Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941
Alba Regia 38. (2009) KONSZOLIDÁLT VÁROSI KÖZÉLET Az 1922. évi nemzetgyűlési választások A választásokat a rezsim konszolidációja egyik állomásának és a Bethlen-kormány politikai erőpróbájának tekintették, melyet a két törvényhatóságban Nagy Pál főispán, mint a kormánypárt helyi megbízottja vezényelt le. A kormányzat az eddig elért sikereit, a politikai viszonyokban végbement változásokat demonstrálni kívánta az új választások során, bár Bethlen miniszterelnöknek egyre nehezebb feladat volt az 1920. évi nemzetgyűlés képviselőivel együttműködni. A külpolitikai síkon történt változások a kormány ügyes taktikai húzásának tekinthetők. A nemzeti hadsereg bevonult a pécsi-baranyai területre, amely 1918 óta jugoszláv megszállás alatt volt, sikerült a nyugatmagyarországi területből Sopron várost és környékét népszavazás útján megtartani. Bethlen kezdeményezésére megalakult az Egységes Párt (EP). Ez lett a kormánypárt, melynek teljes neve: Keresztény-keresztyén Kisgazda, Földmíves-és Polgári Párt. A miniszterelnök a szociáldemokratákkal egyezséget kötött, amely legalitást engedett a párt mérsékelt szárnyának. Ez a Bethlen-Peyer paktum, amely az SZDP részéről kényszerű kompromisszum. A megállapodásnak megfelelően az SZDP vezetősége döntött, részt vesz az 1922. évi nemzetgyűlési választásokon. A kormány ellenzékét ekkor két politikai tömörülés alkotta: a baloldalt az SZDP és a liberális pártok, a jobboldali ellenzékhez a keresztény pártok tartoztak. Utóbbiban a nagybirtokosok vitték a vezető szerepet, de támogatást kaptak az egyházi köröktől is. A jobboldali ellenzékben foglaltak helyet a legitimisták. Károly király 1922. április 12-én elhunyt. A legitimisták Károly fiát, Ottó királyi herceget szemelték ki Magyarország trónjára. (A Habsburg-ház visszatérését az ország trónjára az 1921. évi 47. te. semmissé tette. A nemzetgyűlés 1921. november 6-án deklarálta a Habsburg- Lotaringiai-ház detronizációját). A Bethlen-kormány elvetette az általános és titkos választójogot biztosító 1919. évi rendeletet, és új választójogi javaslatot készített. Miniszterelnöki rendeletben szabályozta a reformot, amely szűkítette a választásra jogosultak körét. Férfiaknál a 24, nőknél a 30 éven felüliek kaptak szavazati jogot. Kritérium legalább a 4 osztályos elemi iskolai végzettség, 10 éves magyar állampolgárság, 2 évi egy helyben lakás. A rendelkezés értelmében a titkos választói kerületeket a fővárosban és a thj. városokban tarthatták meg, egyébként vidéken a nyílt szavazást állították vissza. Székesfehérvár város hatósága kérte, hogy a szavazást nyílt választással bonyolíthassa le. A kormány azonban ezt nem engedélyezte. A fehérvári szociáldemokrata jelölt (bár személyileg ugyanaz volt, mint az 1920. évi) sikeresebben szerepelt. Ennek titka a földmunkások és kisparasztok támogatásában rejlett. A választási előkészületek Székesfehérváron heves politikai összecsapásokat hoztak, melyet az alacsony szociális helyzet magyaráz. A városi választói gyűléseken nagy számban vettek részt az ipari munkások és az agrárrétegek, de aktívak az októbristák is (Károlyi Mihály hívei.). A rendőrségi megfigyelők szerint a kornmün alatt funkciót viseltek is a hallgatóság között voltak. A hatóság aggasztónak tartotta, hogy a városi választói gyűléseken a szociáldemokraták között (most is, akár 1920-ban) nagyobb tömegben ifjúmunkások a hallgatók. A kormánypárt a választások politikai szervezésére (vármegyében és a városban) függetlenített párttitkárt állított. Paulovits Bélát az Egységes Párt központjából Gömbös Gyula alelnök bízta meg a feladattal. A pártirodát a megyeházban rendezték be, a titkárnak pénzt és autót bocsátottak rendelkezésre. A választási kortézia idején az Új Barázda című lapot jelentette meg a helyi kormánypárt. A városi képviselőjelöltek között volt Paulovits Béla a kormánypárt részéről, a baloldal megosztására törekedve felléptették Bartha Albertet, a Károlyi Mihály kormány egykori hadügyminiszterét, az SZDP a mozgalom vezérkarához tartozó Süttő Józsefet, az Építő Munkások Szövetsége alelnökét küldte ismét Székesfehérvárra. A kormánypárt helyi vezére szerint a városban Paulovits-Süttő összecsapás várható, melyből alighanem az SZDP jelöltje fog győztesen kikerülni. Ez a győzelem azonban a városra nézve dehonesztáló lett volna. Ezért az Egységes Párt Károlyi Józsefet (pártonkívüli programmal) léptette fel, bár Paulovits jelöltségét meghagyták. Paulovits a felsővárosi gazdaszervezetek és a keresztényszocialisták szavazataira számíthatott. Utóbbiak vezérei kijelentették, hogy az Egységes Párt mögött szilárdan kitartanak, és tagságuk nem szavaz Károlyi Józsefre. Az Egységes Pártnak azonban a felsővárosi parasztság és a keresztényszocialisták ígéretei nem hoztak győzelmet. A választási első fordulóban Paulovits 1180 voksot kapott, Süttő József szavazói bázisa kiszélesült, az ipari munkásokon túl a földmunkások és kisparasztok támogatták. Utóbbi csoport csatlakozása a szociáldemokrata jelölthöz városházi téves taktikára vezethető vissza. 1920 nyarán a városi közgyűlés 1091 földbérlő bérleti díját száz százalékosan felemelte, és visszamenőleg két esztendőre követelte a bérlet kifizetését. Ezt a parasztok egyöntetűen megtagadták. A városi hatóság perrel kényszerítette az 1918, 1919 és 1920. évi bérösszeg kifizetésére a parcellák bérlőit. A sérelmet a kisparasztság nem tudta elviselni, és ezt a választás során politikai síkon is kifejezték. Az SZDP jelöltje az első választási fordulóban 4904 szavazatot kapott. Az első fordulóban abszolút többséget egyik jelölt sem szerzett. Bethlen miniszterelnök látta, hogy a kormánypárti győzelem Székesfehérváron elveszett, bizalmas értekezleten a pártonkívüli Károlyi József megválasztása érdekében tett intézkedéseket. A keresztényszocialisták, a kisgazdák és a vasutasok (Bartha hívei) Károlyi meEetti voksolásra tettek ígéretet. Ez elegendő szavazatnak bizonyult Károlyi József győzelméhez. Második fordulóban mérkőzött egymással a 97
