Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Gulyás Éva: A nő szerepe az ünnepre való felkészülésben a Jászságban
Gulyás Eva: A nő szerepe az ünnepre való felkészülésben a Jászságban 2. A továbbiakban megvizsgálom, hogy a naptári ünnepek böjti előkészületeiben a nők milyen szerepet játszottak. Minden ünnepet rövidebb-hosszabb előkészületi időszak előz meg az ünnep nagyságától, jellegétől függően. Az egyház elvárta híveitől a naptári ünnepek előtti böjtölést, a testi és lelki felkészülést az ünnepre. Két hosszabb böjti időszak volt az év folyamán: advent és nagyböjt. De a többi, kisebb ünnepnek is volt szombatja, vigíliája, még a heti pihenőnapnak, a vasárnapnak is. Szombaton tisztálkodtak, mostak, takarítottak, elvégezték a ház körüli munkákat, hogy vasárnapra, a szent napra, az Úr napjára kevesebb tennivaló maradjon. Böjtben nem ettek zsíros ételeket, olajjal, tejjel főztek, tilos volt a tánc, a bál, a lakodalom és mindenféle zajos összejövetel, gyakoribb imádkozás, templomba járás, házi ájtatosságok és csend jellemezte a böjti időszakot. A nők jelentős részt vállaltak a böjti szokásokból, ünnepi előkészületekből. A vallási szokások templomi és otthoni gyakorlásában élen jártak. Gyakrabban és többet imádkoztak, mint egyéb napokon. Adventba’ a jó katolikusok minden este 100 Üdvö'zlég Máriát imádkoztak. ” (Jászberény-Felsőmuszáj tanya). Az idősebb asszonyok napfelkelte előtt mentek az adventi hajnali misére, a rorátéra. A sok imádkozás, a sűrűbb templomba járás következtében lélekben megtisztulva és felkészülve várták a Megváltó születésének ünnepét, a karácsonyt. Házi ájtatosságokat is szerveztek. A karácsonyböjt jellegzetes vallási szokása volt a jászsági katolikusoknál a Mária és József szálláskeresését megjelenítő szentcsaládjárás. „.. .Jászjadányon szokás volt december 15-től karácsony estéig kilenc családnak naponta összejönni, hogy a szent családot ábrázoló képnek szállást adjanak. A. szálláskereső szentképet előbb megáldotta a pap. Amikor a szentkép az új családhoz érkezik, a házioltárra helyezik, imádkoznak előtte, majd másnap tovább viszik a képet. A kilenc esti ájtatosság után a képet a templomba viszik, vág az égik család őrzj a következő adventig. A lányok számára is izgalmas, várakozással teli hetek voltak ezek, hiszen az adventi jeles napok (András, Luca) és karácsony(böjt) a szerelmi varázslások kedvelt alkalmai voltak. Ezzel már a következő évi farsangra jósoltak előre, lesze kísérőjük, táncosuk a bálban, a táncmulatságban, lesz-e kérőjük tavasszal, ezt próbálták varázslatokkal kifürkészni. András napján böjtöltek a lányok, hogy megálmodják jövendőbelijüket. Jászfényszarun ezen a napon a lány lefekvés előtt háromszor megforgatta feje fölött a kispárnát vagy férfinadrágot tett a párnája alá, hogy megtudja, ki veszi el. Luca napján lucacédulát írtak a lányok: Jászdózsán 12 cédulára fiúneveket írtak, minden nap elégettek egyet anélkül, hogy megnézték volna, amilyen név az utolsó cédulán szerepelt, olyan nevű lett a férje. A Jászságban ismerték a karácsonyböjti mákos csíkkal és az almával való szerelmi jóslást is. „Kimennek karácsony böjtjin este és almát (mákos csíkot) esznek a kapu előtt, amerről a kutya ugat, arróljön a kérőjük. ” A szép, egészséges piros almának, mint az élet és egészség szimbólumának, kiemelkedő szerep jutott a karácsonyi szokásokban: szerepelt a karácsonyböjti vacsora étrendjén, a gazda vályúba helyezett almáról itatta ünnepek alatt a jószágokat, de felbukkan az egészségvarázsló eljárásokban, a szerelmi jóslásokban is. „Karácsony napján az én időmben almát vittünk el a templomba. Az éjféli misére, a pásztorokéra, meg a nagmisére. Oszt akkor kiálltunk a kapuba, én is próbálkoztam, és amilyen nevű elmeg, olyan vesz el. Azt csináltuk, például nekem sikerült. Mert miko ’ az almát ettem, eg Béla nevű ember ment el És éppen eg Béla nevű férfihez mentem... Uganazt az almát kellett elvinni mind a három misére... ” (Jászdózsa) A karácsony utáni, télközépi és télvégi időszak, valamint a húsvét előtti nagyböjti hetek egyházi ünnepeinek előkészítésében, vallási szokásainak gyakorlásában is mindig részt vettek a nők, különösen a vallásos, öregebb asszonyok és a vallási társulatok nőtagjai. Jelentős szerepük volt a szentelmények beszerzésében és otthoni felhasználásában (szentelt víz, gyertya, barka), az erre az időszakra eső házi ájtatosságok megszervezésében (kánai menyegző, Mária menyegzője), a nagyheti szokásokban: a nagycsütörtöki szentsír elkészítésében és a szent sír melletti virrasztásban, a nagycsütörtöki keresztjárás és a nagyszombati Jézus-keresés szokásában. Alattyánban idős társulati asszonyok készítették elő a szentsírt: fehér ünnepi oltárterítővei és friss virágokkal díszítették Jézus sírját és a hozzá tartozó oltárt. A húsvétra való lelki rákészülés fontos része volt a nagyheti liturgikus szokásokban való részvétel, melynek során a hívők lélekben szinte újra átélték Krisztus szenvedésének egyes stációit. Jászladányban és Jászfelsőszentgyörgyön nagycsütörtökön este a társulati asszonyok vezetésével sorbajárták a határbeli kereszteket, virrasztottak és imádkoztak minden keresztnél annak emlékére, hogy Jézus is virrasztott ezen az éjszakán az olajfák hegyén.* 12 * Jászszentandráson a Palotay-kereszt melletti ájtatosságra így emlékezett az egyik adatközlő 1994-ben: „Gyermekkorunk emlékeiből idézem, bog a keresztjáró napok második napján ehhez a kereszjhezjótt a hívők serege imádkozni, kérni az Egek Urát: Uram, hallgasd meg könyörgésünket!’ Jászfényszamn nagyszombaton hajnalban a vallásosabb asszonyok kimentek a temetőbe Jézus sírját keresni és imádkozni. Déryné Széppataki Róza, aki gyermekkorát Jászberényben töltötte, önéletrajzában feljegyezte, hogy a nagyböjti estéken a főtéri Pálinkás-keresztnél több alkalommal énekelt, ezek voltak élete első nyilvános szereplései.14 Az ünnepre való felkészülésnek volt profán, világi oldala is, hiszen előtte takarítottak, tisztálkodtak, böjtöltek, és előkészítették az ünnepi ételeket. Ez szintén túlnyomórészt asszonyi munka volt. A böjti étkezésnek különböző fokozatai voltak, ez sok mindentől függött, pl. a közeledő ünnep jellegétől, az egyházi előírásoktól, a hét napjaitól, a "DÖMÖTÖR 1974,116.; ld. még KOCSÁN 2003, 43. 12SZABÓ 1982, 266.; GULYÁS 2002 »DÁVID 2003, 87. 14KARCSAI KULCSÁR 1978 266
