Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Régészet - Merczi Mónika: Valeria tartomány északi felének embertani képe a késő római korban (Tác-Margittelep és az északi határvidék összevetése)
sérülést, mely a csontvázon is nyomott hagyott. A sérült férfiak több mint felénél (15/28 = 53,57 %) vágott sérülések fordultak elő, mely a férfiak egészére vonatkoztatva azt jelenti, hogy minden 10. férfi (15/128 = 11,72 %) sérülését vagy sérüléseinek egy részét kard okozta. A vágások hat esetben (174, 237, 243, 250/a, 415, 417. sírok) csak a koponyát, öt esetben (170, 189, 261, 312, 398. sírok) csak a vázcsontokat, két esetben (180, 383. sírok) viszont mindkettőt érintették. További két férfi (186, 432. sírok) a koponyát ért vágásokon kívül koponyazúzódást is elszenvedett. A sérültek harmadrészénél (9/28 = 32,15 %) zúzódásokat lehetett megfigyelni a koponyán (178, 241, 250, 252, 269, 333, 349, 368, 436. sírok). Két további férfinél (230, 301. sírok) a zúzódások arckoponyatöréssel (orrcsonttörés) is kiegészültek. Orrcsonttörés önállóan csak két esetben (2/28 = 7,14 % /85, 106. sírok/) fordult elő. Nőknél az erőszakos cselekményekből eredő sérülések igen ritkának bizonyultak (5/151 = 3,31 %). A 151 nő közül hárman (275, 285, 323. sírok) koponyazúzódást, ketten (174,44 400. sírok) orrcsonttörést szenvedtek el. Kardvágásra nőknél nem volt példa. Sérülések a gyermekeket a nőknél ritkábban érték (3/141 = 2,13 %), ezek azonban többnyire súlyosabbak voltak. A koponya vágott sérülését két gyermeknél (276, 402. sírok) lehetett megfigyelni, mely a gyermekek egészére vonatkoztatva 1,42 %-os gyakoriságot jelent. Egy további gyermeknél (302. sír) a koponya ütés nyomát őrizte. A Tác-Margittelepi temetőben összesen tehát 36 egyénnél lehetett erőszakos cselekmény által előidézett sérüléseket észlelni, melyek több mint Va-e (28/36 = 77,78 %) a férfiakat érte. A férfiak és a gyermekek sérülését leggyakrabban kard okozta (12. táblázat). A két 10 év feletti, feltehetően fiúgyermekkel együtt a vágott sérüléseket elszenvedők száma így 17-re emelkedik. A vágások csak három egyénnél (243, 276, 398. sírok), azaz a sérültek alig ötödénél (3/17 = 17,65 %) voltak gyógyultak, az esetek jelentős részénél (14/17 = 82,35 %) azonban azonnali halált okoztak. Közülük három esetben (415, 417, 432. sírok), noha ezek a sérülések önmagukban nem voltak súlyosak, gyógyulás jelei egyáltalán nem mutatkoztak, ami arra utal, hogy halálukat más, de a vágásokkal egy időben elszenvedett sérülés okozta, mely azonban a csontokon nem hagyott nyomot. A 17 sérültnél összesen 30 vágást lehetett elkülöníteni. A sérültek több mint felénél (10/17 = 58,82 %) egy vágás fordult elő. Azok között, akiket több kardvágás ért, leggyakrabban három vágást lehetett találni (4/17 = 23,53 %), a kettő (2/17 = 11,77 %) illetve négy vágott sérülés (1/17 = 5,88 %) viszont ritkábbnak bizonyult. Az agykoponya sérüléseit felülről és/vagy hátulról érkező kardcsapások okozták, melyek így vagy a fal- vagy a nyakszirtcsontot érték, és a koponyafalat többnyire teljes szélességében átmetszették. A vágások iránya és elhelyezkedése nemcsak arra utal, hogy ezeket a kardcsapásokat menekülés közben szenvedték el, hanem arra is, hogy a vágások sokszor a már földre