Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Gulyás Éva: A nő szerepe az ünnepre való felkészülésben a Jászságban
Alba Regia 40. (2011) Ég a gyertya, ha meggyújtják, Ept a lányok szépen fújják, Fújjad, fújjad, jó katona, Hogy vigadjon ep ap utca. Ez az utca, be szép utca, Rozmaringgal van kirakva, Azt is tudom, ki rakta ki, Az én rózsám rakatta ki, Hely kicsi kecske, Szép menyecske fordulj ki! Ekkor, akire rámutatott a középen táncoló, az kifordult, bement a körbe és helyet cseréltek. Ezután nagyot nevettek a lányok, de közben mindig leselkedtek a csárda felé, hogy onnan jönnek-e már értük a legények, 'elhúpyák-e' őket a táncba. A legények ugyanis ott mulattak a csárdában, az volt a szokás, hogy a cigánnyal bekérették, behúpatták a választottjukat, míg apók ellenkeztek, mórikáltak, kérették magjikat. A fonóba is jártak Terka néniék, minden gupsalyon vagy rokkán eresztették a fonalat, köpfen énekeltek. A legények meg néha maskarába óltópye megjelentek ap ablakon, ijesztgetve a háp népét. Majd beljebb kerülve a átera vagy tambura mellett táncoltak. Az ünnepköszöntő szokások közül a pünkösdölést említhetjük, mint leányszokást. A Jászságban a 6-10 éves kislányok mentek pünkösdöt köszönteni, helyi kifejezéssel mimimamápni. Két szokásváltozat terjedt el: az egyikben menyasszony szerepel, mellette feltűnik a vőlegény, valamint a lobogós (vőfély), a kosaras (ajándékgyűjtő), esetleg kosporúslányok is szerepelhettek. A másik változatban pünkösdi királyné, királykisasszony szerepel, általában egy kisebb, szebb kislány, a többiek a kísérői.9 10 Az 1970-es évek első felében gyűjtöttem a jászsági pünkösdi szokásokat és az akkor még népszerű, bár néhol már felújított pünkösdi ének különböző változatait is feljegyeztem, magnetofonra vettem. Gyűjtéseimet közre is adtam. A pünkösdölő kislányok pünkösdvasárnap délután összegyűltek a menyasszony házánál. Fehér áldozási mhába öltöztek, a menyasszony fejére idősebbektől kölcsönkért menyasszonyi koszorút tűztek. A vőlegény és a vőfély szerepére felkérték valamelyikük fiútestvérét, de általában ezeket a szerepeket is kislányok alakították, ez volt a gyakoribb. Ok is ünneplőbe (a kislányok fiúruhába) öltöztek, a kalapjukra bokrétát tűztek és a vőfély (lobogós) kezébe felszalagozott verebélyi botot adtak. Indulás előtt felállt a menet, az élen haladt a lobogós, utána karonfogva a menyasszony és vőlegény, majd a koszorúslányok. A menet végén a kosaras ballagott. Dicsértessékkel beköszöntek a kiválasztott házhoz és megkérdezték, hogy spabad-e mimimamát járni? Ha szívesen fogadták őket, bevonultak az udvarra, kézen fogva körbeálltak és tánclépésekkel haladva előadták a pünkösdi éneket. Ha többen voltak, a kör közepére állt a menyasszony, illetve a vőlegény is, és körbetáncolták őket. Arra is volt példa, hogy a köszöntő eléneklése után mindenki fordult egyet a párjával. Volt, ahol a vőfély még a taktust is verte a botjával. „Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja, Holnap lesz, holnap lesz, a második napja. Idejöjjön a kisasszony kis gombos szoknyába', Nála látok piros almát dugja kebelébe, Hazaviszi fiának, Fehér Andorlásnak, Andorlás, bokrétás,jól megkösd a lovadnak kantárját le ne taposd a pünkösdi rózsát. Lányok vattok, szépek vattok, szívem szakad rátok, Kertben voltam rózsát szedni, fáj a szívem rátok! Fürdik mán, fürdik mán a fekete csóka, Nem lesz már, nem lesz már fehér galambocska. Én kicsike vagyok, alig birok szólni, A királyné pálcája, szálljon erre a házra, Ha nem száll is, szálljon rá az Isten áldása! Ámen.” (Jászalsószentgyörgy, 1974) 9Lukácsi Lászlóné gyűjtése, a leírásban szereplő Terka néni Bertalan Ferencné adatközlő, Jászalsószentgyörgy. LUKÁCSI—LUKACSINE— RUSVAY 1986, 271-272. 10Ld. ehhez GULYÁS Éva pünkösdi szokásokról írt cikkét, 1978, 233—244. valamint BARNA Gábor atlaszkommentárját és a térképlapokat, 2001-2005. 265 T T
