Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
S. Lackovits Emőke: Szent Luca és Luca napja a bakonyi, valamint a Balaton-felvidéki közösségekben
S. Eackovits Emőke: S zent Euca és Euca napja a bakonyi, valamint a Balaton-fe/vidéki közösségekben Borjazzon a tehene, Malacozzék a disznaja, Esztendőre kövér legyen a hízaja!”59 Végezetül egy romlott szövegre is hozok példát: „Luca, Luca kitty-kotty, Tojnak a kokasok a góréban. Ha nem adnak szalonnát, Levágom a gerendát! Luca, Luca kitty-kotty.” (Sárpentele) Az Ipoly mentén ilyenkor a pásztorok végig tülkölték a falut, pattogtattak ostoraikkal, hogy a dögvészt elűzzék.60 A zajkeltéssel való gonoszűzés karácsony vigíliájához kapcsolódik döntően, de egyesek megmaradtak a korábbi téli napfordulóhoz, Lucához kötődve. Ez lehet a szentgáli szokás hátterében is, mintegy újesztendei jókívánság analógiás cselekménnyel egybekapcsolva. A lucázó rigmusok, varázsló szövegek sok hasonlóságot mutatnak a magyar nyelvterület különböző tájain, hisz ugyanazzal a céllal születtek és ugyanazon cél érdekében hangzottak el. Jósló cselekedetek: Luca napja, mint átmeneti idő, záró nap, a következő esztendőre vonatkozó jóslásokban, jövendölésekben szintén gazdagnak mondható. Ezek házasságjóslások, életjóslások, termésjóslások és időjárásjóslások voltak. A házasságjóslások egy része megegyezett az András-, valamint a Katalin- és Borbála-napiakkal. Legáltalánosabb volt a Luca-cédulák készítése, ami azt jelentette, hogy tizenhárom papírdarabkára tizenkét fiúnevet írtak fel, egyet üresen hagyva. Valamennyit összehajtották és egy köcsögbe téve a szekrény tetejére helyezték, majd naponta egyet kivettek, megtekintés nélkül elégették. Az utolsóra karácsony vigíliáján került sor, de ezt már megnézték. Amilyen név szerepelt rajta, olyan nevű kérőt vártak. Amennyiben az üres cédula maradt meg, abból arra következtettek, hogy esztendőn belül biztosan nem megy férjhez a lány. A Somló környéki falvakban a férfinév mellett foglalkozást is feltüntettek, sőt, még előfordult, hogy faluneveket is. Tihanyban a cédulákat zacskóba téve a szalmazsákba rejtették el, innen húztak ki egyet naponta. Kemenesszentpéteren a cédulákat gombócokba gyúrták, majd Luca-nap reggelén, a rorate kezdete előtt, kifőzték. A beharangozásig elsőként a víz színére feljövő gombóc rejtette hitük szerint a lány jövendőbelijének a nevét. Több faluban Luca-naptól kezdve almát ettek úgy, hogy naponta haraptak belőle és a karácsonyi éjféli mise előtt ették meg az utolsó falatot. Ekkor hitük szerint találkozniuk kellett jövendőbelijükkel. Másutt Luca napján almát hámoztak, amit este az út közepére dobtak ki, és az első, arra menő férfitől megkérdezték a nevét, amelyből jövendőbelijük nevére következtettek. Vaszaron Luca napján a lányok pogácsát sütöttek, amelyek közül tizenháromba egy-egy férfinevet tartalmazó cédulát rejtettek. Hittek abban, hogy amilyen nevet a pogácsa közepében megtalálnak, olyan nevű jövendőbelire számíthatnak a családban lévő eladó lányok. Vászolyon viszont gyümölcsfaágakat, többnyire cseresznyét vágtak a lányok ezen a napon, amelyeket vízbe állítottak. Amennyiben karácsonyra kivirágzott, a következő esztendőben várhatták a kérő megérkeztét. Pacséron cseresznye- vagy meggyfaágat vágtak ebből a célból. A Szolnok-Doboka (ma Beszterce-Naszód) megyei Almásmálomban az orgonaágak férfinevet kaptak, amelyek újév reggelére kellett kivirágozzanak, de a lucacéduláknak is el kellett fogyniuk, és a két megmaradt névnek, a cédulán állónak, valamint az ágra kötöttnek meg kellett egyeznie, mert csak akkor volt várható a kérő jövetele.61 Tirolban ugyancsak ezen a napon vágták a lucaágat, amelyet meleg helyre téve várták annak karácsonyra történő kivirágzását, amiből házasságra következtettek.62 A Luca-napi házasságjóslás az egész magyar nyelvterületen ismert volt, legtöbb helyen gyakorolták is. Ezek a jóslások sok tekintetben megegyeznek, több közülük pedig egy-egy jósló cselekedet változatát jelenti. Ugyanakkor vannak egy-egy adott területre jellemzőek is, amelyek másutt nem léteztek, mint pl. palóc vidéken a lucadió zsebbe kötése, a lucaalma szoknyába varrása, amit Jászságban is gyakoroltak, Hegyközben a kulcslyukon való ólomöntés, Filkeházán a lucaalma megevése karácsony vigíliájáig és csutkájának tűzbe vetése, amely után álomban megjelent a jövendőbeli. Különlegesnek mondható Zobor-alján az eresz megrázása, amiből búzahullással gazdagot, nélküle 55 Tamás Károlyné gyűjtéséből. 60 MANGA 1968, 37. « PENAVIN 1988, 149.; MAKKAY-NAGY 1993, 276. 62 REISENBERG-DÜRINGSFELD 1898, 434. 234
