Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Régészet - Merczi Mónika: Valeria tartomány északi felének embertani képe a késő római korban (Tác-Margittelep és az északi határvidék összevetése)
a legtöbb nő 45-49 éves korban halt meg. Idős, 60 év feleid halottakat - nemtől függedenül — Tác-Margittelepen találni nagyobb arányban. Mindkét mintára érvényes azonban az, hogy az idős korúak aránya a nőknél volt magasabb. Valeria tartomány északi felében a férfiak mind a belsőbb területeken, mind az északi határvidéken mérsékelten kevertek volt. A nők ezzel szemben az északi határvidéken mérsékelten kevertnek, Tác-Margittelepen viszont homogénnek bizonyultak. A két nem formai egysége mindkét mintában igazolható volt. Az agykoponya a vizsgált terület egészében hosszú, középszéles és középmagas volt, a két nem és az egyes minták között kisebb, de nem számottevő különbséget az arckoponya méreteiben lehetett kimutatni. A férfiak között a testmagasság közepes mérettartományba sorolható ádagértéke alapján nem mutatkozott különbség. A nők esetében viszont, akiknél az északi határvidéken élők csaknem 1 cm-rel alacsonyabbak voltak, az ádagos testmagasságot Tác-Margittelepen nagyközepes, a határvidéken viszont csak közepes mérettartományba lehetett sorolni. A termetértékek rövidített osztálykategóriák szerind megoszlása alapján a magas termetűek aránya mindkét nemnél Tác-Margittelepen, az alacsony termetűeké viszont az északi határvidéken volt magasabb. Az alacsony termetűek aránya mindkét mintában a férfiaknál volt magasabb. A magas termetűek aránya Tác-Margittelepen a férfiaknál, a határvidéken viszont a nőknél bizonyult magasabbnak. A koponyajelző alapján Valeria tartomány északi felének népessége hosszúfejű (dolichokran) volt, arányuk mindkét mintában, ezen belül mindkét nemnél meghaladta az 50 %-ot. A hosszúfejűek aránya mindkét mintában a nőknél, a rövidfejűeké (brachykranok) viszont a férfiaknál volt magasabb. A két nem között a hosszú- és rövidfejűek arányában Tác-Margittelepen mutatkozott nagyobb különbség. A késő római korban lezajlott etnikai változások jellegének és mértékének tisztázásához még nem rendelkezünk elegendő embertani adattal, de idegen elemek jelenlétére mind az északi határvidéken, mind a belsőbb területeken találni bizonyítékot, arányuk egyelőre azonban nem tűnik jelentősnek. A késő római kori népesség avar kori továbbélését férfiaknál a vizsgált terület egészén igazolni lehetett. A sérüléseket tekintve erőszakos cselekményekre a többnyire halálos kimenetelű kardvágások és a feltehetően az ütések okozta, szövődmény nélkül gyógyult zúzódások ill. az arckoponya törései vezethetők vissza. Az ilyen jellegű sérülések 3A részét mindkét mintában férfiak szenvedték el. Férfiak esetében a sérülések aránya Tác-Margittelepen, a nők esetében viszont a határvidéken volt magasabb, gyermekkorú sérült csak Tác-Margittelepen fordult elő. Tác- Margittelepen szembetűnő a kard általi sérülések magas aránya. Ezen a lelőhelyen a férfiak és gyermekkornak sérülését leggyakrabban kard idézte elő, szemben a határvidékkel, ahol a férfiak sérüléseit többnyire ütések okozták és a kardvágás igen ritkának tekinthető. Nők esetében mindkét mintában az agykoponya-zúzódások aránya volt a legmagasabb. A kardvágások és az agykoponyát ért ütések esetében megállapítható volt, hogy ezeket a sérüléseket többnyire hátulról, menekülés közben szenvedhették el. A Tác-Margittelepen mutatkozó sérülések egy esetleg több nagyobb erejű támadásról tanúskodnak, melyek során a lakosság védelmét jórészt az idősebb férfiak látták el, akik többnyire menekülés közben estek el. A támadásnak vagy támadásoknak, a kardvágások hiánya ill. alacsony aránya alapján, a nők és a gyermekek nem estek áldozatul. A határvidéken észlelt sérülések ilyen nagy erejű támadást nem jeleznek. Meredi Mónika: Valeria tartomány északi felének embertani képe a késő római korban (Tác-Margittelep és a% északi határvidék összevetése) — Die Bevölkerung von Nord-Valeria in der spätrömischen Periode (Vergleich von Tác-Margittelep mit dem nördlichen Grenzgebiet) DIE BEVÖLKERUNG VON NORD-VALERIA IN DER SPÄTRÖMISCHEN PERIODE (VERGLEICH VON TÁC-MARGITTELEP MIT DEM NÖRDLICHEN GRENZGEBIET) In dieser Studie wurde das anthropologisch von K. Éry bearbeitete Gräberfeld von Tác-Margittelep mit in eine Serie zusammengezogenen Fundstellen des nördlichen Limesabschnittes (Nyergesújfalu-Sánc Berg, Tokod-Erzsébet Schacht, Esztergom-Flur Bánomer, Esztergom-Kossuth Straße, Pilismarót-Flur Öregek, Visegrád-Diós) verglichen, um die bisherigen Kenntnisse über die Bevölkerung von Gorsium/Herculia und der nördlichen Hälfte der spätrömischen Provinz Valeria zu erweitern. Beim Vergleich wurden die Sterblichkeitsverhältnisse, 10 Schädelmaße, der Längen-Breiten-Index, die Körperhöhe und die Gewaltverletzungen berücksichtigt. Der Anteil der Kinder (0-14 Jahre) war in beiden Serien niedrig, was in erster Linie auf das fast vollständige Fehlen der Neugeborenen und Säuglinge (0-1 Jahr) zurückzuführen ist, aber die 1-4 Jahre alten Kinder waren auch unterrepräsentiert. Demgegenüber war die Sterblichkeit der 5-14 Jahre alten Kinder sehr ungünstig. Bei den Erwachsenen (15-x Jahre) herrschte in Tác-Margittelep Frauenüberschuss, im nördlichen Grenzgebiet Männerüberschuss. Im Alter von 15-40 Jahren, in dem es in beiden Serien mehr Frauen als Männer gab, war die Sterblichkeit beider Geschlechter im nördlichen Grenzgebiet höher. Obwohl der Anteil der 15-40 Jahre alten Frauen in Tác-Margittelep niedriger war, als im nördlichen Grenzgebiet, lag ihr Sterblichkeitsgipfel bei 15-19 Jahren. Zwischen 40-60 Jahren starben in beiden Serien mehr Männer als Frauen. Der Sterblichkeitsgipfel der Männer lag bei 50-54 Jahren, der der Frauen des nördlichen Grenzgebietes bei 45-49 Jahren. Der Anteil der älteren (60-x Jahre) 76
