Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Bányai Balázs: Momentumok egy sokoldalú urasági lak történetéből - A lepsényi Nádasdy-kúria évszázadai
i__1 Alba Regia 39. (2010) Az 1810-es adatokat visszavetítve talán megengedhető az a következtetés, hogy az 1787-ben befejezett átalakítás során az északi, tehát a főbejárati szárnyat, illetve a keleti szárnyat építették ki reprezentatív szándékkal. A nyugati szárnyból is érdemes idézni néhány szoba berendezését. Ezek egy része is festve volt, de kályhái és ajtói korántsem készültek olyan igényességgel, mint a fent említettek. „1. Ezen folyosóból ugyan napnyugatnak menvén, vagyon egy nagyobb szoba, egyes közönséges ajtóra, rossz pléhre, két ablakra, zöld festékü salugaterekre, van benne egy nagy sima zöld kályha, a’ falai ki vannak festve, és a’padlás stukaturra van. m. Ebből nyílik be egy másik szoba, hasonló ajtóra, egy ablakra, zöld salugáterre, hasonló sima zöld hályhára, stukaturra, festett falakra. ... p. E’ mellett ismét van egy másik szoba, egyes közönséges ajtóra, - hitván boritték nélkül való pléhre, és sarkokra, egy ablakra és zöld salugáterre, közönséges zöld és romladozott kályhára, a falai meg vannak festve és stukaturra van. Ezen szobák pedig Deszkával meglehetössen ki vannak pallóivá, és az ablakokon dupla vas gáterek vannak, a’ stukatirozás a’föld indulás által meg jobban meg razottatván, rosszabb állapotba vannak a’ többinél.” A szárny rosszabb állapotának oka az is lehet, hogy az 1783-as átalakítások során — feltehetően ellentétben az északi és keleti szárnyakkal - ez az épületrész megőrizte a 18. század első felében épített, nagyrészt vályog falait, így az 1810-es földrengés ebben tehette a legnagyobb kárt. A tárgyalt szárnyban további két szobát, és az egyik mellett az udvarra vezető kijárót említ még az összeírás. Az egyik szoba falai fehérek voltak, mennyezete deszkából állt, a másik helyiség festett volt és boltozott. A szobaszám soknak tűnik a szárny egészét tekintve, így arra gondolhatunk, hogy a már 1787-es térképen is látható, és a falkutatás során is feltárt91 délnyugati nyúlványról van szó az utolsó szobák esetében. Az összeírás értelmezésével kapcsolatos nehézségeket mutatja, hogy7 a leltárban ugyanakkor megjelenik egy kisebb épületrész a kúria déli részén, melyben a személyzeti étkező és a nagy konyha kaptak helyet. Mivel a leltár idejéből származó térképpel nem rendelkezünk, a szobák és kapcsolódó melléképületeik elhelyezkedését nehéz volna véglegesen tisztázni. A főépület negyedik szárnya az épület kiszolgáló része volt, ahol a kamra, egy kisebb konyha, a pincelejáró és három szoba lett feljegyezve. Egy szoba volt festve és padlózva, de a többihez hasonlóan ennek is deszkából készült a mennyezete. A téglázott kamra, a padlós szoba és az ismeretlen padlójú konyha kivételével a helyiségek padozatául tapasztott sár szolgált. A szobák sorrendje ugyanakkor nehezen illeszthető a falkutatás során felvett alaprajzra. A fenti adatokból kitűnik, hogy a bevezetőként említett hármas tagozás — a reprezentatív szobák, az igénytelenebb, talán vendégszárny és a személyzeti szárny - beazonosítható, világosan elkülöníthető, megismerhetőek a helyiségek színvonalbeli különbségei, de a leltár által felsoroltakat nem mindenhol volt lehetséges az alaprajzra illeszteni. A kúria rendeltetésének és szobabeosztásának egyes részletei így továbbra is ismeretlenek. A főépület fedésének leírása alátámasztja az 1787-es átépítéssel kapcsolatos fenti feltételezést. Az egész kúriát régi fazsindely borította, ,,a’ felső [északi] és napkeleti része meg lehetős, az alsó és napnyugoti része pedig megromladozott szalufákra és fa sindelyre van. A kastélynak falai pedig atollyába véve résszerént egetett téglából, résszerént vályogból van epitve, hanem a’ vakolás sok helyen le hullott.” A melléképületek és a kert leírása ezzel szemben nem rejt nehézségeket. A gazdasági udvaron „egy kis fa tartó szin ... egy szenet tartó kamara ... egy tyuk ól, ... egy szivato kút ... két jég verem nád tetőre, és egy mészverem” volt használatban. Szintén közvetlenül a háztartáshoz tartozott az udvar „alsó Részénél” álló kertészház két szobájával, konyhával, kamrával és istállóval. A házat vályogból építették, udvarát nádkerítés övezte. A kúria körül terült el „az Uraság Kertye, melynek északi és napkeleti oldalai résszerént tégla, résszerént fa oszlopokra tsinált létz róstélyozattal van be keritve, a’Déli és napnyugoti része pedig régi és avétt palánkokkal, azomba a’ tégla oszlopoknak máltere nagyobbrészént lehulladozott. Ezen kertnek napnyugoti része felé van egy kápolna, Toronyra és Cserép sindelyre, mely toronyba óra és két kis harang is vagyon. Ezen kertnek déli részén van ismit egy méh ház, fa oszlopokra és nád fedélre, az előtt egy kis rozzant, mintegy háromfél öl hosszúságú üveg Ház nádfedélre, - vályogból épöltt. Éhez közel pedig van egy vályogból épültt rozzant kamarátska a’ kertész szerszámoknak.” A korszakban már világosan megkülönböztethető egymástól a birtokos méhészkedésre is használt haszonkertje, a kúria mögötti gazdasági udvar és a fent említett mulatókért; sőt az út elterelésével már a parkhoz csatolták az egykor azon kívül álló kápolnát és környékét is. Elképzelhető, hogy a park területének bővítésével egy időben, az itt lakó házaspár már a század elején kialakította a csupán a század közepén nevén nevezett „Angoly Kert”-et, melyben 1850- ben a fiatalabbak mellett már „vastag fákkal” is találkozott az aktuális birtokleltár készítője.92 Az egykor a kerttől nyugatra elterülő Szentgyörgyi-tó északi szakasza az 1787-es térkép szerint feltöltésre került, és a későbbiekben gazdasági célokra használták. Közvetlen a főúri család lakhelye mellett, az út másik oldalán építették fel a korabeli rendfenntartó erő, azaz a hajdú házát, a közelében pedig a család mindennapi életében nélkülözhetetlen - a későbbi térképek szerint L-alakú — lóistállót. Utóbbihoz szénás kamra, egy kisebb istálló és kocsiszín tartozott. 91 KERESZTESSY-SIMON 1996, 21., 31. 92 MOL P 507 Okiratok IV. 198. 1015. 9. 115
