Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)

Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: A karácsonyfa elterjedését előmozdító intézmények, szervezetek

Alba Regia 39. (2010)

4. gy.: Mindjárt elmondom a történetet. Mikor a kis Jézus született, nem volt neki fényes palotája, a háza istálló volt, a bölcsője jászol, párnácskája pedig széna volt.

1. gy.: Tudunk mi erről egy szép éneket. (Énekelnek.)

III. g)1.: Ha a kis Jézus oly szegény gyermek volt, talán meg is fázott?

2. gy.: Fázott bizony.

1. gy.: Mikor a kis Jézus a jászolban feküdt, gyönyörű szép ének hangzott. Angyalok is voltak ott. Fényesebb volt szárnyuk, mint a napsugár, arany volt mindegyiknek szárnya. Azt énekelték: „Dicsőség Istennek a magasságban, s békeség a földön a jó embereknek.”

2. gy.: Hát a pásztoroknak mit mondtak?

I. gy.: Nagy örömet hirdetünk, épen most született Jézus, üdvösségtek.

II. gy.: Oh Istenem, de nagy öröm! Mi is úgy tudnánk örülni; csak kapnánk mi is valamit e sok jóból.

4. gy.: Hiszen ezen könnyen segíthetünk, megkérjük a kedves jó nénikét, hogy a karácsonyfáról nektek is adjon valamit.

1. gy.: Ti pedig, ha az ajándékot haza viszitek, kérjétek kedves szülőiteket, hogy titeket is adjanak be az óvodába, mert itt sok örömet szerez nekünk a jó néni.

2. gy.: Meg sok szépet is tanulunk ám itt! Tanuljuk azt is, hogy a kis Jézuska csak a jó gyermekeket szereti.

3. gy.: Úgy van, a kis Jézuska csak a jó gyermekeket szereti, azért csak a jó gyermekek örvendhetnek szívből a mai napnak, az Úr Jézus születésének.

4. gy.: Minthogy pedig mi mindnyájan jó gyermekek akarunk lenni, azért örülünk is a kis Jézus születésén.

1. gy.: (Az idegen gyermekekhez) Már most hát tudjátok, mit jelent a betlehem, meg a karácsonyfa? Tudjátok, miért örülünk oly nagyon?! Azért rajta, örüljetek ti is velünk!

III. gy.: Hogyne örülnénk már most a kis Jézusnak, hisz nekünk is örömet hozott ma.

1. gy.: Hogy is van a szép ének, mely Így kezdődik: (Énekelnek.) „Vígan zengjetek cziterák!”

Számord Ignác: A karácsonyfa regéje című írásából az óvodások megtudták, miért örökzöld a fenyő:11

A karácsonyfa regéje.

Itt van a karácsonyfa! Itt van a karácsonyfa! Mennyi gyertya ég rajta! Hogy ragyog a sok aranyos dió, aranyos alma! Rakva van ez a szép fa minden jóval!

Emlékezzünk a kis Jézusra, a ki réges-régen ilyen hideg, téli napon született. Nagyon szerette a jó gyermekeket, szereti ma is és ezért karácsonykor ilyen szép karácsonyfát hoz nekik.

De ni-ni, ez a karácsonyfa milyen zöld! Rajta van minden levél, míg az almafán, a körtefán, a tölgyfán nincs csak egyetlen levél sem. Tudjátok miért van ez így? Elmondom.

A sok-sok fa tele volt levéllel, gyümölcscsel. Egyszer csak jött a szél s a fák zúgtak, mintha beszéltek volna.

Az almafa Így szólt:

— Én vagyok úr a fák között, mert az én jó gyümölcsömet minden ember szereti!

A tölgyfa igy mondta:

— Engem jobban szeretnek az emberek, mint téged, mert belőlem készítik az erős gerendákat a házakra s mikor hideg van, az én tüzemnél melegesznek meg!

Minden fa mondott magáról valami jót, csak a fenyőfa hallgatott.

— No, hát te nem tudsz magadról semmit? kérdezte a többi fa a fenyőfától.

— Tudok én is, — mondotta a fenyőfa.

— Ugyan mit? — kérdezték a többiek.-Mikor a kis Jézus született, ilyen hideg volt mint most. A kis Jézust édes anyja egy istállóban a jászolba tette, a hol az állatok ráleheltek a kis Jézusra és igy melengették. A jászol fenyőfából volt.

Belőlem készült tehát a kis Jézus bölcsője. Ez az én örömem.

Bezzeg elhallgatott most a többi fa. Elismerték mind, hogy a fenyőfa tette a legjobbat, mert a kis Jézusnak bölcsőt adott. És a fenyőfát a kis Jézus megáldotta, hogy télen se hulljanak le a levelei, hanem szépen zölden maradjanak.

Legyetek jók ti is, tegyetek kedvére a jó Jézuskának, fogadjatok szót, és titeket is megáld a Jézuska.

Számord összeállításának utolsó darabja (Mit hozott a Jézuskai Társalgás karácsony után) arról tudósít, hogy szokásban volt a szomszédok, rokonok, barátok karácsonyfájának meglátogatása, a karácsonyfa-nézés: „A kis leányok *

» SZÁMORD 1898, 223-224.

147