Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)

Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941

Farkas Gábor. I 'árostörténeti tanulmány - S Székesfehérvár a két világháborút kösftt 1919-1941

Nemzetgyűlési választások (1920. január 30.)

A magyarországi nemzetgyűlési képviselőválasztásokat a kormányzat a győztes nagyhatalmak utasítására hajtotta végre. Az antanthatalmak magyarországi megbízottai 1919. október 20-án közölték a kormánnyal, hogy az országban általános és titkos választásokat kell tartani. A választásra vonatkozó rendeletet még a Friedrich-kormány adta ki 1919. augusztus 29-én, amely szerint választói jogot kapott minden 24 éven felüli egyén, ha 6 éve magyar állampolgársága volt, és féléves helyben lakást igazolt. A politikai viszonyok nem voltak alkalmasak a választási mozgalmakra és a kortéziára. A kormányzati intézkedéseket a vidék nem tudta végrehajtani, mert a politikai hatalom a fővezérség és tőle függő kormánybiztosok kezében összpontosult. Kormánybiztosi utasításban szerepelt, hogy a nemzetgyűlési választásokon csak Horthy Miklós hívei indulhatnak, a jelöltek nevét a kormánypárt központja közli a választói kerületekkel. Felhívták a főispánok figyelmét, hogy a helyi politikai pártok jelölési kezdeményezéseit ne vegyék figyelembe. A választás általános és titkos, és ez a kormányzati köröket nyugtalanította. Úgy vélték, hogy ez a választójogi eljárás az alsó néprétegek képviselőit emeli be a hatalomba. A városi politikai élet rendkívül szövevényes és kialakulatlan. November 17-én a kormány újból rendelkezett a választói jogról és a választásokról. Székesfehérváron a választói joggal rendelkezők száma most több volt 16 ezer főnél. (Itt jegyezzük meg, hogy az 1913. évi választójogi törvény [Lex Tisza] értelmében Székesfehérváron 4236 főnek volt választói joga.) A Horthycsoport mellé felsorakozott a Keresztény Nemzeti Párt városi vezetősége. Ez az a kormánypárt, amely október 25-én a Keresztényszociális Gazdasági Párttal való fúziója alkalmával a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja nevet vette fel. A kormánypárt Székesfehérváron még a román megszállás idején alakult, irodát állítottak fel. A kormánypárti kérdéseket függetlenített tisztviselő irányította. (A párt személyautót kapott a központból. Ezt azonban a román katonai parancsnok elrekvirálta, és magával vitte Veszprémbe.) A kormánypárt nem tudott tömegeket maga mögé tömöríteni. Tagjai városi és vármegyei tisztviselők, egyházi férfiak, katona-, csendőr- és rendőrtisztek, nagytőkések, hitelszervezetek vezetői, törvényszéki bírák, ügyvédek, kórházi orvosok. A pártvezetők között hangadó Hajós József, a Fejérmegyei Napló szerkesztője, továbbá az aula emberei közül Potyondi Imre, azután Mátrai Rudolf, Marosi Arnold, korabeli szóhasználattal: a Hajós-Marosi-Mátrai triász. Károlyi főispán 1919. október végén a belügyminiszterhez írott politikai jelentésében a városlakók jobboldali mentalitását hangsúlyozta. (A lakosság a „keresztény nemzeti eszme elkötelezettje”.) A főispán ezt annál inkább hangsúlyozta, mert a választási kortéziát kivették az önkormányzatok kezéből, a választási gyűléseket a vármegyei katonai parancsnokság felügyelte. A belügyi kormányzat 1919. október közepén kapta meg a városi és a vármegyei választói kerületekben felléptetendő kormánypárti képviselőjelöltek nevét. Károlyi főispán emiatt tiltakozott, és levelében tudtára adta a belügyminiszternek, hogy a két önkormányzat a keresztény-nemzeti politika jegyében állít jelölteket, mert az idegenek megválasztására nem tud garanciát vállalni. A kerületi kormánybiztos ellentmondást nem tűrően közölte a főispánnal, hogy a jelölteket a legfelső szinten választották ki, és ezt Károlyinak tudomásul kell venni. A fehérvári választói kerület jelöltje, Schnetzer Ferenc hadügyminiszter, aki a Sokorópátkai Szabó István Egyesült Kisgazda-és Földmíves Párt tagja. Egyben közli a főispánnal a kerületi kormánybiztos, hogy közéleti férfiak társaságában november 2-án Schnetzer Ferencet nagygyűlés keretében be kell mutatni, és a gyűlés szervezéséről Károlyinak és a kormánypárt helyi vezetésének kell gondoskodnia. A kormánypárt városi szervezete felkérte Károlyi Józsefet a jelölés elfogadására. Amikor a pártvezérek a főispántól erélyes visszautasítást kaptak, akkor a polgárdi nagybirtokost, Andrássy Gyulát kérték fel, vállalja a fehérvári mandátumot. A hadügyminiszterrel azonban a polgárdi nagybirtokos nem kívánt megmérkőzni. Schnetzer Ferenc bemutatkozó nagygyűlését november 2-án tartották, ahol a pártvezér Sokorópátkai Szabó István és Rubinek Gyula mellett még 4 politikus jelent meg. Rubinek szónoklata hemzsegett a demagógiától. A paraszti hallgatóságot nem tudta elkápráztatni szónoki fogásaival („a kommün megdöntése a parasztság érdeme, ezért a falut jutalmazni kell. Az Országházba be kell vinni a vidéket, és radikális földreformot kell végrehajtani. A fehérvári kisbirtokos legyen középbirtokos, a nincstelen fehérvári földmunkást a kisbirtokos szintre kell emelni. A telepítési akciót folytatni szükséges. Paraszti demokráciát kell megteremteni, amely biztosítja a falu gazdasági és társadalmi felemelkedését.”) Rubinek informálódott arról, hogy a hallgatóság nagyobb része a Nagyatádi Szabó István által vezetett Kisgazdapárt elkötelezettje, s ez indította a szónoki fogásokra, a nagyotmondásra. A nagygyűlés utáni társas ebéden a Fejér megyei gazdák képviseletében Széchényi Viktor sárpentelei nagybirtokos tájékoztatta a politikusokat, hogy a nagybirtokosok a földreform megkezdése előtt területeket fognak parcellázni Fejér megyében. ”Az akció az urak és parasztok összefogását eredményezi, ami a keresztény kurzus alapját erősíti” - mondotta. Széchényinek ez a közlése a móri képviselői jelöltséget hozta meg Somssich József csőri birtokos ellenében.

A polgári ellenzéki pártok rendezték soraikat a választások előtt. A keresztényszocialisták tábora 1919 őszén kiszélesült. Ők kispolgári szocialista programmal léptek fel, tagjaik kiábrándultak a forradalmakból és az új, keresztényszocialista gondolatot tették magukévá, amely kibővült nemzeti jelszavakkal, és 3 ezres tagságuk (1919. november eleje) integrálódott a város politikai életébe. Elnöke Ketskés Elek, de a vezérek között található Csendes Géza, Cseh István, akiket a kormánypárt taktikából támogatott, ameddig rájuk szüksége volt. Egy kormánypárti

94