Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Művészettörténet - A Bory Jenő Emlékkoferencia előadásai - Bory Jenő mint építész - Csutiné Schleer Erzsébet: Bory Jenő építészete mint betonkísérleti állomás - A Bory-vár és a Jézus Szíve templom bemutatása
Alba Regia 39. (2010) BORY JENŐ SZOBRÁSZ-ÉPÍTÉSZ (1879-1959) ÖNÉLETRAJZA A MAGYAR KÉPZŐ-, ÉS IPARMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGÉNEK* Apám, Bory József lakatos volt Abán (Fejér m.). Az ottani Gorzi grófoknak, később a Fiát táraságoknak dolgozott. Hogy tisztességgel el tudja tartani és iskoláztatni családját, 1879-ben beköltözött Székesfehérvárra. Itt születtem én 1879. november 9-én, de itt sem ment jobban a dolga, mert mikor beírattak engem a reáliskolába, az első félévi tandíjat, az 5 formtot még csak le tudták fizetni, de a második félévben már kitörölt az igazgató a tanulók névsorából, mert nem tudtam időben behozni a II. félévi tandíjat. Csak anyám nagy könyörgésére vettek fel újra, mikor kölcsönkért formtokból együtt volt az 5,- forint tandíj. Harmadik, negyedik osztályos koromban már tanítottam a rossz diákokat. S így kerestem össze a nélkülözheteden forintokat. A szünidőben a katonai térképészed hivatalban a térképek feliratait csináltam, mert már akkor jó rajzoló hírében álltam. 1899-ben érettségiztem Székesfehérváron, s mint jó tanuló, jó tornász és kitűnő rajzoló, megkaptam a 200 koronás városi (millenniumi) ösztöndíjat, hogy beiratkozhassam a műegyetemre. Már akkor művész szerettem volna lenni, de volt a nyelvtankönyvünkben egy mondat, melyet németre kellett fordítani, így hangzott: „Szép, szép a művészkedés, de nem lehet ám abból megélni.” No, gondoltam, akkor én előbb elvégzem a műegyetemet, s aztán megyek a művésziskolába szobrásznak, mert azt is tudtam már, hogy: „Építészet, szobrászat egy test és egy lélek.” Láttam a pesti szoborpályázatokat, ahol egy építész és egy szobrász szövetkezve csinálja a terveket. No, gondoltam, mennyivel jobb volna, ha a kettő egy személyben volna. A műegyetemi évek alatt szorgalmasan jártam az esti rajztanfolyamokra. A műegyetemen újra kaptam 300 korona ösztöndíjat. így aztán az egzisztenciám biztosítva volt. Az építészi oklevelet (a kutyabőrt) 1903-ban kaptam meg. 1904-ben katonai évemet töltöttem le, Bécsbe kértem beosztásomat, hogy ott járhassam és tanulmányozhassam a nagy, világhírű „császári” múzeumokat. A katonaév letelte után jelentkeztem a Képzőművészeti Főiskolán, lettem szobrásznövendék. Itt nagy áhítattal jártam Székely Bertalan kompozitio óráira, a feladatokat én agyagmmtákban oldottam meg, amelyek általános feltűnést keltettek. A szobrászosztályon élő modell után sorban mintáztam az akt tanulmányokat, amelyek legtöbbje most is forgalomban lévő szobor. Közben híre ment, hogy van itt egy szobrász „növendék”, aki építészmérnök is, kaptam kisebb nagyobb megbízásokat szobortervekre, síremlékekre. Megépült itt, Fehérváron a Jézus Szíve templom, melyet évekkel előbb terveztem. Ennek fő szenzációja: vasbeton kupolája volt, ahol a „héjazatod’ is beton képezte, nem cserép vagy bádog. A kupola most is áll, 40 év óta semmi javítást nem igényelt, és nem igényel újabb 40 évig, 100 évig sem. 1908-ban lettem a szobrász mesteriskola tagja, 4 éven át működtem ott. Ott készült a Zirzen Janka márvány síremléke, a Schmidlechner család, a Rakovszky, Spiecz család, a Petőfi család síremléke, az Ecce Homo, a kisplasztikái művek egész sora, a Bölény, a Jávorszarvas, a Tinódi, mely a dalos szövetség király-díja, stb, stb. Már előbb csináltam Ikervárra a Batthyány-szobrot. 1912-ben meghívtak a Képzőművészeti Főiskolára óradíjas tanárnak. 1912-ben 3 szobrot készítettem a Szegedi Pantheonba, Kaposvárra a Szent-István szobrot, Kalocsára a Szent Imrét és az Asztrik püspököt. Esztergomba a Szent István márvány-reliefet, Lyka Károly Szobrászatunk a századfordulón című könyvében részletesen le van írva, stb, stb. És! 1914-ben mint népfölkelő hadnagy bevonultam háborús katonának. Szerbiában, Boszniában hadakoztunk, majd pihenőre Szarajevóba vezényelte ezredünket a hadvezetőség. S a tisztikart véletlenül abba az iskolába szállásolták be, ahol a Ferenc Ferdinánd Emlékbizottság működött. Igen röstellte Szarajevó népe, hogy a trónörököst az ő városukban gyilkolták meg: 40.000 koronát már összegyűjtöttek a merénylet helyének megjelölésére. Csak nem volt művész, s megtudták, hogy itt a magyar zászlóaljban van egy művész, aki építész is, szobrász is (persze én voltam az). Addig unszoltak, hogy utóbb is csináltam 8 (nyolc) tervet, nagy volt bennem a lendület, mert már féléve nem volt tervező szerszám a kezemben. Igen csodálkoztak az osztrákok. Az elnök azt kérdezte: honnan rajzoltam ki a terveket? A könyvtáramat is elhoztam talán? Utóbb belenyugodtak, hogy ezt a „magyart” Isten küldte ide az emlékmű megvalósítására. Ide adták a 40.000 koronát és fél év szabadságot, s meglett a gránit emlék, melyért a művészt a Ferenc József-renddel is kitüntették. Az önéletrajz szövegének megküldéséért köszönetünket fejezzük ki Csutiné Schicer Erzsébetnek. 181
