Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Varró Ágnes: Szent Fórián tiszteletének emlékei Fejér megyében
Alba Regia 39. (2010) VARRÓ ÁGNES SZENT FLÓRIÁN TISZTELETÉNEK EMLÉKEI FEJÉR MEGYÉBEN Az egyik legveszedelmesebb elemi csapás, a tűzvész távoltartása érdekében számos magyarországi településen láthatjuk Szent Flórián római katonai egyenruhában, zászlóval megjelenített szobrát, amint tűzoltó dézsából vagy korsóból vizet önt egy lángoló házra. Miként Szent György vagy Szent Márton, ő is a katonaszentek sorába tartozik, s a 14 segítőszent között is előkelő hely illeti meg, mint a tűztől védő, oltalmazó égi pártfogót. Életének fontosabb állomásai Ausztriához kapcsolódnak. Krisztus után a 3. század közepén született. Korán katonának állt, s bár ez a korszak a véres keresztényüldözések ideje volt, a római hadseregben is akadtak, akik rokonszenveztek az új tanokkal. Itt ismerkedett meg Krisztus tanításával és kereszténnyé lett. Amikor 303-ban, Diocletianus császár idején ismét nagy erővel lángolt fel a keresztényüldözés, inkább visszavonult a hadseregből, és a mai Felső-Ausztriában fekvő Laureacum (ma Lorch) vidékén telepedett le a császártól kapott birtokán. Azonban nem tudott nyugalomban élni, hiszen a keresztények üldözése Noricum tartományban is egyre nagyobb méreteket öltött. Vállalta, sőt megvallotta hitét, amiért vérbíró elé állították, aki megkínoztatta és halálra ítélte. Nepomuki Szent Jánoshoz hasonlóan őt is vízbe fojtották, összekötözött végtagokkal, malomkővel a nyakában az Enisium (ma Inn) folyóba lökték. Régi katonatársai nem akarták egykori bajtársukon végrehajtani az ítéletet, amikor egy fiatal zsoldos, aki korábbról nem ismerte Flóriánt, a hídról belelökte a folyóba. A legenda szerint, amikor a test után tekintett a mélybe, megvakult. Még azon az éjjelen, 304. május 4-én egy jámbor özvegyasszony, Valéria álmában megjelent a halott Flórián, és megmutatta neki azt a helyet, ahová kivetette a víz. Az özvegy azon a helyen temette el a holtestet, a sír fölé templom épült, amely először a bencések, majd a lateráni kanonokok kezébe került. Ma az Ágoston-rendi szerzetesek kolostora emelkedik sírja felett. Lorch városa és Flórián sírja később fontos zarándokhellyé vált, s ma is a Flóriánkultusz központjaként tartjuk számon. Szent Flóriánt a természeti katasztrófák, árvíz, de különösen tűzvész alkalmával hívták segítségül. Ez utóbbi alapjául legendájában olvasható történetek szolgáltak. Az egyik elbeszélés szerint már gyermekkorában pusztán imádkozásával megmentett egy égő házat a pusztulástól. A másik történet egy szénégető balesetét beszéli el. A boksa megrakása és meggyújtása után szél kerekedett, s a boksa máglyaként lángba borult. Oltás közben a szénégető is a lángok közé esett, ám Szent Flóriánhoz küldött fohásza megmentette a tűzhaláltól. Felső-Ausztrián és Bajorországon kívül Lengyelországban különösen nagy a tisztelete. Kázmér lengyel király 1183-ban a krakkói székesegyházban helyezte el a szent időközben a kalandozó, zsákmányoló hadjáratok miatt Rómába vitt ereklyéit. Magyarországi kultuszának elterjedésében nagy szerepe volt a Habsburgoknak, akik a befolyásuk alá tartozó területeken igyekeztek népszerűsíteni az általuk kedvelt szenteket. Ugyancsak alapvető a Flórián-tisztelet terjedésében a török után, a 18. század második felétől Magyarországra érkező német telepesek szerepe is. A török után újjáépített templomokban gyukran találtak helyet egy-egy szobra vagy képe számára. Harangokon való ábrázolása vagy a templomharang nevére való keresztelése bizonyára összefügg azzal, hogy a tűzeset hírét legelőször a félrevert harang zúgása tudatta a lakossággal. Hasonlóképpen gyakran ott találjuk képét templomi lobogókon, zászlókon is, melyeket a Flóriánt égi pártfogóként tisztelő céhek (pékek, kéményseprők, tetőfedők, kovácsok, sörfőzők) vagy tűzoltó-egyesületek csináltattak. Gyakran feltűnt ábrázolása házoromzatokon, hogy segítsen a tűzvész távoltartásában. Köztéri szobrait utak mentén, települések központjában, templomok környékén emelték ugyancsak a pusztító tűz ellen óvó, védő célzattal. Emléknapjához, május 4-hez kapcsolódott népszokások is elsősorban a tűzzel voltak összefüggésben. Szendrey Zsigmond tanulmányában a keresztény Flórián-ünnepet a pogány tűzkultuszra vezeti vissza: „Az ősi tűzszellem tavaszi szerepét már a XVII. század elejétől nálunk is Flórián vette át, azok a szokások és hiedelmek azonban, amelyek a szenttel kapcsolatosak, világosan megmutatják a primitív eredetet: képét vagy szobrát a ház homlokzatára helyezik. Göcsejben még a házakban sem raknak tüzet, de ha mégis szükség van rá, akkor csak férfi gyújthat a fa alá, előbb azonban mindig fadörzsöléssel csinálnak új tüzet.”1 Bálint Sándor is számos idevonatkozó hasonló adatot sorol fel, i i SZENDREY 1941, 181. 97
