Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941
Farkas Gábor l árostörténeti tanulmány - S\ékesfehérvár a két világháború köpött 1919-1941 pártonkívüli Károlyi és Süttő, az SZDP jelölt. Károlyi József 7098 vokssal szerezte meg a város mandátumát, Süttő Józsefre kevesebben (4673) szavaztak, mint az első fordulóban. Az SZDP számára elveszett mandátum a szociáldemokraták helyi vezéreit felingerelte. Ennek hangot adtak az SZDP 21. kongresszusán, 1922. december 25-én. A kongresszus egyik fehérvári küldötte, Mikó István építőmunkás felszólalásában bírálta a párt országos vezetőségét Süttő József fehérvári jelölése miatt. Hangoztatta, hogy Süttő kiválasztása Székesfehérváron politikailag nem volt előkészített, a pártvezetők nem egyeztettek a székesfehérvári szociáldemokratákkal. Szavazóik spontán adták voksukat a jelöltre. A fehérvári munkások a választások előtt kérték a központi vezetést, hogy álláspontját változtassa meg. Amikor ezt nem sikerült véghezvinni, küldöttség kereste fel az SZDP országos vezetését, hogy Süttőt ne indítsák. Mikó szerint a helyi szocialisták jelöltje elnyerte volna a mandátumot. Károlyi győzelmét a kormánypárt és az ellenzéki polgárság választási szövetsége hozta meg (PV 1980, 73-78.). Kis bírt ok védelme A városi törvényhatósági bizottságnak 44 kisbirtokos a tagja. Ez önmagában helyileg nagy politikai erő, nem számítva azt, hogy a polgári ellenzéki pártok is szövetségesüknek tekintették őket. A kisbirtokosok álláspontját a városi vezetésnek mindenkor respektálnia kellett. A kisbirtokosok a gazdaköri szervezetekben és a Nagyatádi Szabó István vezette Kisgazdapártban hangoztatták paraszti követeléseiket. A városi vezetésnek támogatnia kellett a parasztság földszerzési törekvéseit, s nem egyszer a hatóság ki is állt a földbirtok-politika pozitív megoldása mellett. 1919 őszén 500 hold városi tulajdonú föld került bérföldként a kisbirtokosokhoz. Az 1922. évi nemzetgyűlési választások előtti radikális politikai hangulatból a politikai csoportoknak le kellett vonniuk a tanulságokat. A már említett bérföldek után fizetendő árendát mérsékelték, igaz minimális csökkenést szavazott meg a közgyűlés. (Földminőségtől függően az 1920. évi kivetés a következő: a Csíkvári-dűlőben, az úrhidai út menti parcellák holdjáért az éves bérlet 208 kg búzaérték, a Szent János-dűlőben fekvő földek holdjáért 311 kg, a vadmezői 7-es és 8-as parcellák bérlete pedig 421 kg búzaérték.) A közgyűlés 10, 15, 20 százalékkal csökkentette az árendát (KGY 1919, 148.: 1922, 365.). A választások utáni időben további bérföldek parcellázására került sor. 2 holdas földrészleteket osztottak (bérföldként) a Vadmező 6. dűlőben, melyeket kimondottan az agrárszegénység kapott meg. A városi adósságok törlesztésére 1920-1921-ben adtak el földeket (Az őrhalmi 35 holdas szőlőt jórészt a bérlők vásárolták meg, eladtak a Váralján 137 holdat, 22 holdat a Pörös-dűlőben, 297 holdat a Vadmezőn, 70 holdat a Lapos-mezőben (KGY 1920, 44.). Felzúdulást keltett gazdakörökben, hogy a Havranek-tanya (192 hold) két tulajdonos kezére került. A törvényhatósági bizottság kisgazda csoportja interpellációja mellett a Városi Párt közbenjárását kérte, hogy a tanya parcellázásra kerüljön. Eredményt azonban Holly Géza radikalizmusa sem tudott elérni. 1921-ben Zichy János a város határával szomszédos fövenyi birtokából 400 holdat, Wahl Ernő Mária-major földjeiből ugyanennyit felajánlott a városnak megvételre. A két nagybirtokos a földreformot megelőzve akart pénzhez jutni a földek eladása kapcsán. A törvényhatósági bizottság a vásárlást támogatta, és 2-3 holdas parcellákat alakítottak volna ki a birtokokon. A bizottsági előterjesztést azonban a paraszti képviselő, Lits Ferenc megvétózta. Indoklása szerint a 2-3 holdas parcellák életképtelenek, helyette 30-50 holdas farmergazdaságokat alakítson ki a városi hatóság, és azokat értékesítse a fehérvári parasztságnak. (Lits Ferenc ekkoriban szerezte meg 60 holdas gazdaságát.) (KGY 1921, 78.) A vételtől ezután elállt a város. Zichy János birtokából 657 holdat 1926 őszén az Altruista Bank közbejöttével eladott a városnak. Ebből mintegy 450 holdat bérletföldként felparcelláztak a kisbirtokosoknak, a többit pedig alsóvárosi legelőnek alakították ki (KGY 1927-25.). A földreform kapcsán köztudott lett, hogy a városi földmunkások és kisparasztok a határban juttatott földet nem lophatnak. A nagybirtok védelme a tulajdonosok részéről a földreform törvénybeiktatása alkalmával megindult. Érvük szerint a földmunkás nem tudja szakszerűen megművelni az 5-10 holdból álló gazdaságát, mert ahhoz szakértelme, tőkéje nincs. Helyette az 1914 előtti telepítés folytatását szorgalmazták. Károlyi főispán azonban leinti az aggodalmaskodókat, mondván: a kisbirtokos a rezsim fő védelmezője, a kormányzatnak érdekében áll, hogy ezt a réteget gazdaságilag erősítse. A városi tanács ülésein felmerült, hogy az agrárszegénységet a szomszédos falvak határában létesítendő tanyákra telepítik. A városból 200 földmunkás család jelentkezett, hogy hajlandó elköltözni (KGY 1922, 105.). 1923-ban újabb terv született a városi földmunkások gondjainak enyhítésére. Bárándpusztát (Vallásalap 5 ezer holdas uradalma) szemelték ki telepes falu létesítésére, ahová még abai és seregélyesi földmunkásokat is telepítettek volna (TI 1923, 5076.). A Vallásalap vagyonát kezelő kultuszkormányzat a tervet semmissé tette, a kisajátítást eredményesen megvétózta. A Keresztény Földbérlők Szövetkezete 1923. május 28-án a dinnyéspusztai uradalmat (2600 kát. hold és a felsőőrsi prépostság tulajdona) tervezte bérbe venni, és ehhez törvényhatósági támogatást kért (PJ 1923.). 98
