Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Művészettörténet - A Bory Jenő Emlékkoferencia előadásai - Sajátos életút - Magony Imre: Bory Jenő munkásságának korabeli sajtóvisszhangja
Magony Imre: Boty Jenő munkásságának korabeli sajtóvisszhangja mánnyá váltak a Bory-várban. 1938-ban például a három ünnepnapon, augusztus 15-én és 20-án, valamint a közte lévő vasárnapon hihetetlen tömeget vonzott a vár. Volt olyan nap, hogy ezer ember váltott jegyet, de a négy-öt-hatszáz látogatószám is általánosnak volt mondható az ünnepnapok délutánján.23 A sajtó is egyre gyakrabban fedezte fel magának a különleges építményt; például a Vasárnapi Újság 1933-ban közölte a fotóját, s Székesfehérvár „egyik legérdekesebb épületéinek nevezte. Egyre több országos laptól kérdezték meg Boryt a várral kapcsolatos terveiről. 1935-től az Elefántudvar és a történelmi szoborgaléria kialakítása került a középpontba. Fotók közlésével is nyomon követték szinte minden újabb szobor felállítását. 1938-ban a vár fennállásának huszonötödik évfordulójához, valamint a Szent István évhez kapcsolódóan többször lehetett olvasni a várról, Bory gondolatairól. Egy ízben a Fejérmegyei Napló 1940-ben arról tudósított, hogy a „Freude und Arbeit” című Berlinben megjelenő lap német, olasz és magyar nyelven „Egy művész várat épít” címmel többoldalas képes riportban mutatta be a várat, melynek híre a második világháború után is továbbterjedt, nemcsak az újságírók, hanem az itt megfordult külföldi turisták által is. A vár vendégkönyvében számtalan bejegyzés található: a kínai írásjelek, cirill betűk mellett török effendi, francia filmszínésznő, nászutazó királynő, óceánrepülő pilóta és egy amerikai milliomos sorait is olvashatjuk.24 Bory nemcsak a nagyközönség előtt népszerűsítette várát, hanem arra is gondot fordított, hogy a vár példáján keresztül szakmai köröknek is bemutassa a beton művészi célra való alkalmazását, valamint újszerű épületszerkezeti megoldásait. Vetített képes előadásokat tartott a Műegyetemen és másutt. 1938 áprilisában például a Fészek Klubban mutatta be a várat egy száz darabos színes diasorozaton, melyet ő maga készített.25 A szakembereket a helyszínre is meghívta, így 1935-ben a Városi Mérnökök Országos Szövetségének közép-dunántúli nyári tanulmányútja egyenest a várba vezetett.26 1938-ban a Képes Vasárnap arról írt egy látogatás kapcsán, hogy „A mérnök látogatók alig tudnak eltávozni, tanulmányozzák a középkorra emlékeztető lovagvár egészen modern szerkezeteit, építészeti problémáinak meglepő megoldásait.”27 Bory 1940. szeptember 2-án egy ötvenfős táraságnak, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet tagjainak két és fél órás előadásában nemcsak a várat mutatta be, hanem verseit is felolvasta. A társaság estére a Magyar Király Szállóba tért be, ahol Schulek János igazgató és dr. Möller Károly tagtárs köszöntötte fel Boryt, „aki szerényen a betonra hárította át az őt ért dicséreteket.”28 A látogatókat a kezdetektől Bory vezette végig a várban, szellemes, könnyed stílusban beszélt a látottakról, a művek némelyikéhez történeteket is fűzött, elmondta létrehozásuk körülményeit, vagy éppen ismertette a hozzájuk kitalált legendáit. Nem volt ritka az olyan vélemény, mint amilyen 1940-ben jelent meg: „Fölmelegedett lélekkel s nagyon nehezen búcsúzik az ember ettől a tündérvártól, melynek minden szépségét a lelkek gyönyörűségére emelte s emeli Bory Jenő. Tárva a kapuja mindenki előtt, olyan magyaros szeretettel fogadja a látogatókat, ahogy a régi várurak fogadták kedves vendégeiket.”29 Egy 1948-ban megjelent újságcikk szerint Bory acélszürke ruhában, nyakkendő nélkül fogadta a látogatókat. A látottak kapcsán a cikkíró megemlítette, hogy arra a kérdésre, hogy mitől piros a nyakazótőke, Bory azt válaszolta, hogy pompeji pirosat kevert rajta egy piktor. Am az újságíró nem igen hitte, s arra gyanakodott, hogy azt Bory kente be, s amikor rákérdezett a nyakazótőke melletti láncos golyókra és a rabbihncsre, Bory azt állította, hogy az nem rabbilincs, hanem lóbéklyó, amit öt forintért vett a Teleki téren. Ilyen és ehhez hasonló kijelentései emlékezetessé tették alakját, s halála után tíz évvel is úgy emlékeztek rá, hogy „szálfatermetű magas öregúr, valóságos Jókaifigura volt, tréfás kedvű, bölcs ember, aki sajátos középkorához mindig hozzátette, hogy pallosát a Telelőn vette, s a nyakazótőkét míniummal festette eb vörösre.”30 23 Látogatás a Bory-várban, Székesfehérvárott. — In: Művész Kurír. 1938. márc. 24 (b. g.): Az utolsó lovagvár. — In: Érdekes Újság. 1957. júl. 20. 14. p.; Az Öreghegyről jelentik: a Bory-vár megindult az európai hír útján. — In: Fejérmegyei Napló. 1940. 25 MKCS-C-I-37/193-(l -11) 26 „Kivonat a székesfőváros által kiküldött mérnökök útinaplójából” címmel jelent meg. A „Városkultúra” 1935. július 31 -i száma megemlíti, hogy jártak a várban is, legelőször oda mentek. 27 O.E.: A Bory-vár. — In: Képes Vasárnap. 1938. jún. 5. 28 H. — h.: A székesfehérvári Bory-vár. — In: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. 1940. 41—42. sz. 10., 13. p. 29 Ormos Gerő: Egy magyar szobrászművész tündérszép vára Székesfehérváron. - In: Magyar Lányok. Lányok és anyák képes hetilapja. 1940. dec. 15. 139-140. p. 30 Ruffy Péter: „Rossz idő esetén a lovagteremben ...” Középkort játszik egy magyar Don Kihote a fejérmegyei Öreghegyen. - In: Hírlap. 1948. szept. 7. 250
