Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Gulyás Éva: A nő szerepe az ünnepre való felkészülésben a Jászságban
Gulyás Eva: A nő szerepe az ünnepre való felkészülésben a Jászságban főleg a gyerekeket. A lakodalmakban pedig a rácsos vagy lyukas közepű, speciális kalácsok a vőfély kelléktárába tartoztak, ráhúzták a kulacs vagy az üveg nyakára, úgy vitték magukkal a lakodalmi menetben. A farsangi sült tészta, a pampuska a szokásokban is szerepelt. A lányok vagy édesanyjuk a farsangvégi bárom napokkor rendezett bálba pampuskát vittek magukkal, mintegy belépődíj gyanánt. Hamvazószerdán a gyerekek összeszedték a maradék pampuskát, felfűzték madzagra és felakasztották a padlásra, vagyis elzárták a farsangi ételt, mert ezután csak zsírtalan böjti ételeket lehetett fogyasztani: „Jáspdópsán hátikassal (spalmahordó kas) jártak a legények pampuskát szedni, és a kapott pampuskát... felfűzték.”2 3 A farsangi és a nagyböjti ételek vetélkedése (Konc király és Cibere vajda küzdelme) gyermekijesztő hiedelemként ismeretes Jászdózsán: ,JMikor már a böjt bejön, oszt elmúlik a farsang akkor már az ezekelőttiek nem ettek húst, a böjtbe... bolonddá tették a gyerekeket, hogy hát most (húshagyókedd) a Kecskés hídnál a Cibere meg a Konc vajda veszekednek. Egymásba hányják a kést meg a villát. Mert a böjtbe eltették a kést meg villát, mert akkor nem kellett húst enni. Ezt neveztük Konc királynak. Ilyenkor mindig Cibere győzött, mert mindig áberét is ettünk. A kultikus ünnepi ételek közül érdemes kitérni a mindenszentek és halottak napi koldusadományokra (főleg a cipó, kalács, de termények is előfordultak), melyek a halottkultusszal álltak összefüggésben. Szerte a Jászságban szokás volt, hogy mindenszentek napján cipót, kalácsot vittek a templomba, melyet a pap vagy a harangozó szétosztott a szegények között. Arra is volt példa, hogy a lakosok a templomajtóban osztogatták a magukkal vitt cipót, kalácsot a koldusoknak, hogy imádkozzanak halottaik lelki üdvéért.4 Jánoshidán madár alakú apró kalácsot, tu bukót vittek a misére a szegényeknek, Jászalsószentgyörgyön tubucskát adtak a papnak, a kántornak és a koldusoknak, hogy imádkozzanak a halottakért.5 Jászdózsán nemcsak mindenszentekkor, hanem minden nagyobb ünnepen, karácsonykor és húsvétkor is sütöttek koldus kalácsot, kenyérsütéskor kolduscipót a halottaikért. Az ünnepiségnek az ünnepi alkalomtól függően sokféle kifejezőeszköze létezik.6 A lakáskultúra, a népviselet, a táplálkozás, mint láttuk, a legszembeödőbb, leglátványosabb, valójában tárgyiasult kifejezési módok, de az ünnepi szokások, a szokásköltészet is hasonlóképpen kifejező lehet, pl. az ének, a tánc, a köszöntő versek, a játékok, a dramatikus szokások, hiszen mindezek ötvözetéből születik meg az ünnep felfokozott, emelkedett hangulata, érzelemvilága, a résztvevőket is magával ragadó lelkisége. A népszokások gyakorlásából mindkét nem, minden korosztály kivette a részét, nehéz ezt a témát csupán a nőkre, női korosztályokra leszűkítve vizsgálni. Bár folytak a néprajzban ilyen jellegű kutatások, főleg a leányélet szokásainak feltárására törekedtek, vagy az asszonyfarsangot vizsgálták. A leánykor, a leányélet folklórját Tátrai Zsuzsanna kutatta. A sárközi lányok szőlőőrzését Katona Imre, a mátraalji asszonyok farsangi mulatozását Jávor Kata leírásaiból ismerjük.7 8 Lukács László is feljegyezte az asszonyfarsang szokását a szőlőtermesztéséről híres Fejér megye néhány településén: ,y\ pincesperezésen Fejér megye falvaiban általában csak a férfiak vettek részt■ Fákopd és Igar szőlőhegyeiről azonban ismerjük a nők pincesperezését, az asszonyfarsangot is. Pákozd szőlőhegyein századunk elsőfelében még ’a farsang búcsúja az asszonyoké volt’. A férfiaknak a farsang utolsó vasárnapján otthon kellett maradni, az állatokat és a háztartást ellátni, a pincébe a nők mentek. Egész naP ittak, mulattak a férjes asszonyok... ’* A leányok és asszonyok által gyakorolt jászsági szokások közül a nagyböjti játszót és a pünkösdi királyné járás szokását mutatjuk be. Jellegzetes tavaszi lányjátékok voltak a nagyböjti játszók. A vasárnapi litánia után a lányok tízenhúszan összekapaszkodva sétálgattak a faluban, énekeltek, táncoltak, különböző leányjátékokat játszottak Qászfényszaru). Jászalsószentgyörgyön is összegyűltek a lányok vasárnap délutánonként játszani. ,ylz ifúkorban a legények és lányok társas összejöveteleire jó alkalom volt a vasárnapi, ünnepnapi délutáni vecsemye, a fonóház a tollfosztás helye. Vecsemye után a karzatról lejöttek a legények, a lányokkal a templom ajtóban találkoztak. Elindultak a 'placcra', ami a csárda előtt volt. Egymás kezét fogva kört alakítottak a lányok és imbolygó táncot lejtettek. Közben énekelték a dalt, amire Terka néni még visszaemlékszik: Kender morzsa, szép menyecske, Ölelj, csókolj, akit szeretsz Megölelem, megcsókolom, Kifordítom, befordítom 2 SZABÓ 1982, 265. 3 GULYÁS 1976. 4 Ld. Szolnok megye néprajzi atlasza II/2. térképkötetében a halott etetéséről készült térképlapokat (90/11.2), 2005. 5 PÓCS 2001, 54. 6 Részletesen felsorolja és elemzi VHRliBÉLYI Kincső: Szokásvilág c. könyvének „Az ünnep megjelenése” fejezetében, 2005, 126-135. TÁTRAI 1994; KATONA 1962, 152-154.; JÁVOR 1969, 265-294. 8 LUKÁCS 1991, 571-572. 264
