Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Szemle
Alba Regia 39. (2010) népszokás egyik párhuzamát (Farsangi „remélés” Eger vidékén. Ethnographia LXXIX. 1968. 241—252.). Ő nyitotta meg 1987-ben az István Király Múzeumban az Ethnographia Pannonica szimpóziumhoz kapcsolódó kiállítást a középdunántúli vásárokról, árucseréről. Angol nyelvű megnyitóbeszéde megjelent a konferenciakötetben (The Ethnography of the Markets and the Exchange of Goods in Central Transdanubia. Märkte und Warenaustausch im pannonischen Raum. Szerk.: Lukács László. Székesfehérvár, 1988. 188—189.). Gunda Bélával és Paládi-Kovács Attilával közösen szerkesztettük, adtuk ki a Bátky Zsigmond-emlékkönyvet, hazai és külföldi szerzők német és angol nyelvű tanulmányaival (Ideen, Objekte und Lebensformen. Gedenkschrift fúr Zsigmond Bátky. Székesfehérvár, 1989. 288 p.). Ebben olvashatjuk Paládi-Kovács Attila német nyelvű tanulmányát a XVIII. századi magyarországi tejgazdálkodásról (Milchwirtschaft in Ungarn im 18. Jahhundert. 197-207.). A Fejér Megyei Szemle néprajzi száma és a Kodolányi János Főiskola Spabadpart folyóirata számára is sikerült szerzőként megnyerni (Etnikus hagyományok Magyarországon a munkatevékenység területén. Fejér Megyei Szemle 1989/1. Székesfehérvár, 37-42; Kistáj, járás, kistérség. www.kodolanyi.hu/szabadpart ). O mutatta be 2009-ben a Szent István Király Múzeumban Sárfőtől Megőfóldig című könyvemet. Jelentős tényezőként említhetem jubilánsunk eredményeinek sorában, hogy igen fiatalon szerezte meg tudományos fokozatait, ami akadémiai és egyetemi munkahelyein a további előrejutásnak, osztályvezetői, igazgatóhelyettesi, egyetemi tanári, igazgatói kinevezéseinek előfeltétele volt. Értekezéseit a védés után gyorsan, tudományszakunk által elismert sorozatokban, rangos kiadóknál jelentette meg. Bölcsészdoktori értekezése a keleti palócok pásztorkodásáról 1965-ben, a Gunda Béla alapító szerkesztő nevéhez fűződő Műveltség és Hagyomány című egyetemi intézeti évkönyv önálló köteteként látott napvilágot. Kandidátusi disszertációját a budapesti Akadémiai Kiadó jelentette meg (A magyar parasztság rétgazdálkodása. Budapest, 1979. 542 p.). Akadémiai doktori értekezését 1987- ben védte meg, 1993-ban jelent meg az MTA Néprajzi Kutatóintézete kiadásában (A magyar állattartó kultúra korszakai. Kapcsolatok, változások és történeti rétegek. Budapest, 1993. 452 p.). Tudományos fokozat birtokában igen korán, több cikluson keresztül tagként, elnökként vehetett részt néprajztudományunk felelős döntéshozó, a könyvkiadást, a tudományos minősítést irányító testületéiben (MTA Néprajzi Bizottsága, Tudományos Minősítő Bizottság, MTA Doktori Tanácsa). A huszadik század utolsó harmadában és századunk első évtizedében a magyar néprajztudomány három nagy, az egész magyar nyelvterületre kiterjedő vállalkozásának (lexikon, atlasz, kézikönyv) munkálataiból Paládi-Kovács Attila döntő részt vállalt. Adódott ez abból, hogy akadémiai kutatóintézetének tervfeladatai közé tartozott e három nagy mű anyagának összegyűjtése, megírása, kiadásra történő előkészítése. A Magyar Néprajz) Lexikon öt kötetébe 142 címszót írt. Intézetvezetői, szervezői, szerkesztői és tudományos kutatói munkájának eredményeként a Magyar néprajzi atlasz kilenc mappába rendezett térképlapjai 1992-re megjelentek, s napjainkban a Magyar Néprajz nyolc kötetben kézikönyv kiadása is a teljes megvalósulás küszöbén áll. Utóbbi két nagy mű érdekében folytatott hivatali küzdelmeiről olvashatunk egyik kötetében, amely önmagában is kordokumentum (Néprajz) kutatás Magyarországon az 1970-80-as években. Felmérések, vélemények, dokumentumok. Budapest, 1990. 270 p.). Beszámolói, kérvényei, jelentései nyomán sikerült mindkét munka kátyúba jutott szekerét tovább vontatni a megvalósítás irányába. Ugyanakkor az atlasz és a kézikönyv számára nem csupán adminisztratív feladatokat jelentettek. Oroszlánrészt vállalt az anyaggyűjtésből, nem csak Magyarországon, hanem a Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken is. Számos térképlap fölött olvasható a neve szerkesztőként. A kézikönyv szerzői között is jelentős fejezetekkel képviselteti magát. Paládi-Kovács Attilának folyamatos kutatómunkája eredményeként mindig volt megfelelő témája, amelyekkel néprajztudományunk központi folyóirataiban (Ethnographia, Acta Ethnographica), kutatóintézeti, egyetemi, múzeumi évkönyvekben, ünnepi kötetekben, konferenciákon szerepelt. Angol nyelvtudása lehetővé tette számára nemzetközi szimpóziumokon, kongresszusokon való megjelenését. Eredményesen működött közre a Nemzetközi Kárpát-Balkán Néprajzi Bizottságban, az Európai Néprajzi Adasz Munkabizottságban, a Finnugor Kongresszusokon, a Nemzetközi Hungarológiai Kongresszusokon, a Nemzetközi Néprajzi és Folklór Társaság (SIEF) kongresszusain és a finn-magyar tárgyi néprajzi szimpóziumokon. Külkapcsolatainak elismerését jelentette, hogy 1988-ban a Nemzetközi Antropológiai és Etnológiai Unió (IUAS) Végrehajtó Bizottságának tagjává választották. Legnagyobb nemzetközi kihívást jelentett számára a SIEF VII. Kongresszusának megrendezése Budapesten, 2001-ben. A Times, Places, Passages (Idők, helyek, átmenetek) témában, több mint 400 hazai és külföldi résztvevővel zökkenőmentesen lezajlott rendezvény, majd előadásainak két hatalmas kötetben történt gyors megjelentetése nagymértékben hozzájárult a magyar néprajztudomány nemzetközi elismertségének megerősítéséhez. Ugyanezt szolgálta korábban angol nyelvű kötetének kiadása is (Ethnic Traditions, Classes and Communities. Budpest, 1996. 218 p.). Akadémiai székfoglaló előadásában (Merre tart az európai néprajztudomány? Budapest, 2005. 26 p.) szorgalmazta a főként tárgytipológiára épülő tárgytörténeti kutatásokat. Ehhez maga adta a legjobb példát a magyar szekerek, szánok, jármok és hámok vizsgálatával (Szekerek és szánok a Kárpát-medencében. Szentendre, 2003. 226 p.). Az elmondottakon túl mit köszönhetünk mi, magyar etnográfusok és folkloristák Paládi-Kovács Attilának? Köszönjük, hogy tudományunkat minden időkben, minden helyzetben, minden kérdésben komolyan vette, aggódott 260
