Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Művészettörténet - A Bory Jenő Emlékkoferencia előadásai - Sajátos életút - Izinger Katalin: Bory Jenő pedagógiai tevékenysége
Alba Regia 39. (2010) IZINGER KATALIN BORY JENŐ PEDAGÓGIAI TEVÉKENYSÉGE Bory Jenő pedagógiai tevékenysége elsősorban a dokumentumok hiánya miatt viszonylag kevéssé feldolgozott. Az alábbi tanulmányban a Magyar Képzőművészeti Egyetemen és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen fellelhető könyvtári, levéltári és irattán anyagok, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Lexikontárában és Adattárában, valamint Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltárában talált dokumentumok, ügyiratok alapján vázolom fel Bory Jenő pedagógiai munkásságát.1 A Képzőművészeti Egyetem elődje az 1871-ben alapított Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde volt.1 2 A szobrászat az intézményben kezdetben csak segédtanszak volt, külön szobrászati osztály nem volt. Bár Izsó Miklós személyében volt szobrász tanár, de a szobrászati tantárgy7 nem terjedt tovább annál, mint amiben a rajztanárjelöltek is részesültek.3 A szobrászati osztályt 1904-ben indították. Bory Jenő 1903-ban kapta meg építészi diplomáját a Műegyetemen. Ezután egyéves katonai szolgálatra jelentkezett Bécsben. 1904-ben, katonaidejének letöltése után Dávid Andrással együtt jelentkeztek a Mintarajztanodába, azzal a szándékkal, hogy Magyarországon tanuljanak szobrászatot, és ne külföldön. Ezután egyre többen jelentkeztek erre a szakra, így Boryék jelentkezési kérelme, ha közvetve is, szerepet játszhatott abban, hogy elindult a szobrászművészek képzése.4 Bory7 1907-ig volt a szobrászosztály növendéke. 1906—1907-ben tanulmányutakat tett Németországban és Olaszországban, néhány hónapig Carrarában tanult márványfaragást, majd 1907-től 1911-ig Stróbl Alajos szobrászati mesteriskolájába járt. Stróbl Alajos a szobrász mesteriskola vezetője — később igazgatója — volt. 1889-ben épült fel az Epreskertben a szobrásziskola épülete, s ezzel jöttek létre a képzés feltételei. Az új épület egyaránt helyet adott Stróbl és a tanítványok műtermeinek. A növendékek a nagy7 művészegyéniség közelében, vele szinte együtt élve tanultak. Stróbl nemcsak az 1 Köszönöm Arató Antal segítségét, valamint hogy felhívta figyelmemet írására: Arató Antal: Tények, adatok Bory Jenő tanári tevékenységéről a Képzőművészeti Főiskolán. Fidelitate Mariae, előadások, 1994—1999. 1. kötet, Szent István Művelődési Ház, Székesfehérvár, 2000. 273-282. 2 Az intézmény célja a rajztanárok képzése és a képzőművészeti pályát választó fiatalok alapképzésben való részesítése. 1878-tól a rajztanároknak az Országos Magyar Királyi Rajztanárvizsgáló Bizottság előtt kellett vizsgát tenniük. A Mintarajztanoda csak alapképzést nyújtott, utána külföldön folytathatták tanulmányaikat. Igény mutatkozott a magasabb szintű művészképzésre, ezért létrejöttek a mesteriskolák (I. számú Festészeti Mesteriskola (1882) - Benczúr, 11. sz. Festészeti. Mesteriskola (1897) - Lotz, Szobrászati Mesteriskola - Stróbl Alajos, Női Festőiskola - Deák- Hbner). 1897-ben a rajztanár- és művésznövendékek teljesen új tantervet kaptak. 1908-tól az intézmény neve: Magyar Királyi Képzőművészen Főiskola lett. A Mesteriskolákat és a Női Festőiskolát adminisztratíve a Mintarajziskolához csatolták, de lényegében a művészképzés és rajztanárképzés különállóan folyt. Az 1920-as reform mindent egybeolvasztott. A reform lényege a következő volt: a korábban különválasztott művészképzést és rajztanárképzést közös szemléleti alapra helyezte, olyan formákat alakított ki, hogy a nagyon fontos nevelőmunkát végző rajztanárok is kialakult szemlélettel rendelkezzenek. A reform „egy egységes művészeti kultúra mentül eredményesebb kialakulását” kívánta szolgálni. A reform megszüntette a női iskolákat, a mesteriskolát, a művész- és rajztanárképzés különállását, és gazdagította a képzés tartalmát. Rektori tanácsot hoztak létre, mely kétévente rektort választott, hogy elkerüljék azt a veszélyt, hogy „a Főiskola esetleg egy öregedő igazgató befolyása alatt elzárkóznék az élet új és újabb igényei elől". A hallgatóság rendes és rendkívüli tagokból állt (rendkívüli tagok, akik nem rendelkeztek középfokú végzettséggel, de a felvételi vizsgán tehetségükről tanúbizonyságot tettek). Oktatás szempontjából nem volt különbség rajztanárjelölt, művésznövendék, rendes és rendkívüli hallgató között. Teljes koedukáció jött létre. Az osztályokon élő fej- és aktmodell után dolgoztak, a lap- és gipszminták utáni rajzolások, a másolások elavulttá váltak. Ekkor, Lyka Károly rektorsága alatt került a Főiskolára Vaszary János, Rudnay Gyula, Csók István. Az akadémikusok kíméledenül támadták Lykát és Rétit az egész reformtervért, és rendszeresen támadták a Főiskola művésznevelési elveit. Erős propaganda folyt a működés ellen, a minisztériumot is aggasztotta a végzősök magas száma. A főhatóság a reformok áttekintésére bizottságot küldött ki az 1928/29-es tanévben. Gerevich Tibor volt a bizottság egyik tagja. O megerősítette a Réti-Lyka féle müvésznevelési koncepciót, és annyit javasolt, hogy csökkentsék a felvételi keretszámot, valamint növeljék 5 évesre a képzést. Ez a Lyka-féle művésznevelés teljes győzelmét jelentette. Később, 1937 körül ezt írta Réti: „megint gyűlnek a felhők a főiskola és a művészetfelett, ami ellen megint védekezni kell”. Az iskola veszített autonómiájából, rengeteg volt a személyi változás, Rudnay például pár hónap után lemondott a „türelmetlen és zavaros idők miatt”. Az intézmény történetéről bővebben: BLASKÓNE-SZŐKE 2002 3 BORY 1943 4 BORY 2001,11. 239
