Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Silling István: A pestisszentek vajdasági tiszteletéről
Alba Regia 40. (2011) SILLING ISTVÁN A PESTISSZENTEK VAJDASÁGI TISZTELETÉRŐL A történeti Magyarország törökök dúlta vidékei közül a Dél-Alföldön, annak is a mai Vajdasághoz tartozó részén járva, bizony nehezen vág}' alig találunk olyan szabadtéri szakrális emlékművet, amelyet korábbi korokban, talán boldogabbnak nevezett időben hoztak létre buzgó vág}’ áhítatos emberek, gazdagabb közösségek. Felénk az út menti, fából ácsolt feszületek lettek az első emlékművek az oszmán seregek elvonulása után, s ha azokat később nem újították meg, akkor a faanyag elkorhadt, az emlékállítás feledésbe merült. A XVII. század végétől azonban újra benépesült a vidék, s keresztény lakossága szentélyeket épített magának földből, padosból, vályogból, téglából, hogy imádhassa Istent és dsztelhesse a szenteket. Csakhogy a vidék etnikailag és konfesszióhoz való tartozás tekintetében is heterogén lakosságú lett. Itt már nem lehet többé teljesen azonos szenttiszteletet elvárni, sem keresni. A különböző lakosságnak pedig gazdasági ereje is megoszlott, s így nagyobb adakozások alkalmával kevesebb pénz gyűlt össze akár vallási, akár oktatási, vagy más kulturális célokra. De a templomépítés kötelessége volt minden közösségnek, hiszen már rég elmúlt az a Szent István-i idő, hogy csak minden tíz falu volt köteles templomot építeni. A telepítési okmányok ki is mondták a templom kötelező meglétét az újonnan létrejött, avagy újratelepített hajdani helységben. De kötelezettség nélküli szentélyek is épültek, amelyeket a sok halálos áldozattal járó pusztító járványos betegségek idején rettegésben élők felajánlottak Istennek, a menekülést kieszközlendő. A leggyakoribb járványos betegség abban a korban a pestis volt, s ennek elhárítására leginkább a Szentháromság tiszteletét, imádását, a hozzá való könyörgést tartották biztosnak. Ennek következtében kezdtek épülni a Szentháromság tiszteletére az első templomok, majd a XVIII. század közepétől a pestisoszlopoknak is nevezett Szentháromság-szobrok, -szoborcsoportok. A kor a barokk ízlésvilág virágkora, tehát ilyen szempontból kell vizsgálnunk az újonnan jelentkező emlékműveket, ábrázolásokat. A Szentháromság - mint a minden bajban segítő istenség - tiszteletére eleinte kisebb szentélyeket, ma kápolnáknak nevezetteket építettek a Dél-Alföldön. Első ilyen templomunkat az 1710-1720 közötti időből származtatjuk, amelyet a Dunához közeli későbbi Bezdán település helyén létesítettek fogadalomból az ott legeltető nomád szerb és magyar pásztorok. Ez a szentély lett az újonnan létrejövő falu első temploma is. Szerencsénkre ma is áll, védett műemlék. Az újratelepülő vidéken a XVIII. században megindult a nagyobb templomok építése is. A bácskai és a bánáti templomok közül is több kapta a Szentháromság patrocmiumot. Abban a korban a zombori 1751-ben épült. Futakon 1776-ban, Bácsújfaluban (Selenca) 1795-ben, Adán 1795-ben, Újvidéken 1803-ban, Csókán 1804-ben. Ez után majdnem egy század múlott el, hogy nem emeltek templomot az oltalmazó Szentháromságnak; csak a bánsági Tamásfalván (Hetin) 1868-ban, és az ugy ancsak bánsági Tóbán 1874-ben. Ennél is későbbi, immár XX. századi a Szabadka melletti Kisbosznia település temploma, amely 1930-ban épült a Szentháromság tiszteletére. Az ókéri plébániához tartozó Kölpény (Kulpin) vikáriája szintén a XX. században jött létre, s ez is a Szentháromság tiszteletét hirdeti. A futaki templom időközben védőszentet cserélt, s így az alsófutaki (Stari Futog) templom kapta 1939-ben a Szentháromság titulust. A Szentháromságnak szentelt kápolnák közül a temetőben építették a bezdáni Szentháromság-kápolnát már 1737-ben, az ószivácit 1903-ban. A XVIII. század folyamán többször is pusztított pestisjárvány, s ott, ahol templom már állt, vagy kápolna is a temetőben, ott a rettenetes vésztől megmenekült hívők Szentháromság-emlékműveket, -oszlopokat, -szobrokat emeltettek, ahogyan az szokása volt az egész közép-európai barokk világnak. Vidékünkön is több, mondhatni sok ilyen emlékmű épült, csak nem mindegyik állta ki az idő, illetve a politika és a lakosságcsere vészterhes történéseit. Gazdag barokk, többszintes és többalakos Szentháromság-emlékmű állt Újvidéken 1781-től, amelyről Bálint Sándor is megemlékezik: „Újvidék hármas tagolású szobra már nem idézi a pestisjárványokat. Mondanivalója inkább politikai, illetőlegfóldrajsjjellegű. Alsó részén Szent István, László király és Upót herceg: németek állították, de a barokk magyar hazaföldjén. A középső régióban az Immaculata. Két oldalán Pál, talán Rács ka védős%entjeként,Teré^ pedig a királynőre való emlékezésül került a 165
