Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Voigt Vilmos: Miről szólnak a harangok?
Voigt Vilmos: Miről szólnak a harangok? A műfordítás-irodalom révén is világhírűvé vált Edgar Allan Poe „The Bells” című költeménye, amelynek szövege tudatosan a csengést-bongást adja vissza. Minthogy Mallarmé francia fordítása és ennek kommentárjai széles körben ismertté tették, nem csoda, hogy több magyar műfordítás készült, és ezek hangvilágával többen foglakoztak, legutóbb Orbán Jolán, aki idézi és kommentálja Fónagy Iván korábbi dolgozatát (amelyben a magyar nyelvész a francia fordításokat jól ismerő közönségnek az angol vers magyar német és olasz fordításait veti össze egymással) is. Orbán azonban leginkább Jacques Derrida tanulmányát veszi alapul, aki a lélekharang (glas) megszólalását vizsgálja.16 Ám — noha a referenciákban szerepel „a harangok szava” kifejezés - az itt említett értelmezések éppen erre a vonatkozásra nem terjedtek ki. Kár, hiszen a rokon tudományokból (nyelvészet, irodalomtörténet, fordításelmélet, sőt „grammatológia”) illetve európai (-amerikai) távlatokból felbukkanó bölcs ötletek a folkloristákra is mindig ráférnek! Akik — mint az ünnepelt munkássága is jelzi — a harangok zengését mindig észrevették. IRODALOM ÁGOSTON 2003-2009 Ágoston István (szerk.): Déli harangszó a Magyar Rádióban. Budapest, 2003. — Magyar harangok. Déâ harangszó az MR1—Kossuth Rádióban. Budapest, 2009. BARNA 2000 Barna Gábor: „Az élőket hívom, a holtakat elsiratom, a villámokat megtöröm” A harang és a harangozás a népszokások tükrében. In: Visy Zsolt (szerk.): Déli harangsgó. Tanulmányok a pápai rendelet félegeréves jubileumára. Budapest, 2000, 129-184. BERECZKY 2006 Bereczky János: Mikszáth Kálmán és a gyermekjátékok világa. Budapest, 2006. FARAGÓ-FÁBIÁN 1982 Faragó József - Fábián Imre (közzéteszi): Bihari gyermekmondókák. Bukarest, 1982. FÓNAGY 1959 és 1989 Fónagy Iván: A költői nyelv hangtanából. Budapest, 1959. Második, bővített kiadás, Budapest, 1989. JUNG 2004 Jung Károly: Emlékezés és éneklés. Újabb magyar és egybevető folklorisztikai tanulmányok. Újvidék, 2004. JUNG 2006 Jung Károly: Harangoznak délre, avagy: harangozunk, harangozgatunk. III. I. rész: Híd, LXX./5. (2006. május) 115-119. II. rész: Híd, LXX./12 (2006. december) 61-77. LUKÁCS 1991 Lukács László: A harangszó népköltészete. In: Halász Péter (szerk.): A Duna menti népek hagyományos műveltsége. Tanulmányok Andrásfalvy Bertalan tiszteletére. Budapest, 1991, 749-755. LUKÁCS 2001 Lukács László: Népi harangszó-magyarázatok. Néprajzi adatok a belehallás jelenségéhez. Magyar Nyelvőr, 125. (2001), 56—68. ORBÁN 2005 Orbán Jolán: Les mots Hongroises de Derrida - Derrida magyar szavai. jelenkor, XLVIII. (2005) 10. szám, 974-984. SUTTER 2007 Sutter, Eric: Code et langage des sonneries de cloches en Occident. Supplément au numéro 54 (2007) de Patrimoine Campanaire. Revue francophone de campanologie. TAYLOR 1954 Taylor, Gladys: Oranges & Lemons. The Rhyme and the Churches. Letchworth, 1964. VISY 2000 Visy Zsolt (szerk.): Déli harangszó. Tanulmányok a pápai rendelet félezeréves jubileumára. Budapest, 2000. VOIGT 2004 Voigt Vilmos: Magyar, magyarországi és nemzetközi. Történeti folklorisztikai tanulmányok. Budapest, 2004. 16 ORBÁN 2005. Minthogy a szerző pontosan idézi a korábban megjelent francia és magyar szakirodalmat, ezt itt nem kell megismételnem. Nem említem rövidebb, ide vágó írásait, illetve a dolgozat visszhangját képező írásokat sem. Az általa kiindulópontként idézett FÓNAGY Iván egyébként már az 1950-es évek végén bevonta hangszimbolikai poétikájába a harangokat utánzó Schiller- és főként Poe-verseket. Magyarul először 1959-ben (a 17-18. lapokon) írt erről, és 1989-ben (a 13-14. lapokon) ezt csak megismételte. Ami tehát Derrida számára évtizedekkel később még újdonság volt, nálunk ekkor már inkább elfelejtett, mint közismert volt. 190
