Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Régészet - Merczi Mónika: Valeria tartomány északi felének embertani képe a késő római korban (Tác-Margittelep és az északi határvidék összevetése)
Alba Regia 39. (2010) (3/42) okozta kard, és ugyancsak alacsony azoknak az aránya (4/42 = 9,53 %), akik arckoponyatörést (orrcsont, járomív) szenvedtek el. Az északi határszakaszon feltárt temetők közül háromban (Nyergesújfalu-Sánchegy, Esztergom-Bánomi-dűlő, Visegrád-Diós) fordult elő 1-1 kard által megsebesített férfi. Ez az összes férfire vonatkoztatva 1,23 %-os gyakoriságot (3/243) jelent.49 A vágások két esetben szemből, egy esetben pedig hámból érték a koponyát, egyedül ez utóbbinál lehetett többszörös (négyszeres) vágást megfigyelni. A sérülések jelentős része (2/3 = 66,67 %) ebben a mintában is halálos kimenetelű volt. A férfiak koponyáján fellelhető sérülések nagy része zúzódás volt (35/42 = 83,33 %). A 35 férfinél összesen 43 zúzódást lehetett megfigyelni, melyeknek több mint fele (24/43 = 55,81 %) a falcsonton, a harmada (16/43 = 37,21 %) a homlokcsonton mutatkozott. A nyakszbtcsont zúzódásos sérülése viszont ritka volt (3/43 = 6,98 %). Nőknél kardcsapás okozta sérülés egyeden határvidéki temetőben sem fordult elő. A férfiakhoz hasonlóan a sérülések legnagyobb hányada esetükben is az agykoponyát ért ütésekből származott (13/16 = 81,25 %). A 13 nőnél összesen 16 zúzódásos sérülést lehetett megfigyelni, melyek többnybe a falcsontot (11/16 = 68,75 %), ritkábban a homlokcsontot érték (5/16 = 31,25 %). Az arckoponya törései viszont a sérülések nagyobb hányadát (3/16 = 18,75 %) tették ki, mint a férfiaknál. Az agy- és arckoponya-sérülések abszolút gyakoriságát tekintve megállapítható, hogy kétszer annyi férfi (35/243 = 14,40 %) agykoponyáján lehetett ütésre utaló nyomot találni, mint a nőknél (13/189 = 6,87 %). Az arckoponyatörések aránya viszont a férfiaknál (4/243 = 1,65 %) és a nőknél is (3/189 = 1,59 %) azonos volt. Zúzódások esetében többnybe hosszúkás, ovális vagy kerek, sekély besüppedéseket lehetett megfigyelni, ami jelzi, hogy a fejet ért ütések ereje csak a külső csontlemez benyomódását okozta, melyeknél szövődményként gyulladás ritkán lépett fel. Súlyosabb, a koponyafal mindhárom rétegét érintő, sebészeti beavatkozást igénylő sérülések csak a férfiaknál fordultak elő néhány esetben. Az agykoponya falcsonti sérüléseinek többségét és a nyakszbten észlelt elváltozásokat hátúból jövő támadás ill. menekülés során szenvedték el. A sérülések kisebb hányadát kitevő, a homlokcsonton, a falcsont elülső részén, valamint az arckoponyán mutatkozó zúzódások ill. törések viszont szemből jövő ütések következményei voltak. Tác-Margittelepet és az északi határvidéket egymással összevetve megállapítható, hogy a határvidéken a férfiaknál a sérülések valamivel ritkábbak, nőknél viszont kétszer gyakoribbak voltak. Ennek következtében a két nem között sérülések gyakoriságában a határvidéken adódott kisebb különbség. Mindkét mintára érvényes volt, hogy a sérültek 3/4 részét férfiak tették ki. Ez az arány arra enged következtetni, hogy ezek jórészt harci sérülések lehettek. A sérültek között gyermekkornak viszont csak Tác-Margittelepen fordultak elő. A két minta között a legjelentősebb eltérést a vágott sérülések gyakoriságában lehetett észlelni. Míg a határvidéken a férfiaknak csak 1,23 %-át sebesítette meg kard, addig arányuk Tác-Margittelepen ennek tízszerese volt (11,72 %).50 Ez utóbbi lelőhelyen a gyermekek 1,42 %-a is érintett volt. Míg Tác-Margittelepen a férfiak és gyermekek sérülését leggyakrabban kard, addig a határvidéken túlnyomórészt ütések okozták. A nők esetében mindkét mintában a koponyazúzódások aránya volt a legmagasabb. Öss^egsjs Ebben a tanulmányban a tác-margittelepi temetőt és a határvidék északi szakaszán feltárt, egyeden mintába összevont lelőhelyeket (Nyergesújfalu-Sánchegy, Tokod-Erzsébetakna, Esztergom-Bánomi-dűlő, Esztergom-Kossuth utca, Pilismarót-Oregekdűlő, Visegrád-Diós) vetettük össze egymással, hogy ez által Gorsium/Herculia és egyben Valeria tartomány északi felének népességéről árnyaltabb képet alkothassunk. Az összehasonlítás a halandósági viszonyok, a koponyaméretek, a koponyajelző, a termet és a sérülések elemzése révén történt. Mindkét mintára jellemző volt a gyermekkornak (0-14 év) vártnál alacsonyabb aránya, melyet elsősorban az 1 év alatti gyermekek (újszülöttek és csecsemők) csaknem teljes hiányára lehetett visszavezetni, de az 1-4 évesek aránya is elmaradt az elméletileg várható értéktől. Ezzel ellentétben az 5-14 évesek halandósága a vártnál jóval kedvezőtienebbül alakult. A gyermekkornak halandóságát tekintve az elméletileg várható értékektől Tác-Margittelep mintája mutatott nagyobb eltéréseket. A felnőtt népességet (15-x év) Tác-Margittelepen nőtöbblet, az északi határvidéken viszont nőhiány jellemezte. 15-40 éves kor között a halandóság mindkét nem esetében a határvidéken alakult kedvezőtienebbül. A nemenkénti összevetés azt mutatja, hogy 40 éves kor alatt mindkét mintában a nők aránya volt magasabb. 40-60 éves kor között mindkét mintában a férfiak aránya volt magasabb, akiknél a halálozási csúcsérték 50- 54 éves korra esett. Annak ellenére, hogy a 40 év alatti nők aránya Tác-Margittelepen jóval alacsonyabb volt, mint az északi határvidéken, esetükben a halálozási csúcsérték igen koránra, 15-19 éves korra tevődött. Az északi határvidéken 49 JÓZSA 2006, 101: Összehasonlításként említjük meg, hogy a X—XIII. századi Árpád-kori temetőkben, ahol a sérültek V* részét ugyanúgy férfiak tették ki, mint az itt elemzett két késő római kori mintában, a kard okozta sérülések gyakorisága ugyanilyen alacsony, mindössze 2 % volt. 50 Meg kell azonban jegyezni, hogy a kard sok esetben lágyrész-sérülést okozhatott, ami a csontokon nem hagyott nyomot. így a valóságban a vágott sérülések aránya mindkét mintában ennél magasabb lehetett. 75
