Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Művészettörténet - A Bory Jenő Emlékkoferencia előadásai - Bory Jenő a vérbeli szobrász - Wehner Tibor: Székesfehérvári és budapesti Bory-síremlékek
Alba Rsgia 39. (2010) valamint a Farkasréti temető Rados Gusztáv-síremléke. Az elhunytat, a sírban nyugvó portréját jeleníti meg: a Kerepesi úti temetőben a Czakó Adolf-síremlék, a Zirzen Janka-síremlék, a Zádor Gyöngyi-síremlék, amely utal a foglalkozásra is, és feltehetően e csoportba sorolható a Reisenleitner Lajos-síremlék és a Ferenczy Károlyné-síremlék is, valamint a Farkasréti temetőben a Kherndl Antal-síremlék és feltehetően az Ambruss Gyula-síremlék is. Az életműhöz köthető alkotásokkal rajzolja meg az elhunyt portréját: a Zielinski Szilárd-síremlék és az Alpár Ignác-síremlék. A síremlék eltűnése miatt megítélhetetlen: a Kerepesi úti temető árkádsorának Bäcker József-síremléke. A székesfehérvári Lovasberényi út mentén fekvő Csutora temetőben áll a Bory család különös sorsúnak ítélhető síremléke. Ebben a síremlékben a családi krónika szerint Bory Jenő művészi elképzelése, szándéka testet ölt, de megjelenésében mégsem köthető a szobrász életművéhez. A hatalmas Krisztus-fejet ugyanis Bory a majdan tervezett saját síremléke gyanánt 1945 után faragta a kökényesi bányából származó mészkőből, de csak 2001-ben került a család tagjainak sírjai fölé, addig a Bory-vár gyűjteményében őrizték. A hármas síron — amelyben balra Bon’ Jenő és Bory Jenőné, jobbra Bory Pál, középen a Bory család tagjai nyugszanak - nyers, a természetesség-jelleget sugárzó kőtalapzatra helyezve áll a mintegy másfél méteres magasságú, kissé lehajtott és félrebillentett fejű, csukott szemű, töviskoronás Krisztus-portré. A hosszú hajjal keretezett, vékony, szakállas arc nem a szenvedő, hanem a nyugodt, szenvedésem túllépett Krisztust jeleníti meg. A monumentális hatású, nagy tömeget alkotó portré a viszonylag alacsonyan történt elhelyezés révén harmonikusan illeszkedik a sírok átlagos mérete által megteremtett összképhez, illetve az egymás mellett sorakozó, az egymás mögötti sorokba rendezett síremlékek által keltett ritmushoz. A székesfehérvári Palotai úti temetőben, más néven a Hosszú temetőben, a bejárat mellett, az 1912-ben állított Janny család síremléke az eddig ismertek körében az egyik legszebb Bory Jenő által alkotott sírszobomak ítélhető. A fehér öntött műkő talapzaton álló fekete gránitból és bronzból megformált, mintegy négy méter magasságú síremlék az épített és a plasztikai részek, és a felhasznált anyagok szerves összehangolásának nagyon szép példája. A sírt fedő vízszintes márványlap és a fejfa helyén magasodó, függőleges, keresztet mintázó sima, a fényben meg-megcsillanó fekete gránittömb keretezi a rendkívül érzékenyen megmintázott, bronzból öntött Mater dolorosa-alakot. A bő drapériába burkolt, fejéről aláhulló kendőt viselő, felhúzott lábakkal ülő, két kezét feltámasztva, kitárva — mintegy a keresztre utaló testhelyzetet tükröztetőn — tartó nőalak ölében a töviskoronával a mérheteden fájdalom, a fia elvesztését sirató anya gyászát szimbolizálja. A lecsukott szemek, a lehajtott, félrebillenő fej, a test megadó törékenysége a tragédia érzetének kifejezésével átitatott, amelyet a testet fedő drapériák, a ruha és a kendő puhasága, lágysága ellenpontoz. A budapesti Kerepesi úti temetőt a XIX. század közepén nyitották meg, s az elmúlt százötven év alatt - a temető történetét feldolgozó Tóth Vilmos meghatározása szerint - főként a mindenkori politikai elit reprezentatív sírkertje volt. „Az, hogy ki volt szolgáltatva a politikai változásoknak és egyre újabb mítoszok megteremtésének vált fontos színterévé, azt is jelentette, hogy több-kevesebb hatékonysággal valamennyi rendszer megpróbálta önnön képére formáim, saját mártírjai és neves elhunytjai kultuszhelyévé tenni.”5 Ez a jelenség érvényesíthető Bory Jenő síremlékeit vizsgálva is: a Bory-műhely síremlékei a temető egyik legjelentősebb korszakában, a XX. század első felében készültek, s ennek köszönhető, hogy a síremlékek többsége ma is megtekinthető; de ugyanakkor vannak olyan munkák is, amelyek szobrászati díszüktől megfosztottan, csonkán állnak, és vannak olyanok is, amelyek a temető elvadult részén, növényzettel sűrűn benőtt területen, elhanyagoltan, elhagyatva, pusztulásra ítélten egzisztálnak napjainkban. A Petőfi család síremlékét 1911-ben avatták fel a Kerepesi úti temetőben, amely Tóth Vilmos meghatározása szerint „kimondva-kimondatlanul a költő kenotáfiumaként, jelképes sírjaként készült, ahol elsősorban az ő kultusza 5 Tóth Vilmos: A Kerepesti úti temető. I. kötet. Budapesti Negyed 1999. 24. sz. 3. p. 207
