Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
S. Lackovits Emőke: Szent Luca és Luca napja a bakonyi, valamint a Balaton-felvidéki közösségekben
Alba Regia 40. (2011) szegényt várhattak kérőként, de a Jászságban a szótlanul százszor megforgatott párnán a férj személyének megálmodása is. Székelykocsárdon férfigatyára fekve álmodták ezt meg. Palócföldön „haluskába”, esetleg gombócba, az Ipoly-mentén derelyébe főzték bele a tizenkét férfinevet, egyet üresen hagyva. Ugyanitt fát loptak a szomszédból és otthon megszámolták, ha páros volt, várhatták farsangban a lány férjhez menetelét. Palócföldön a szomszéd ablakának házasságjóslással történő megzörgetése sem mondható gyakori szokásnak, de Bárándon a trágyadomb tetejéről hallgatott kutyaugatás számlálása sem.63 A fa bevitelét és megszámolását, vagy' a kutyaugatás irányának megállapítását vidékünkön karácsony vigíliáján éjféli misére menet előtt tették meg. Ilyen egyedi szokásnak mondható Székes fehérvár-Fcisővárosban az ólomöntés, amely vizsgált területünkön Szilveszterhez kötődött. Egyedülállónak nevezhető még a lovasberényi lucacsillag, amely tizenkét ágú papírcsillag volt, mindenik ágon egy-egy férfinévvel. Naponta egyet látadanul behajtottak és párnájuk alá tették. A karácsony vigíliájára maradt egyetlen névből a jövendő férj nevére következtettek. Ilyen lucacsillagot készítettek a lányok a Szatmár megyei Kakkszentmártonban is. Volt, aki hármat; egyiken nevek, másikon foglalkozások, harmadikon esztendők szerepeltek. Hasonlóan nem sorolható az általánosan gyakorolt jósló cselekedetek közé az a magyaralmási szokás, amikor a férfiak kifordított subában, sapkában az utcára kimenve, hitük szerint meglátták jövendőbeli feleségüket.64 Ilyen, másutt általában nem gyakorolt házasságjóslás volt a Szerémségben a lucapogácsa evése, naponta egy falattal, majd az utolsóra karácsony vigíliáján a kapuban került sor, amikor az arra menő férfi keresztneve a jövendőbeliét jelentette. De ide sorolhatjuk a törökkanizsai disznóól rúgását Luca estéjén, amikor a röfögések számából a lányság hátralévő esztendejére következtettek, vagy a topolyai papucsrúgást, amikor a papucs orrának állása (kifelé vagy befelé) a férjhezmenetel eljövetelét jósolta. Székelykevén az álom jelezte a jövendőbeli érkezését, ugyanezt mondták Zentán is, de csak akkor, ha forgácsot tett a lány párnája alá. Szalárdon egy darab pirított kenyér felét fél pohár vízzel kellett éjfél előtt elfogyasztani, majd a maradékot a párna alá tenni, és éjfél után megenni, meginni. Ezt követően a lánynak álmában megjelent a vőlegény.65 A disznóól- és a papucsrúgást a Balaton-felvidéken az éjféli mise előtt vág}' után végezték, az álombéli jövendölés kis eltéréssel pedig vidékünkön András napjához kapcsolódott. Előfordult Luca napján szerelmi varázslás is, amely valójában rontás volt. Veszprémvarsányban azt tartották, ha valakinek nevét ezen a napon a kémény füstjébe felírják, nem fog tudni férjhez menni vagy megházasodni. A cselekmény alapjául a név és viselője azonossága szolgált. Ugyanig}' azonosítottak valakit valamilyen személyes használati tárgyával, lábnyomával vagy árnyékával. Valamennyi alkalmas volt a néphit szerint szerelmi varázslásra, rontásra. Az élet- vagy sorsjóslás ugyancsak elterjedt volt szerte a magyar nyelvterületen, vidékünkön is gyakorolták. Luca napján sütötték meg a Luca-pogácsát. Annyi, az átlagosnál nagyobb méretű pogácsát tett a gazdaasszony a tepsibe, ahány tagja volt a családnak, de mindemkbe egy-egy libatollat tűzött. Akinek a pogácsájában a toll sütés közben megégett vagy megperzselődött, az a családtag halálát jövendölte az elkövetkező esztendőre. Bálint Sándor a szokást megtalálta Dél-Alföldön, Göcsejben, de a vendeknél (pogace) is, sőt, Kretzenbachertől tudjuk, hogy a németek (Luzienbrot) és a szlovénok (lucijscak) ugyancsak azonos célból készítették. Bálint Sándor szerint ez kapcsolatot jelent a halottkultusszal, amikor jövendöltek a család legközelebbi halottjának személyére, ugyanakkor a közös étkezés a család élő és elhalt tagjainak kultikus közösségére utalt.66 Nem hagyható figyelmen kívül, hogy' egyes közösségekben a Luca-pogácsából adtak a koldusoknak is, ami ugyancsak a halottkultusszal kapcsolatos. Luca-pogácsa sütése általánosnak mondható Palócföldön, Szegeden és környékén, a Kiskunságban. A Jászságban ugyanezzel a céllal vöröshagymát tisztítottak meg a családtagok számának megfelelően. Akié a karácsonyi éjféli miséig megbámult, az halt meg elsőként.67 Dunántúlról, Alföldről egyaránt ismertek adatok azzal kapcsolatban, hogy a Luca-pogácsának gyógyító erőt tulajdonítottak. Eltettek belőle, és beteg állatnak porrá törve adták, vagy frissen kisütve etették meg az állatokkal, hogy megóvják őket a betegségektől. Német nyelvterületen is ez volt a gyakorlat.68 Egyébként Luca éjszakáját nemcsak gonosz járó időnek tartották, hanem a halottakénak is. Zobor-alji hiedelem szermt ilyenkor a halottaknak éjféli miséje van a templomban, de ezen kizárólag ők vehettek részt és ilyenkor saját lelkűk üdvéért imádkoztak. Ugyanis úgy tudták, hogy ezek az elhunytak csak a templomban ölthettek emberi formát, egyébként valamely állat képében várták a kiengesztelődést, ami az élők buzgó imádsága eredményeként következhetett be, és ilyenkor az állatképmástól szintén megszabadulhattak.69 Az egykori Maros-Torda megyei Koronkán Luca-napon kimenve a temetőbe hazajáró lelkekkel találkozhattak, akikkel beszélgetni is tudtak.70 « SZENDREY 1986, 189.; JÓKAI 2001, 35.; MANGA 1968, 38.; PETERCSÁK 1978, 97.; PETERCSÁK 1985, 21-22. és 2001, 165.; SZABÓ 1982, 250.; MAKKA1-NAGY 1993, 36.; GULYÁS-SZABÓ 1989, 318-319.; UJVÁRY 1985, 455. 94 GELENCSÉR—LUKACS 1991, 88., 257.; MÁKKÁ I-NAGY 1993, 251. 65 PENAVIN 149-150. « KRETZENBACHER 1959, 35. és BÁLINT 1977, 75-76.; GÖNCZI 1914, 263. 67 GULYÁS-SZABÓ 1989, 319.; BÁLIN T 1968,158.; TÁLASI 1977, 295.; SZABÓ 1982, 250. 6* BÁLINT 1977, 76. 69 JÓKAI 2001, 33-34. 70 MAKKAI-NAGY 1993, 158. 235
