Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
S. Lackovits Emőke: Szent Luca és Luca napja a bakonyi, valamint a Balaton-felvidéki közösségekben
J. Eackovits Emőke: S^ení Euca és Euca napja a bakonyi, valamint a Balaton-felvidéki közösségekben Német nyelvterületen Luca éjszakáján éjfél körül egyes helyeken a szolgálólány kilopózott a patakhoz, ott egy fűzfának a napos oldalra eső részét vonókéssel mellmagasságban lehúzta és három boszorkánykeresztet rajzolt rá, majd a kérget visszahúzta és bevizesítette. Nagyon kellett ügyelnie arra, hogy a cselekményt éjjel 11 és 1 óra között hajtsa végre, de ugyanakkor ez idő alatt vissza is érkezzen a házba, mert különben holtan leltek volna rá reggel. Újév reggelén viszont kibontották a fűzfa kérgét és ebből a bevésésből következtettek a jövendőre. Gyakori szokásnak számított, hogy a legények Luca éjszakáján egy padláson figyelték az imbolygó, pislákoló Luca-fényt, amely különböző alakzatokat vett fel. Meglátása kiváltságnak számított, azonban egyben szerencsédenséget hozhatott megpillantójára, mégis mindig kíváncsian várták, ki lesz a kiválasztott.71 Általános szokásnak mondható az egész magyar nyelvterületen az időjárásjóslás. Egyik változat a Lucakalendárium volt, amikor Lucától karácsony vigíliájáig naponta figyelték az időjárást, feljegyezték, és egy-egy napból a következő esztendő egy-egy hónapjának, a tizenkét napból az újesztendő tizenkét hónapjának időjárására következtettek. Másik volt a hagymakalendárium. Félbevágott vöröshagymából tizenkét részt helyeztek egy tányérra, amelyek egy-egy hónapját jelentették a következő esztendőnek. Mmdemkbe egy7 kicsi sót tettek. Amelyikben megvizesedett, abból a hónap csapadékos voltát vélték kiolvasni. Baranyában a Luca-éjszakai csillagos ég jó termést, a szamárordítás pedig sok jégesőt jósolt.72 Gyergyókilyénfalván azt mondták, hogy „Luca megnyirbálja a napot” ezért volt alkalmas karácsonyig a következő esztendő időjárásának megjövendölésére.73 Luca napján kezdték sarjasztani a lucabúzát. Cseréptálba vagy cseréptányérba ültették el a búzaszemeket és a tűzhely közelébe helyezték. Növekedéséből a következő év termésére, a termés minőségére is következtettek. Egyúttal ezzel a vetőmagot ugyancsak kipróbálták. Karácsonyra többnyire kizöldült a búza, amit a karácsonyfa alá helyeztek el. Szentelménynek tartották, úgy vélték, hogy megvédi a házat és a házbelieket a rontástól, de varázserőt is tulajdonítottak neki. Vízkeresztkor, amikor leszedték a karácsonyfát, a lucabúzát a tyúkoknak adták, hogy erősek, egészségesek legyenek, jól szaporodjanak és tojjanak az új esztendőben. Hatásosnak tartották beteg állatok számára is. A magyar nyelvterület közösségeiben több helyen ismert szokásról van szó. A lucabúzát Palócföldön meg is szenteltették.74 A mosdóvízbe tett lucabúzával megmosakodó lányok a hiedelem szerint szépek lettek és megmenekültek a szemfájástól.75 A Szerémségben a tányérba tett és naponta locsolt lucabúza közepébe egy mécsest is állítottak, amit a piros szalaggal átkötött tányérban kizöldült lucabúza között karácsony vigíliáján meggyújtottak, és Háromkirályok napjáig, vagyis Vízkeresztig, január 6-ig égették.76 Égő gyertyát helyeztek a kizöldült lucabúza közé karácsonyeste Bárándon, és azt tették az asztalra.77 Általánosnak mondható a lucabúza sarjaztatásának szokása a katolikus dél-szlávoknál és gyakorolták a német nyelvterület közösségeiben is. Bálint Sándor szerint ebben az esetben az Adria vidékéről származó vegetációs hagyományról van szó, amelynek gyökerei az antik Adonis kertjébe nyúlnak. Hozzánk délszláv közvetítéssel és ferences közreműködéssel juthatott el.78 79 Védekezés a gonosz er°k e^en: Mivel Luca napját híres gonoszjáró napként is számon tartották, ezért az ártó erők ellen igyekeztek védekezni, megakadályozandó az egyénnek, a családnak és a közösségnek a gonosz erők okozta kártevést. Ennek egyik módja volt az, amikor a két ablak közé tüskés ágat tettek, hogy távol tartsák a háztól a boszorkányokat, amint ez Magyarpolányban általánosnak mondható. Nem nehéz felismerni ebben a Szent György-napi gonoszjárás elleni védekezést. Hatásos volt az ajtószárfának fokhagymával való bedörzsölése, ami a magyar nyelvterületen szerte ismert védekezési eszköznek számított. Egyes helyeken a hagymát is alkalmasnak találták erre a célra. Ugyanígy az ajtófélfába vert szögre kötött gatyamadzag vagy a kilincsnek gatyamadzaggal való bekötése, amikor a gatyamadzagot különleges tulajdonságokkal ruházták fel, titkos életerőt, gonoszűző, gonoszlekötő-erőt tulajdonítottak neki,7yde úgy véljük, hogy amit bekötöttek, körbevettek vele, azt olyan mágikus körbe foglalták, amelyen megtört a gonosz ereje. Ugyanakkor többen, több helyen elmondták, hogy az eredményesebb hatás elérése érdekében szentelt vízzel is megöntözték az ajtót, a szobát. Veszprémvarsányban ilyenkor a keresztútra babot, mákot, kukoricát szórtak és megfigyelték, hogy felszedi-e valaki. Aki ugyanis felszedte, az boszorkány volt a hiedelem szerint, és a keresztúton összeszedett terményekkel rontani 71 REISENBERG-DÜRINGSFELD 1898, 436. 72 PENAVIN 1988, 152. 73 SZÉKELY 1995, 99. 74 GELENCSÉR-LUKÁCS 1991, 87-88., 261.; NÉMETH 1995, 52.; SZENDREY 1986, 189-190.; BÁLINT 1968, 159.; GULYÁS-SZABÓ 1989, 315.; PETERCSÁK 1985, 21. és 2001,164.; SZACSVAY 1984, 873. 75 PENAVIN 1988,148. 76 PENAVIN 1988,148. 77 UJVÁRY 1985, 455. 78 BÁLINT 1977, 77-78. 79 SZENDREY 1986, 317. 236
