Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)

Tanulmányok - Művészettörténet - A Bory Jenő Emlékkoferencia előadásai - Bory Jenő a vérbeli szobrász - Wehner Tibor: Székesfehérvári és budapesti Bory-síremlékek

Webner Tibor: Székesfehérvári és budapesti Bory-síremlékek

művészettel kapcsolatos tematikai tipológiakísérlet alapja... A sírszobrok többsége vagy a halott legjellemzőbb tulajdonságát, vagy a család gyászát akarja megörökíteni.”3 Vagyis lényegi befolyásoló tényező az elhalálozott személy egyénisége, személyisége, foglalkozása, illetve a család egzisztenciája, társadalmi helyzete, illetve ezzel összefüggésben a család által meghatározott ikonográfiái program. De talán a leghangsúlyosabb síremlék-alakító tényező a korszellem, a kor halálértelmezése, temetkezési szokásrendszere. Németh Lajos a funerális művészettel foglalkozó 1983-as tanulmányában állapította meg: „...korunkban mégis megnőtt a művészettörténet érdeklődése a funerális művészet iránt. Az előzmények a századelőre - (vagyis az 1900-as évekre - a szerző megjegyzése) nyúlnak vissza. Ekkor ugyanis Európa-szerte felvetődött a temetők művészetének megújítási vágya. Nem csupán a szecesszió pánesztéticizmusáról volt szó, mert a temetőkultúra megújításának igénye mögött a modem haláltudat krízise és támaszkeresés-igénye húzódott meg. A századelő ugyanis ambivalens módon nézett szembe a halál, az elmúlás gondolatával. A keresztény világkép egyszerre megdicsőülést váró és kárhozattól szorongó, tehát etikai töltésű halálértelmezését szétzúzta a 19. századi racionalizmus, a természettudomány illúziókat romboló egzakt prózája. A mélylélektan ugyanakkor feltárta és bizonyította Erosz és Thanatosz szüntelenül egymásba játszó dialektikáját és a halálösztön agresszivitását.”4 Ez a zavar nem konstatálható a Bory-síremlék analizálása során: Bory alapvetően akadémikus szellemű szobrászata, így síremlékszobrászata is a klasszikus minták szellemében épült, kiegyensúlyozottságot, nyugalmat áraszt, fennkölt érzelmeket sugároz, és a XIX-XX. század fordulóját követő években megerősödő figurális, természetelvű áramlat kiteljesedésének jegyében formálódott. A figurális szobrászat adott teret az expresszív kifejezések feléledésének, az erőteljes érzelmek kibontakoztatásának, a szimbolikus szobrászati konvenciók alkalmazásának, illetve az új szimbólumteremtési aspirációknak.

A Bory-síremlékek kivétel nélkül plasztikai jellegű, leggyakrabban körplasztika által hangsúlyozott, ritkábban domborművekkel ékesített, gyakran építészeti elemekkel kombinált mementók. A szabad térbe helyezett síremlékek mellett az életműbe illeszkednek azok a falhoz illesztett sírkompozíciók is, amelyek a Kerepesi úti temető reprezentatív ún. árkádsorán lelhetők meg. Az anyagok között a bronz és a kő a hangsúlyos, s a művész gyakran ötvözi a bronzot és a márványt. A sírhantot befoglaló építészeti elemek leggyakrabban figurális szobrászati kompozícióval megkoronázottak, s elmondható, hogy a Bory alkotta síremléken az építészeti és a szobrászati alkotórészek mindig harmonikus egyensúlyban, szerves összehangoltságban jelennek meg. Bory Jenő síremlékei pontosan beilleszthetők abba a tipológiai rendszerbe, amely a XIX-XX. század fordulójától, a figurális síremlékek elterjedésével alakult ki. A típusokat, a kategóriákat az allegorikus megformálású, a szimbolikus megjelenítésű, az állatalakos szimbólumokat alkalmazó és a portrét megidéző síremlékekkel körvonalazhatjuk. A portréábrázolás lehet egészalakos portré, vagy akár mellszobor vagy domborművű arckép is — ezt a hagyományt viszik tovább napjaink fényképes, vagy portré-gravírozású sírkövei. A portréábrázolás a halál helyett az életet idézi meg, az egykor élt alakra emlékezik, emlékeztet. Az alak mellett gyakran jelennek meg az elhunytat jellemző, az életművet reprezentáló tárgyak, eszközök, jelképek, illetve az életutat jeUemző-szimbolizáló alkotások is.

A szimbolikus megfogalmazású, illetve a szimbólumteremtő síremlékek körébe sorolható: a Bory család székesfehérvári síremléke, a Petőfi család budapesti síremléke, a Pintér Jenő-síremlék, a Ligeti Miklós-síremlék, a Bitter Illés-síremlék, az Erdőssy Béla-síremlék.

Ezen kategórián belül állatszimbolikát alkalmazó a már említett:

Petőfi család síremléke és a Pintér Jenő-síremlék.

Az allegorikus megformáltságú, leginkább gyászoló nőalakot megjelenítő Bory-síremlékek sorába sorolható: a székesfehérvári Palotai úti temető Janny Rezső-síremléke, és a Kerepesi úti temető Teleszky Istvánné-síremléke, az árkádsoron elhelyezett Spiesz Ágoston családjának síremléke, az ugyanitt felállított Huley-Rakovszky család síremléke, a Schmidlechner család síremléke, a Gelléri-Szabó család síremléke,

3 Tóth Vilmos: A Kerepesi úti temető. I. kötet. Budapesti Negyed 1999. 24. sz. 46-47. p.

4 Németh Lajos: Funerális művészet. In. Ars Hungarica 1983. 1. sz. 7-19. p.

206