Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941
Farkas Gábor Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború kögött 1919-1941 A legitimista csoport kiszorítása a városi hatalomból A legitimizmus megtestesítője, Károlyi József főispán, a kommün után a politikai átrendeződés irányítója. Tisztségénél fogva mindkét önkormányzatban nagy tekintély. A főispán a dualizmus közjogi alapjához királyhűségével ragaszkodott. A fővezérség fehérvári bevonulásakor úgy tűnt, hogy feltétlen támogatója Horthy Miklósnak. Ekkor a polgári társadalmi rend visszaállítása volt a követelmény, amit a fővezérség megvalósított, és ez messzemenően egyezett Károlyi József álláspontjával. Horthy kormányzóvá választása, a Habsburg uralkodóház mellőzése azonban Károlyit nyílt állásfoglalásra késztette. Nézeteit a két önkormányzat közgyűlésein fejtette ki, amelyeket jegyzőkönyvbe vettek, és ezen az úton értesült róla a kormány. A városi közgyűlés támogatta a főispánt, ezért is nevezték Székesfehérvárt a legitimizmus fellegvárának. Közben szervezkedett a szabad királyválasztók csoportja is, akiket antikarlistáknak neveztek. Politikai szakításra került sor a főispán és a megyéspüspök között, mert nézeteik konfrontálódtak a királykérdésben. Károlyit a nemzetgyűlésben, a kormánypártban megbírálták karlista nyilatkozatai miatt. Válaszul 1920. december 13-án a vármegyei közgyűlésen a főispán legitimista nyilatkozatot tett, melyet a fővárosi lapok többsége közölt. A városi közéletben elterjedt hír szerint Károlyi menesztése napirenden van, utódját keresik. 1920. december 30-án a városi rendkívüli közgyűlésen politikai bizalmat szavaztak a főispánnak. (A közgyűlés egyetlen tárgya Károlyi főispán megvédése.) A közgyűlési határozatban leszögezték, hogy a királykérdésben a kormánynak, a kormányzópártnak egyértelmű állásfoglalása nincs, a főispán legitimista nyilatkozata nincs ellentétben a kormány nézetével. A közgyűlésben Bilkei Ferenc kategorikusan fogalmazott: „vegye tudomásul a magyar királyi kormány, hogy a mi lelkünket a válás gondolata (szakítás a Habs búig-házzal) mélységes keserűséggel tölti el. Székesfehérvár sz. királyi város törvényhatósága történelmi múltjánál és jelenénél fogva van olyan fórum, hogy szava ne pusztában elhangzó szó legyen.” A közgyűlési határozatot 1921. január 7-én küldöttség (Prohászka Ottokár, Apponyi Albert) vitte a miniszterelnökségre. A küldöttség egy időre ki tudta eszközölni Károlyi visszatartását (FR 1921, I, 27.). Teleki Pál miniszterelnöktől azonban nem érkezett a legitimisták számára megnyugtató válasz, mert a főispán legitimista nyilatkozata a kormányt nehéz helyzetbe hozta (FR 1921, 2.). Az 1921. évi események a főispán helyzetét tovább nehezítették. 1921. május 29-én, Székesfehérváron katolikus nagygyűlést tartottak, melynek legitimista szellemű a kicsengése (FR 1921, 179.). Károly király első visszatérési kísérlete (1921. március 26-április 6.) után Károlyi személye éles belpolitikai küzdelmek tárgya lett, amelyek Károlyi vereségéhez vezettek. A horthysták tábora megerősödött, a kormány irányítását 1921. április 14-én Bethlen István vette át. Károly második visszatérési kísérlete (1921. október 20-24.) végleg megpecsételte a főispán helyzetét. 1921. október 27-én búcsúzott el a városi közgyűlésen, decemberben pedig lemondott tisztségéről. Be kellett látnia, hogy legitimista nézeteivel az egyre gyarapodó szabad királyválasztók között nem maradhatott (AR 1998, 222-224.). Utódját, felsőőri Nagy Pált 1922. február 4-én nevezte ki a belügyminiszter. Nagy Pál nem tartozott a vármegyei mágnások közé. Sismándon 800 holdas birtokán gazdálkodott, közigazgatási gyakorlata kevés volt. A vármegyei virilistán szerepelt, mint a törvényhatósági bizottság tagja. Bemutatkozó beszédében bizalmat ígért a kormánynak, elismerőleg szólt a kormányzó eddig elért eredményes munkásságáról. A vármegyei közgyűlésen (1922. február 25-én) Prohászka üdvözölte, aki az új főispán társadalmat egyesítő igyekezetét méltatta. Az első időkben Nagy Pál kompromisszumokkal megtűzdelt politikai vonalvezetése eredményes, és ez a városi közéletben stabilizáló tényezőnek bizonyult. A mágnás csoport azonban kétkedve fogadta Nagy Pált. Az oppozíció vezére, Zichy János. A főispánnak a politikai életet érintő súlyos kérdéseket kellett megoldania (földbirtokpolitika, földreform, a kormánytámasz társadalmi erősítése) melyek széles felületet adtak a mágnás csoport támadásának. Azt viszont elérte, hogy az országos politikai folyamat városi jelenségeit ösztönözze (a függetlenségi és 48-as pártiak, a rendpártiak és a munkapárti tagság kereste az utat a kormányhoz). Székesfehérváron nagy feltűnést keltett, hogy a keresztényszocialisták az antikarlista csoporthoz csatlakoztak. A párt 1922-ben már stagnált. Bázisukat az 1920. évi nemzetgyűlési választások után elveszítették. (A vezetők szerint ennek oka Prohászka lépése volt, mikor cserbenhagyta őket.) A pártvezérek azonban együtt maradtak. Megalapították a Pannonia Részvénytársaság Vállalatot, melynek profilja könyv- és újságkiadás volt, de papírkereskedéssel is foglalkoztak. Lapjuk, a Székesfehérvári Friss Hírek kormányt támogató cikkeket közölt. Felfigyelt erre a kormánypárt, és támogatásban részesítette a szerkesztőséget. Ez havi 6 mázsa papír volt, ami a szükséglet kétharmadát fedezte. Kiderült, hogy a részvényesek 1919 őszén a Fehér Ló titkos társaság tagjaiként a Horthy csoportban ismeretséget szereztek, és ezen a réven kerültek (mint részvényesek) a Pannonia Vállalat vezetőségébe (PV 1980, 66-69.). 96
