Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Művészettörténet - A Bory Jenő Emlékkoferencia előadásai - Bory Jenő a vérbeli szobrász - Wehner Tibor: Székesfehérvári és budapesti Bory-síremlékek
Alba Regia 39. (2010) WEHNER TIBOR SZÉKESFEHÉRVÁRI ÉS BUDAPESTI BORY-SÍREMLÉKEK Előadásunkban Bory Jenő építész és szobrászművész mindeddig meglehetősen mostohán kezelt azon műcsoportjával foglalkozunk, amelynek teljességre törő feldolgozása még nem született meg. Az átfogó, összefoglaló szemlére azonban most sem vállalkozhatunk: túlságosan is szerteágazó, gazdag műegyüttest termő, és a forrásokat, a dokumentumokat vizsgálva hiányosan dokumentált és feldolgozott a művész működésének ezen területe. A feldolgozottság hiánya a műcsoport alkotásainak létrejötte, létezésmódja sajátosságaival is magyarázható: a síremlékek általában a nyilvános fómmokat kizáró magánmegrendelések érvényesítése révén realizálódnak, és sorsukat a temetői szokások, rendtartások szeszélyes előírásai is szabályozzák: hosszabb távú fennmaradásuk, kutathatóságuk nem mindig szavatolt. A feldolgozási nehézségek okozója a temetői emlékek meglehetősen esedeges, csak a közelmúltban megindult nyilvántartása, feltárása is. Ezek az okok is magyarázzák, hogy most csak két település: Székesfehérvár és Budapest, illetve Budapest esetében a Kerepesi úti temető, más nevén a Fiumei úti sírkert és a Farkasréti temető Bory Jenő által alkotott síremlékeit próbáljuk számba venni. E részlegesnek minősíthető síremlék-áttekintés létrejöttében jelentős érdemei vannak a művész hagyatékát gondozó dr. Ágoston Bélának, s fontos kiindulópontul szolgált az a 2001-ben megjelent Bory-album, amelynek bevezető tanulmányában Köpöczi Rózsa önálló fejezetben tárgyalja a síremlékeket.1 Ugyancsak fontos forrás az az 1999-ben és 2003-ban, a Budapesti Negyed két, illetve három köteteként megjelent, Tóth Vilmos, illetve Tóth Vilmos és Zsigmond János által közreadott adattár is, amely a Kerepesi úti és Farkasréti temető történetét dolgozza fel, a két temető síremlékeit veszi számba.2 Bory Jenő székesfehérvári és budapesti, a Kerepesi és a Farkasréti temetőben álló síremlékei, valamint a rendelkezésre álló források alapján meghatározható, hogy ebbéli alkotásai 1906 és 1945 között születtek, és hogy végigkísérték a gazdag monumentális műegyüttest létrehozó életutat, illetve életművet. Mennyiségileg is jelentős a műcsoport: jelen áttekintésünkben két székesfehérvári és huszonegy budapesti, a Bory-műhelyhez köthető síremléket vehettünk számba. Minden bizonnyal további emlékeket rejtenek más városok és kisebb települések sírkertjei. Erről tanúskodik a Bory-hagyatékban fennmaradt két fotó is. A Krajcsovits Ilona síremlékéről készült fotóra Bory Jenő kézzel „a legelső” megjegyzést írta fel, amely feltehetően az első síremlék készítésére utalt, mert az 1906-os évszám is erre enged következtetni. Nem tudjuk, hogy az ülő, allegorikus nőalak szobrával díszített Krajcsovits-síremlék hol állt, vagy hogy hol áll, ugyanúgy, ahogy Guzmics Kálmán fiatalon elhunyt festőművész síremlékének helyét sem tudjuk beazonosítani: az 1881 és 1905 között élt művész emlékére Bory Jenő a festő portrédomborművét készítette el, feltehetően a Krajcsovits-síremlék megalkotása után közvedenül, a művész elhalálozásának városában, Székesfehérváron. Bár ismerjük helyét, most nem foglalkozunk részletesebben két vidéki Bory-síremlékkel: a rácalmási katolikus temetőben 1911-ben felállított Paizs család síremlékével — amelynek központi eleme egy betonból készített feszület —, és a szadai temető Székely Bertalan-síremlékével, amelyet csak áttételesen minősíthetünk Bory-alkotásnak: ezt az emléket a művész Székely-portréja alapján a főiskolás szobrásznövendékek faragták ki 1943-ban. A síremlékszobrászat - ezúttal a számba veendő művek nagy száma miatt csak futólag emlékeztethetünk e sajátosságokra - különleges, speciális művészeti terület: a funkció, a temetői környezet, a sír által megszabott mérethatárok nagyon korlátozott formai, megvalósítási lehetőségeket szabnak meg. Tóth Vilmos, a Kerepesi úti temető kapcsán megfogalmazott megállapításai szerint: „Ha a verbális szférát nem vesszük tekintetbe, akkor a síremlék elsősorban mérete, anyaga, valamint a rajta elhelyezett — vagy magát a sírjelet jelentő - ábrázolások útján képes információkkal szolgálni az ott nyugvókról. Leegyszerűsítve, vulgarizálva azt mondhatjuk, hogy a temetőben minden képi megjelenítés vagy a halálról szól, vagy az elhaltról, vagy pedig egyszerre a kettőről, a téma tehát vagy allegorikus, vagy a realitást célozza meg, vagy ötvözi — gyakrabban csak egymás mellé helyezi — a kettőt. Ez minden síremlék1 Köpöczi Rózsa: Boiy Jenő. Székesfehérvár, 2001. Árgus Művészeti Kiadó.- Tóth Vilmos: A Kerepesi úti temető. I., II. kötet. Budapesti Negyed 1999. 24., 25. sz.; Tóth Vilmos-Zsigmond János: A Farkasréti temető. I., II., III. kötet. Budapesti Negyed 2003. 40., 41., 42. sz. 205
