Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)

Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941

Alba Regia 38. (2009)

nyilatkozat a keresztényszocialista vezérekről azt mutatja, hogy a nagypolgári körök mélyen lebecsülték a pártot mozgalmukkal együtt. A triász nyilatkozata szerint a vezérek idealizmustól túlfűtött egyének, akik a zavaros politikai időkben a „városi posványból emelkedtek ki.” Lapjukban (Székesfehérvári Újság-Testvér, amely 1919. szeptember 7. óta jelenik meg november elejétől heti 6 alkalommal) szúrós hangvételű írásokat közöltek, és az aktuálpolitikai kérdésekben radikális az állásfoglalásuk. A kormánypártot meglehetősen irritálta, hogy a nemzetgyűlési választásokon önálló jelölttel részt kívántak venni. A kormánypárti vezérek a keresztényszocialisták újságcikkeit elemezve rámutattak, hogy azok „szocialista-kommunista” hangnemet tükröznek és „valójában ők keresztény kommunisták.” A városi Keresztényszocialista Munkásegyesület és a Nagyatádi Szabó István vezette Kisgazdapárt a választási kortézia idejére fúzióra lépett, amely közös jelölt indításában realizálódott. Köztudott, hogy a Kisgazdapárt bázisa a Felsőváros, és a pártot a nagygazdakör vezérei irányították. Ők jelöltként Lits Ferencet, később Paulovits Bélát emlegették. Gyűlésükön a kormánypárti Mátrai Rudolf megjelent, aki mindkét jelölt indítását esélytelennek mondotta. A kisgazdák ezt elhitték Mátrainak, aki taktikusan azt javasolta, hogy Friedrich Istvánt, a volt miniszterelnököt kérjék fel jelöltnek. Friedrich a felkérést elhárította. A kisgazdák ezután Tamás Viktor reáliskolai tanárt jelölték. A kisgazdapárti (Lits-Paulovits) és a keresztényszocialista (Cseh-Csendes-Ketskés) vezérek politikai bizonytalankodása és a kormánypárti ármány oda vezetett, hogy a triász kijelenthette: a keresztényszocialista-kisgazda jelölt nem veszélyezteti a képviselőválasztáson a kormánypárti politika érvényesülését. A szociáldemokraták visszaállították a korábbi szervezeti rendet. A fiatal és energikus Fekete István kőműves segédet bízták meg a pártelnöki teendők végzésével, aki egyben az építőmunkások országos szövetsége székesfehérvári szervezetének az elnöke. (A párt tagságának kilencven százaléka építőmunkás.) A szociáldemokraták több választási gyűlést tartottak, amelyek (a rendőrségi jelentések szerint) népesek voltak. 1920. január 12-i gyűlésen mintegy 500 fő volt jelen, közte a választói joggal nem rendelkező ifjúmunkások csoportja. Az SZDP városi szervezete Süttő József fővárosi pártmunkást (Epítőmunkások Szövetsége) indította, aki eleve esélytelen a választáson. A MOVE szerint a szocialisták választási gyűlésein kommunista agitáció folyt: „Különösen a Nefelejcs, a Munkás, a Vértanú, a Fűtő, a Gyümölcs, a Salétrom utcák és a Seregélyesi út lakói között találhatók a kommün hívei.”

A kormánypártnak sikerült visszaléptetni Schnetzer Ferencet, és a pártközpont a jelölést kivételesen a városi szervezetre bízta. 1919 végén nincs a kormánypártnak a városban képviselőjelöltje, és ez kisebb politikai válságot idézett elő. Hivatalos jelölt állításra pártközi értekezletet hívtak össze. Ismét felmerült Prohászka püspök indítása. Delegációt küldtek a palotába, élén Nagy Ignáccal, aki a politikai válságot vázolta a püspök előtt. Prohászka ekkor igent mondott. A hírt a Fejér Megyei Napló 1920. január 1-jei száma püspöki nyilatkozattal együtt közölte: „a mostani zavaros idők, az ország válsága, a teendők roppant súlya, mindenki számára kötelezővé teszi, hogy édes hazája és polgártársai javára a tehetségét érvényesítse”. A delegációt a püspök kérte, hogy a keresztényszocialista vezetőkkel beszéljék meg jelölését és annak indokait. Prohászka tudatában volt annak, hogy a kereszténydemokrata vezéreknek a kormánypárti felkéréssel csalódást okozott. (Egy 1920. január 6-i egyházmegyei körlevél tovább irritálta a keresztényszocialistákat. A körlevélben felkérték a papságot, hogy a katolikus híveket a keresztény pártok felé orientálják. 1920. január 16-án a Fejér Megyei Naplóban közölték Horthy Miklós fővezérnek a püspökhöz küldött üdvözletét abból az alkalomból, hogy a kormánypárti képviselőjelöltséget elvállalta.) A keresztényszocialisták január 1- jén intézőbizottsági ülést tartottak, amelyen elhatározták, hogy tárgyalnak a püspökkel, és álláspontjának megváltoztatására kérik. Ketskés javaslata az volt, hogy Prohászka ne a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, hanem a Keresztényszocialista Munkás Egyesület nevében lépjen fel képviselőjelöltként. Fia a püspök ezt elfogadja, akkor ők ejtik Tamás Viktor jelölését. A tárgyaláson a püspök rideg magatartást tanúsított, és visszautasította a felkérést. Prohászka a Soliloquia c. naplójában a keresztényszocialistákról kedvezőtlen képet festett. Ketskést nem tartotta alkalmasnak pártvezéri szerepre, mert politikai intranzigenciájával taszította a városi felsőbb értelmiséget. Azt tapasztalta, hogy a keresztényszocialista pártot Ketskés ellenszenvessé tette a városi társadalom előtt. Azt pedig kikérte magának, hogy a keresztényszocialista párti elnöktől politikai jellegű felkérést fogadjon el. 1920. január elejétől a kormánypárti városi választási események gyorsan követték egymást. A püspök ajánlóívét több mint 500 fehérvári választói joggal rendelkező polgár írta alá, s ezzel hozzájárultak a képviselő választási jelöléshez. Január 11-én a Szent István Teremben nagygyűlésen mutatkozott be a képviselőjelölt, ahol a helyi vezéreken kívül jelen volt Károlyi főispán, Andrássy Gyula, Wenckheim Béla. Mivel Prohászkával szemben nem lépett fel ellenzéki képviselőjelölt, a mandátumot automatikusan megkapta. Ezzel a püspök számára megnyílt a politikai érvényesülés útja. (O lett a Magyar Királyság Pártja elnöke: március 1-jén ő vezette azt a delegációt, amely Horthy Miklóst a parlament épületébe vezette, és a kormányzói eskütételnél jelen volt: tagja mindkét önkormányzat közgyűlésének, több vármegyei és városi feladat megoldása kapcsán tartott beszédet: az EME díszelnöke, a nemzetgyűlésben a numerus clausus mellett szólalt fel. Az 1919 őszén létrejött szélsőséges politikai egyesületek tevékenységében a nemzeti megújulást vélte.) (PV 1980, 49-56.).

95