Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Művészettörténet - A Bory Jenő Emlékkoferencia előadásai - Bory Jenő mint építész - Csutiné Schleer Erzsébet: Bory Jenő építészete mint betonkísérleti állomás - A Bory-vár és a Jézus Szíve templom bemutatása
A. Iba Regia 39. (2010) Jöttek a tervek, gyűltek a pénzek, 3 millió forint összegyűlt már az egész monarchiában a Ferenc Ferdinánd fogadalmi templom és Zsófia-otthon megépítésére. Bécsben az építkezési szakbizottság felülvizsgálta és jóváhagyta a terveket. El is kezdtük az építést, egyszer csak elveszettük a háborút. Minden abbamaradt, hazajöttünk. Én azonban szörnyen benn voltam az építésben, itthon folytattam, ami Szarajevóban abbamaradt. Itt kezdődik a Bory-vár. (1918-ban rendes tanári kinevezést kaptam a Képőművészed Főiskolára. Meghívott előadóit a műegyetemen a szobrászat tanításra az építész szakosztályon.) Még az 1912-ben nyert díjakból vettem itt, Fehérváron a szőlőhegyben, egy egyholdas telket, egy kis házzal, s elkezdtem a házat bővíteni. Évről évre folyt az építés, lett festő műterem, szobrász-műterem, támfalak, loggiák, lett a „100 oszlopos” udvar, fülkék, tornyok, kilátás a városra, mindenfelé szobrok, a falakon költemények, melyek mind a ház asszonyát magasztalják. 500-ra tehető a műtárgyak száma, melyek itt elhelyezést nyertek. A legjobb művésznevek, Székely Bertalantól Csók Istvánig megtalálhatók itt egy-egy vagy több művészi alkotással. Mondják is a látogatók, hogy egy nap kevés ahhoz, hogy az ember itt mindent megtekinthessen. Az oroszok voltak a vár legfőbb csodálói. A parancsnokló ezredes a bejárattal szemben felíratta, hogy MÚZEUM. A látogatók könyvébe beírta, hogy a Bory-várban a magyar kultúra összemérhető az orosz kultúrával. Nagy dicséret, igaz-e? Térjünk most egy reális kérdésre. Hogyan hozhatta össze ezt mind egyetien ember? Szörnyű egyszerű a magyarázat. Ha a cement nem volna, a Bory-vár sem volna. Drasztikusan szólva: a Bory-vár egy betonkísérleti állomás. Van itt vagy kétszáz oszlop, hengeres, sima, mintha esztergálva volna, pedig mind-mind úgy készült, hogy kátránypapír hengerbe öntöttem a híg betont, a kétszer körülsodort papírhengert dróttal átkötöttem. Kész az oszlopforma. Egy papirossal akár tíz oszlopot is meg lehet csinálni. A mozaikokat, feliratokat pedig úgy, hogy egy deszkalapra a betűk negatívja ki volt rakva, s rá a beton, így egy darab lesz a betű a betonnal, soha le nem hámlik. Plasztikus feliratok a gipsznegatívba bevésve, rá a beton. Egy test. Kifogyhatadan lehetőség, lelemény. Ilyen építőanyag, mint a cement (beton) nem volt még az emberiség kezében. A második világháborút itt, a Bory-várban éltük végig, a front kellős közepén. A vár agyonbombázva, az összes torony lesöpörve, úgy, hogy azóta egyebet sem teszek, csak helyreállítok. A szobrokra célba lőttek, a képeket végighasogatták. De hát éljen a háború! És azóta, 1947 óta van is időm, mert ez évben töltöttem be 65. életévemet, nyugdíjba mentem. Leköltöztem ide, Fehérvárra, s azóta itt folyik — rendüledenül — a művészi munka. Egy mulasztás terhel csak, hogy soha munkáimról naplót nem vezettem. Hogy melyik évben, melyik szobrot hová készítettem. így előfordul, hogy több munkámat fel sem soroltam, s talán az egymásután se mindig helytálló. 50 esztendeje csinálom a szobrokat. (1955 körül) B.J. 182
