Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Hála József: Történetek Herman Ottóról
Alba Regia 40. (2011) HÁLAJÓZSEF TÖRTÉNETEK HERMAN OTTÓRÓL Az alábbi történeteket, amelyek Herman Ottóról, „a magyar néprajzi tudomány, állattan és politikai élet kitúnőségé”-ről,1 a XIX. század „legnagyobb polihisztorainak egyiké”-ről,2 a magyar néprajz „atyamesteré”-ről,3 „alapvető mesteré”-ről,4 az első magyar tárgyi néprajzi monográfia,5 6 A magyar halászat könyvé1 szerzőjéről, ezzel és más „ősfoglalkozási” műveivel a hazai tárgyi néprajz megteremtőjéről7 8 szólnak, Lukács László barátom 60. születésnapja alkalmából kötöttem csokorba, ezzel is kívánva az ünnepeknek egészségben eltöltendő, hosszú és boldog életet, valamint az etnográfia terén további eredményekben gazdag munkálkodást! Herman Ottó, a „garabonciás diák” „Ötvennegyedik évében járt Herman Ottó, amikor útinaplóinak utolsó, legváltozatosabb és — szerintem — legértékesebb sorozatát elindította. Erre, úgy látszik, a II. nemzetközi omithológiai kongresszus ösztönözte, melyet 1891-re Budapestre hirdettek. Erre a kongresszusra készülni kellett. És pedig nemcsak a megszervezés irodai munkájával, hanem eredeti ötletekkel is. Ilyenül kínálkozott régi, kedvenc eszméje, a hazai »madárvonulás« tüneményének rendszeres megfigyelése és ennek alapján a kérdés megoldása. Ezen az ú.n. »mintamegfigyelés«-en, rajta kívül 16 omithológus vett részt■ Az egésznek lelke, mozgatója természetesen maga Herman Ottó volt" - olvashatjuk Madarassy Lászlónak Herman Ottó gyűjtőnaplóit bemutató cikkében.8 A nagy ornitológus a Balaton partján, a Somogy megyei Tótszentpálon 1890. február 17-től május 15-ig9 figyelte a madarak vonulását (1. kép). Tótszentpáli tartózkodásáról Mikszáth Kálmán egy „pompás kis karcolat”-ot10 írt „A Herman Ottó lenyíratása” címmel, amellyel igencsak „kifigurázta”11 a jeles tudóst és akkor képviselőházi tagot: „Hát úgy esett a dolog hogy a jeles természettudós a madarak húzását ment megfigyelni a Balaton mellé. Szereti a furcsa öltözeteket az efféle kirándulásokhoz Van azon ilyenkor mindenféle. Fején angolos parafa kalap, a lábain egész derékig érő csizmák, felső testét kurta ködmön fedi, a vállára akasztva ott lóg egy kobak, egy tarisznya pogácsával, sültekkel, egy messzelátó fekete zsinóron, egy csikóbőrös kulacs, egy kisebb kulacs konyakra, egy pléhdoboz láncon, jegyzetekre, a zsebből (hogy a nemzeti géniusznak is elég legyen téve) egy kosból való dohány zacskó sallangjai fityegnek ki. Már most képzeljétek el ebben a ruhában Herman Ottót. Ekképp ment el madámézőbe a Balaton-partra. Ott a legsűrűbb gallyú fán csinált magának egy dúcot, s már hajnalban három órakor felült, s órák hosszáig néha délig guggolt ott csöndesen figyelve, összehúzódva. A madarak jöttek-mentek, csipogtak, szálltak. Eszük ágában se volt, hogy valaki kémleli őket. De Hermannak sem volt eszgágában, hogy őt valaki kémleli. Pediglen már akkor erősen szemügyre vették a somogyi juhászok és kanászpk, s keresztet vetegetve nézegettek a fára. — Ugyan mi leheti- Úgy néz mintha ember volna.- Minden jó lélek dicséri az urat! — Amondó vagyok, bogy nagy csapás éri a határunkat. Esztendőre nem hogya meg a föld a füvet. Ez nemjó lélek! 1 ETHNOCRAPHIA 1914, 347-348. 2 PÉTER 1986, 190.; 1988, 365. 3 ETHNOCRAPHIA 1914, 348. 4 CZAKÓ 1933, oldalszámozás nélkül. 5 SZILÁGYI 1978, 9. 6 HERMAN 1887-1888. 7 KOSA 1980, 13. 8 MADARASSY 1935b, 327. 5 LAMBRECHT 1920, 80.; kinyomtatott részletek tótszentpáli jegyzeteiből: HERMAN 1983, 13-15.; az e kutatási program eredményeként megírt alapvető madártani munkája: HERMAN 1895a. 10 LAMBRECHT 1920,82. » MADARASSY 1935a, 9. 127 I
