Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Gráfik Imre: "Bölcsőmet ringatá…" - Nyugat-magyarországi bölcsőtípus-változatok
Alba Riga 40. (2011) praktikumra utal, írtam akkori ismereteim szerint. A fiók nem zárható, előlapján két hajlított fémfogantyúval húzható ki. Az oszlopok, melyeken a bölcső egy-egy kovácsoltvas kampón függ, finom ívben faragottak, illetve fűrészeltek. Maga a bölcső sarokpilléres szerkezetű, hosszanti oldalainak felső fele kiemelhető, áttört, hengeres pálcikákkal tagolt.17 Az állványos bölcsők e talapzatában fiókos típusváltozat — tudomásunk szerint — a magyar szakirodalomban paraszti-népi használatból nem ismert. A ládaszerű, s minden bizonnyal a csecsemő ágyneműje, illetve ruházata tartására szolgáló fiókot magába foglaló talapzat azonban a nemzetközi szakirodalom tanúsága szerint nem ismereden. E megoldásra ráadásul régiónkból, a talpas bölcsők egy változatánál is van példa. Hazai ismereteink alapján akár rendhagyónak is tűnhet a fenti kőszegi Jurisich Miklós Múzeum N. 56.79.1 ltsz.-ú bölcsője. (7. kép) A puhafából asztalostechnikával készült, lényegében talpas bölcső egy ládaszerű talapzaton helyezkedik el, melybe egy kihúzható fiók illeszkedik. E fiók föltehetően a csecsemő ágyneműjének és/vagy ruhácskájának tartójaként szolgált, elején két esztergályozott húzógombbal. A talapzat rövid oldalaira egy-egy homorúan kiképzett talpfa van erősítve, melyet bőrheveder borít. Erre illeszkedik a bölcsőtest ívelt talpa. A bölcső talpát középen csavarral lehet rögzíteni. A tárgy szerkezete nem klasszikusan pilléres, talpkiképzése is egyéninek/egyedinek tűnik. A bölcső rövid oldalai megközelítően pajzs alakúak. A hosszanti oldalak felső részét, mintegy' rácsozatot alkotva, feketére pácolt hengeres pálcák tagolják, amelyek alatt három-három esztergályozott, úgynevezett pólyalekötésre szolgáló gomb található. A tipológiai szempontból különleges tárgyat a dokumentumok szűkszavú adatai szerint a kőszegi Neumann kisasszonyoktól vásárolta a múzeum. A leltárkönyv „megjegyzés” rovatában ceruzás bejegyzés olvasható, mely szermt: „Valószínűleg Szájbély Gyula bölcsője volt.” Személyével kapcsolatban vö. Söptei Imre főlevéltáros (Vas Megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltára) 2009. április 29-én Győrben tartott előadását: A dunántúli vasútkirály S^ájbely Gyula (1846-1932), azaz, Rohonc későbbi országgyűlési képviselőjének születési dátumából ítélve, a tárgy életkora minimum a XIX. század közepére keltezhető.18 Határainkon túlra tekintve azonban a tárgy, sajátos talpvezető megoldása, talapzatába illeszkedő fiókja és az oldalak rácsozata révén, figyelmet érdemlően távoli párhuzamokkal, illetve analógiákkal hozható kapcsolatba. Hasonló talpvezető a Németalföldről már 1609-ből ismert,19 további példák pedig Hollandiából,20 Finnországból,21 és német nyelvterületről 1780-ból datálva.22 Mindkét tárgy7 különös jelentősége, hogy7 részben talap^atos-fiókos kialakításukkal, részben városi, polgári használatukkal voltaképpen egy7, több vonatkozásban is átmeneti, illetve közvetítő kulturális sávra, Nyugat- Magyarországra irányítják figyelmünket. Visszatérve az állványos bölcsőre, a tárgy7 fontossága — megítélésem szerint — pedig, éppen abban van, hogy régiónkban az állványos bölcsők föltételezett főúri használata mellett a városi, polgári elterjedést igazolja. Nyugat-európai párhuzamokat a talapsyitos-fiókos állványos bölcsővel kapcsolatban is találunk. Talapzat Németországból már a XV. századból, talapzat fiókkal német nyelvterületről 1650-ből ismert.23 A megoldás elterjedését a szakirodalom a biedermeier divathoz köti. A talapzat megvastagított kialakításának távoli analógiái határozott nagypolgári ízlésre vallanak, mint például a XIX. század első felének közepére tehető osnabrücki példány.24 A talapzat fentebbi praktikus kialakítása, ha térségünkben nem is széles körben terjedt el, de tárgyakkal való dokumentálása, s főként a hivatkozott távolabbi párhuzamokkal arra enged következtetni, hogy nem csupán egyém/egyedi megoldásokról van szó, hanem egy korstílus, a biedermeier provinciális, rusztikus változatairól, s az ilyen típusváltozatok elterjedését, használatát további kutatásra érdemesnek ítéltük/ítéljük. Azóta ismereteink újabb — igaz nem magyarországi, de több vonatkozásban is tanulságos — adattal gazdagodtak. Szlovéniából, az ottani arisztokrata körökből származik az a tárgy, amely a közelmúltban került publikálásra.25 A Szlovén Nemzeti Múzeum gyűjteményéből ismertetett tárgy7 közreadott leírásából megtudjuk, hogy a mi 60.156.1.1-5. ltsz.-ú talappatos-fiókos tárgyunkkal tipológiaüag azonos bölcső hitelesen a XIX. század elejére datálható, s már egy71818-ban felvett leltárban szerepel: „Hängewiege von Kirschholz mit Schublad..— „inventar Alexander gráf Auersperg”.26 (8. kép) A tárgy rendkívül művesen kivitelezett. Különösen a bölcsőrész, melynek rövid oldalain a fejezetrész gazdagon profilba faragott, a végeken barokkos zárással, felső harmadukban egy-egy szív alakú fogólukkal áttörve. A hosszabb 17 GRÁFIK 1988, 182.; GRAFIK 1991,13.; G RÁFI K 1993,177-178.; GRÁFIK 1995, 63-64. >8 GRÁFIK 1988,176.; GRÁFIK 1991, 7.; GRÁFIK 1993,172-173. és Fig. 5.;GRÁFIK 1995, 61-62. 15 Lásd SAMMAI.I.AHTI 1980, 86. ábra. 2(1 VOSKUIL 1975, 15. SAMMAI.I.AI ITI 1980, 218. 22 DENEKE 1983, 63. 23 ZGLINICKI 1979,188. és 172. kép. 24 Lásd DENEKE 1983, 60-61. és 97. kép. - A hivatkozott irodalomban a példák tovább bővíthetők. 25 LOZAR STAMCAR 2004 26 LOZAR STAMCAR 2004, 236. 15