rogyott áldozatot érték.45 Az arckoponyát ért vágások szemből jövő támadások nyomait őrzik. A vágott sérülést elszenvedők között igen alacsony a fiatalok aránya, a két gyermeket is beleértve mindössze négyen, azaz a sérültek negyede (4/17 = 23,53 %) halt meg 40 éves kora előtt. További négy férfi (4/17 = 23,53 %) életkora 40-50 év között volt, az esetek csaknem fele (8/17 = 47,06 %) azonban 50 évnél idősebb volt. (Egy férfi esetében az életkort 30-60 évnél pontosabban nem lehetett becsülni.) A vágott sérülések nagy száma felveti azt a kérdést, hogy ezeket egyetlen, vagy épp ellenkezőleg, több, időben egymástól elkülönülő támadás során szenvedték-e el. Ennek megválaszolásához a régészeti leletanyag feldolgozása nyújthat segítséget. A vágott sérülések hiánya a nőknél ill. alacsony arányuk a gyermekeknél arra utal, hogy a támadás vagy a támadások nem a teljes lakosságot sújtották. A sérültek korösszetétele arra enged következtetni, hogy a támadás/támadások idején a közösség védelme jórészt az idősebb férfiakra hárult. Ez összhangban állhat Éry K. azon megállapításával, mely szerint a férfiak, ezen belül is különösen a 20-34 év közöttiek hiánya arra vezethető vissza, hogy ezek az emberek katonaként távolabbi vidékeken haltak meg és ott is lettek eltemetve.46 A zúzódások és az orrcsonttörések minden esetben gyógyultak voltak. A koponyazúzódások részletes bemutatására nem került sor, így elhelyezkedésükről nem rendelkezünk közölt adatokkal. Az egyéb sérüléseket figyelmen kívül hagyva 17 egyénnél lehetett ütésnyomot észlelni. A nemi megoszlást tekintve, a kardvágásokhoz hasonlóan itt is megállapítható, hogy ütéseknek jórészt ugyancsak a férfiak voltak kitéve (13/17 = 76,47 %), a nőknél (3/17 = 17,65 %) és a gyermekeknél (1/17 = 5,88 %) arányuk alacsony volt. Az északi határvidéken47 erőszakos cselekményre visszavezethető sérülések csak koponyákon mutatkoztak (13. táblázat).48 A férfiaknál a vizsgálható 243 koponyán 42 esetben (17,28 %), a nőknél 189 koponyán 16 esetben (8,47 %) lehetett sérülést találni, vagyis a férfiak közül kétszer annyian sérültek meg, mint a nők közül. Gyermekkornak között ilyen jellegű sérülésre nem volt példa. Csak a sérülteket tekintve megállapítható, hogy Tác-Margittelephez hasonlóan csaknem 3A részük (42/58 = 72,41 %) a férfiak közül került ki. A férfiaknál észlelt sérüléseknek mindössze 7,14 %-át Merest Mónika: Valeria tartomány északi jelének embertani képe a késő római korban (Tác-Margittelep és a% északi határvidék összevetése) — Die Bevölkerung von Nord-Valeria in der spätrömischen Periode (Vergleich von Tác-Margittelep mit dem nördlichen Grenzgebiet) 44 Feltehetően elírás, mert a 174. sírban valójában egy férfi nyugodott. 45 Ezeket a megállapításokat Bartucz kuruc-kori leletanyagon tett megfigyelései is megerősítik, melyeket hasonló jellegű hadi sérülések kapcsán tett: BARTUCZ 1966, 421-444. « ÉRY 2000, 349. 47 A sérüléseket az Esztergom-Kossuth utcában 2005-2007 között előkerült csontvázakon is megvizsgáltuk. Az északi határvidéken észlelt sérülések részletes bemutatását lásd: MERCZI 2009,165-182. 48 A sérülések egyenkénti részletes bemutatását lásd: ÉRY 1981, 225; MERCZI 2001b, 26; MERCZI 2002, 101; MERCZI 2003, 393-395; MERCZI 2007b, 81-82. 74
