Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Novák László Ferenc: A magyarság fejfája. Fejfák Fejérben
Alba Regia 40. (2011) NOVÁK LÁSZLÓ FERENC A MAGYARSÁG FEJFÁJA FEJFÁK FEJÉRBEN A néprajztudomány egyik legérdekesebb, legfontosabb, és éppen ezért is legkutatottabb területe a halottkultusz. Ezen belül is a kutatók nagy figyelmet szenteltek a temetők és sírjelek vizsgálatának. Több összegező munka foglalkozik a temetők néprajzi kutatásával,1 és jelentős munkák jelentek meg a Kárpát-medence, Kárpát-Európa különböző vidékemek fej fakultúrájáról. Jól feltárt az Aggteleki-karszt vidéke,2 a Szilágyság, más erdélyi tájak, így Kalotaszeg, Erdővidék, Sóvidék,3 Dunántúlon az Ormánság,4 a Kisalföld területe,5 a Duna—Tisza köze,6 valamint egyegy kisebb vidék, helység anyaga.7 Vizsgált területünkön viszonylag gazdag fejfakultúra ismeretes Zentai János széleskörű gyűjtőmunkája révén, amelyet 1968-ban végzett, dokumentálva az azóta enyészetté vált fejfákat.8 A cecei temetők fejfáit Szabó Imre kutatta tüzetesebben.9 E vidék fej faanyagának jelentős része válik ismeretessé Novák László Ferencnek az egész Kárpátmedencére (Kárpát-Európa), a történeti Magyarország területére kiterjedő fejfa-monográfiájában.10 Az emberi élet sorsfordulóihoz kötődő kultikus hagyományok egyik legfontosabb részét alkotják a halállal és temetkezéssel kapcsolatos hiedelmek, szokások. A temetkezésen belül is megkülönböztetett figyelem illeti meg a temetési szertartást, s az ahhoz szorosan kapcsolódó sírjelölési szokást. A temetkezés jellegét alapvetően a vallási hovatartozás határozza meg. Más-más szertartás szerint vesznek búcsút szeretteiktől, a közösség tagjaitól a római és görög katolikusok, az ortodox keresztények, a protestánsok, s a zsidók. Ennek következtében a sírjelölésben is mutatkoznak különbségek. A vallási különbségek teszik szükségessé, hogy a sírjelek, elsősorban is a fejfák kérdésében tekintettel legyünk a Kárpát-medence lakosságának vallási megoszlására, terüleü eloszlására. Ez alapján válnak ismeretessé a „fejfás vidékek”. Ezek között döntő többségben vannak a reformátusok által lakott települések. Nagyobb számban voltak fejfák a Duna—Tisza köze északi területén (az egykori Pest-Pilis-Solt vármegye és a Kiskun Kerület), a Tiszántúlon, a Biharban, a Szilágyságban, a Kalotaszegen, a Székelyföldön - különösen a Háromszékben és Udvarhely-székben -, Zemplénben, Abaújban, Gömörben, a Kisalföld felső részén, Dunántúl más területein, így a Mezőföldön, Fejérben, Somogybán, valamint az Ormánságban. Az evangélikus (lutheránus) szlovák tótok11 körében is megtalálhatók a fej fák, de csak az Alföldön, a magyar környezetben lévő helységekben (Alberü, Irsa, Pilis, Péteri, Rákospalota, Dunaegyháza). A Magyarország felső részén élő evangélikus szlovákságnál, miként Erdélyben a királyföldi szászok esetében nincsen meg a fejfa, kőből készült a sírjel. Az evangélikus németeknél fejfa csupán Hartán (Bács-Kiskun megye) bukkan elő, azonban szórványosan névtáblák, tábla alakú fej fák is megtalálhatóak, mint például Mezőberényben. A fejfa kiemelkedő szerepet tölt be a hagyományvilágban, amelynek történeti, társadalmi meghatározói fontos kultúrtörténeti jelentőséggel bírnak. I BALASSA 1989. Lásd még: NOVÁK László 1978a; NOVÁK László 1980; NOVÁK László 1982; NOVÁK László 1983, NOVÁK László 1990b. 7 FAGGYAS 1988; KUNT 1978; NOVÁK László 1985 3 KÓS 1972; KÓS—SZENTIMREI-NAGY 1974, 114-123.; MALONYAY 1907, 256-278.; BALASSA 1989; NOVÁK László 1982; NOVÁK László 1983; NOVÁK László 1990b * ZENTAI 1974 3 TIMAFFY 1963; LISZKA 2002 6 NOVÁK László 1980 7 MORVAY 1958; BKDNARIK 1972; NAGY 1942; KNÉZY 1975 stb. 8 Zentai János kéziratos munkáját őrzi a székesfehérvári Szent István Király Múzeum, és a pécsi Janus Pannonius Múzeum Néprajzi és Fotó Adattára: ZENTAI 1968. 9 SZABÓ 1986 «’NOVÁK László 2005 II A „tót” terminológia értelmezésével kapcsolatosan lásd: NOVAK László 2010. 191
