Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Régészet - Merczi Mónika: Valeria tartomány északi felének embertani képe a késő római korban (Tác-Margittelep és az északi határvidék összevetése)
Alba Regia 39. (2010) megfigyelhetők cromagnoid jellemvonások is.31 Annak tis2tázása, hogy a vizsgált időszakban milyen jellegű és mértékű etnikai változások zajlottak le, számos nehézségbe ütközik, mivel egyrészt sem a megelőző időszakok (késő kelta és kora római kor),32 sem a környező területek ill. a Birodalom távolabbi részeinek népességéről nem rendelkezünk elegendő embertani adattal, másrészt pedig a lelőhelyek egy részének átfogó régészeti vizsgálata sem történt még meg. A vizsgált mintákban idegen elemek jelenlétéről a következőket lehetett megállapítani: Tác-Margittelepen a férfiak egy kisebb, hosszúfejű és magas ill. nagyon magas termetű csoportja esetében Ery K. germán eredetet feltételezett.33 További idegen elemeket képviselt az az egy férfi és egy nő, akiknél mozaikosan mongoloid jellegzetességek mutatkoztak.34 A határvidék északi szakaszán feltárt temetők közül Tokod-Erzsébetaknán néhány közepesen hosszúfejű (mesokran), cromagnoid ill. esetenként mozaikszerűen mongoloid jellegeket hordozó férfiak egy részéről feltételezték, hogy a népesség keletről jövő, ún. barbár elemeit képviselik, de keleti elemek jelenléte a népesség többségét kitevő hosszúfejűek között sem zárható ki.35 A koponya kisfokú torzítását egy eredetileg rövid ill. egy eredetileg hosszúfejű nőnél lehetett megfigyelni.36 A germán sorozatokkal való összevetés eredménye is azt jelezte, hogy a népességen belül valóban számolni lehet idegen elemek, elsősorban germánok jelenlétével.37 Az Esztergom- Bánomi-dűlőben feltárt temetőben mozaikszerűen megjelenő mongoloid sajátosságok két hosszúfejű férfinél és egy rövidfejű nőnél jelentkeztek, közülük az egyik férfinél alig kivehető torzításnyomok is mutatkoztak. Az europid népességen belül idegen elemnek tekinthető egy hosszúfejű férfi és négy hosszú- ül. közepesen hosszúfejű, sajátosan alacsony arcú nő.38 Régészeti adatok alapján a lelőhelyen az idegen elemek többsége az V. században jelent meg.39 A Valeria tartomány északi felében élt késő római népesség avar kori40 továbbélését férfiak esetében mind Tác- Margittelepen (Cp2 = 0,174), mind az északi határvidéken (Cp2 = 0,177) igazolni lehetett. A két korszak között felfedezhetők kisebb mértékű, de nem számottevő méretbeli különbségek, melyek szerint Tác-Margittelepen a késő római férfiak agykoponyája hosszabb, arckoponyájuk magasabb, szemüregük pedig szélesebb volt, mint az avaroké. Az északi határvidéken élt férfiak esetében az agykoponya az avarokénál ugyancsak hosszabbnak, szemüregük alacsonyabbnak, orruk keskenyebbnek bizonyult. A férfiakkal eüentétben a késő római nők leszármazottainak avar kon jelenléte nem igazolható. Tác-Margittelep és az avarok viszonylatában (Cp2 = 0,232) a különbözőségért a rómaiak jóval szélesebb szemürege, az északi határvidék és az avarok esetében (Cp2 = 0,344) a rómaiak ugyancsak lényegesen szélesebb szemürege meüett a jóval hosszabb koponyájuk tehető felelőssé. Ezek kiegészíthetők néhány további, de kisebb jelentőségű eltéréssel. A Tác-Margittelepen élt késő római nők agykoponyája hosszabb, arckoponyájuk pedig magasabb volt, mint az avar nőké. Az északi határvidéken élt késő római nők esetében — a férfiakhoz hasonlóan — a szemüreg alacsonyabb, az orr pedig keskenyebb volt, mint az avaroké. 5. Sérülések A sérülésekből eredő elváltozások közül az erőszakos cselekmények nyomait őrző kardvágásokat, valamint az ütések okozta koponyazúzódásokat és arckoponyatöréseket vizsgáltuk meg. A koponyafalra tompa tárggyal mért ütések többnyire csak a külső csontlemez benyomódását eredményezték, ami gyorsan és szövődménymentesen gyógyult. Ilyenkor csak sekély bemélyedés jelzi az egykori sérülés helyét. Nagyobb erejű ütések esetén azonban a koponyafal mindhárom rétege érintve volt.41 Tác-Margittelepen már a feltárások során felfigyeltek a férfiakat ért halálos kimenetelű sebesülések nagy számára.42 Az embertani vizsgálat a kóros elváltozások, ezen belül a sérülések részletes bemutatására is kiterjedt,43 melyek az itt elvégzett számítások kiindulási alapját képezték. A Tác-Margittelepen eltemetett 128 férfi közül 28-nál fordult elő erőszakos cselekményre utaló sérülés (11. táblázat). Ez a férfiak egészére vonatkoztatott 21,88 %-os előfordulási gyakoriság azt mutatja, hogy minden 5. férfi elszenvedett olyan erőszakos cselekményből származó 31 ÉRY 1981, 226-227; ÉRY 2000, 357; MERCZ1 2001a, 42; MERCZI 2008, 408. 32 A késő kelta és kora római népesség késő római korhoz való viszonyáról lásd: ZOFFMANN 2002, 21—26; MERCZI 2006, 47—49; MERCZI 2007a, 140. 33 ÉRY 2000, 358-359. 33 ÉRY 2000, 357. 35 ÉRY 1981, 227. 36 ÉRY 1981, 225. 32 ÉRY 1981, 228-229. 38 MERCZI 2008, 409. 39 MERCZI 2008, 412. A temetőben kirajzolódó régészeti csoportok embertani vizsgálatának eredményeiről lásd: MERCZI 2008, 410—412. 4,1 ÉRY 2000, 358: Az avar kon mintát Csákberény, Előszállás, Kékesd, Solymár és Szekszárd-Palánk temetőinek összevonásával hozta létre. 41 JÓZSA 2006, 100. (Meg kell azonban jegyezni, hogy az agykoponyán észlelt zúzódások és az arckoponya töréseinek egy részét baleset is okozhatta.) 42 FITZ 2003, 77. 43 ÉRY 2000, 349-351. 73
