást pokróccal fedték, így próbáltak védekezni a téli hideg ellen. Mikor ismét menekülni kellett, új fent rokonaikkal, Molnár Ferencékkel mentek. Mivel mindegyik családnak szerencsésen megmaradt egy-egy lova, azokat összefogták, úgy indultak útnak. Először Bodajkig jutottak, ahol Molnár Ferenc testvérénél kaptak szállást. Itt megközelítőleg három hétig tartózkodtak, aztán tovább, Zircre hajtottak. Alig értek a bakonyi településre, mikor hatalmas tüzérségi támadásba kerültek, amit nagy rettegés közepette átvészeltek. A front áthaladtával visszajutottak Bodajkra, onnét haza Sárkeresztesre. Ezzel ért véget a három hónapot meghaladó rettegés és halálos veszedelem. Házuk a menekülés ideje alatt leégett. Előbb egy rokonnál húzták meg magukat, majd a megmaradt tyúkól szolgált nekik lakásul. A nyár folyamán először a kiégett lakóház konyharészét javították meg. Gölöncsér Juliannában ez idő tájt tudatosodott, hogy újra özvegy lett. Szerencsére fia, Igari Imre hazatért a nyugati fogságból, sőt, némi ingóságot is haza tudott hozni a nagy ínségbe. Megmaradt az elásott varrógép is. így kezdték újra az életet, a semmiből. Gölöncsér Julianna fölnevelte gyermekeit. Végül is hosszú életet élt. Láthatta gyerekei sikeres házasságát, gyarapodásukat, örülhetett unokáinak. III. Gölöncsér Julianna őszinte, kendőzeden elbeszélésével az özvegyi sors, a paraszti lelkivilág, az érzések, a viselkedés indítékainak mélyrétegét tárta fel. Hagyományos stílusban, nyelvezettel, archaikus fordulatokkal olyan eseményekről, mozzanatokról, megnyilatkozásokról, indulatokról, tépelődésről lebbentette fel a fátylat, melyet a falusi emberek inkább elhallgatni szoktak. A történéseket elsősorban két gyermeke, Igari Imre és Szaki Józsefné Szumper Julianna (1940—) egészítette ki számunkra. Mint látható volt, az első boldog házasság után az özvegy nehezen állt rá az újabb házasságra, de abban is boldog lett. Abból is eg)7 gyerek származott. Az is rövid ideig tartott, és tragikusan végződött. Az első megözvegyülés utáni fájdalmat, a gyötrődést, a küzdelmet a megélhetésért, illetve a szülőkkel, a hozzátartozókkal, a falu szájával, a közvélekedéssel jól érzékeltette a visszaemlékezés során. Kínlódott saját érzelmeivel, igyekezett ellenállni a sokféle hatásnak, érzelmi és értelmi szempontoktól áthatott döntését csak nehezen hozta meg. Végül alapvető befolyással bírt, hogy fiúgyermeke érdekét és vonzódását tartotta szem előtt. Életével, annak alakításával, jellemével, munkájával a faluközösségben és a rokonságban tiszteletet vívott ki. Idealizálni nem szükséges, de az kimondható, hogy talpraesett személy volt, aki ha kellett, a száját is ki tudta nyitni. Emellett olyan mesterséget ismert és gyakorolt — a szabást, a varrást — ami a megélhetés biztosításán túl kiemelte a falu egyszerű, kétkezi földművesei közül. Még egy speciális ismerettel rendelkezett Gölöncsér Julcsa. Tudott és szeretett főzni. Sok lakodalomba hívták főzőasszonynak, mert nagy mennyiségben is ízletesen készítette el az ételt, pedig akkor mások a mértékek és arányok. Neki magának különösen kedves étele mégsem volt. Sorsát példázza, amit ezzel kapcsolatban mondani szokott: „Jó vót énnekem eggy darab kenyér is, mer sokszor főznyi se értem rá.” Második házassága megkötésénél — gyermeke érdeke mellett — a férj előnyös tulajdonágai is meghatározó súllyal estek a latba. A rangosabb falusi sorból vállalta a cselédházba kerülést, ami a község szemében, értékítéletében, a lecsúszást, a deklasszálódást jelentette. Gölöncsér Julianna viszont jól tűrte - a joggal átmenetinek gondolt - uradalmi viszonyokat. Elhatározásában, elköltözésében szerepet játszott első férje apjának, Igari Istvánnak és feleségének magatartása, akiknek menyükhöz való viszonya fiúk halála után változott. Egyébként is, azt megelőzően is, — ahogy mondták — ő volt, azaz „awót a menyecske”, így az általános paraszti mértéknek megfelelően nem bántak vele különösebben kedvesen. Ehhez jött rövidesen a férj halála, mely után az udvarlók is sorra jelentkeztek. így Gölöncsér Julcsát az öregek egyre kevésbé kedvelték. Ráadásul Hermann Julianna csalódott volt: mikor Zámolyról eljött, másra számított, így arra, hogy mostohafia tovább viszi a gazdaságot. Nem is volt már fiatal, sokallta a terhet. Azonban ahogy Hermann Juliannát nem kizárólag egyetlen szempont és szemszög alapján kell megítélni, úgy Igari Istvánt sem. Férje halála után Gölöncsér Julianna élete mind keservesebbé vált, amiben kétségkívül volt szerepe Igari Istvánnak illetve feleségének. A második férjhezmenetelt követően pedig a dombsori házban maradás leheteúenné vált. Igán István viselkedése, fájdalma azonban részben érthető, hiszen fiát veszítette el, „csak” lányai maradtak. A vásározás révén nagy kapcsolatrendszerrel bíró, világi és egyházi tisztséget viselő Igari Istvánnak bizonyos respektje, elismertsége volt a faluközösségben. Gyerekei, unokái szeretettel, tisztelettel viszonyultak hozzá, majd emlékeztek meg róla. Hermann Juliannát hasonlóan szerették. Az ugyancsak Julcsa megszólításra hallgató asszony értett a népi gyógyításhoz, ismert bizonyos praktikákat, ezért is kedvelték a rokonságból, illetve a faluból. Később Budapesten is megmaradt fejkendős falusi asszonynak. O férje halála után ugyanis Budapestre költözött, még a házasságuk előtt született Margit nevű lányához, aki gazdag családba, Vásárhelyi Pálhoz ment férjhez. Ennek ellenére a II. világháború 282 I ■
