Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941
Farkas Gábor. Várostörténeti tanulmány - Ssykesfehérvár a két világháború köpött 1919-1941 ezredparancsnoktól a munkások megfékezésére. Ettől kezdve a városi hatóság és a szocialisták között a viszony annyira megromlott, hogy szinte ellenségként kezelték egymást. A munkaadók egyre inkább a keresztényszocialista szervezetre támaszkodtak, tagjaiknak munkaalkalmat biztosítottak A keresztényszocialista szervezet az 1910-es években sokat veszített abból a dinamizmusból, amely az alakulás utáni éveket jellemezte. A párttagság egy része a szociáldemokratáknál talált támaszra. A keresztényszocialista mozgalom a háborús évek alatt elenyészett, és feltámasztására 1918. november elejei forradalmi napokban került sor. Kiderült, hogy a keresztényszocialistákat a vezérlőbizottság a polgári rendszer megmentésére kívánja felhasználni. Létrejött a városi keresztényszocialisták forradalmi intéző bizottsága. Vezérei: Marosi Arnold, Ketskés Elek, Klöckner Péter, Kis Kálmán, akik a városi Nemzeti Tanácsba nem jutottak be, mert a szociáldemokraták és a függetlenségiek azt megakadályozták 1918. december 15-én a Keresztényszocialista Párt vezérei a városházán politikai gyűlést tartottak Ezt a szervezett munkások ötvenfőnyi csapata megzavarta, és a gyűlést feloszlatta. A keresztényszocialisták a forradalmi átalakulásban nem vettek részt. Újabb politikai színrelépésük a polgári restauráció első napjaiban történt. Párttá szervezésükre 1919. szeptember végén került sor, amikor Prohászka püspök ajánlásával a püspöki templom főkántorát állították a szervezet élére (MM 1978, 68-125. passim.). A kisga^damottgalom A kisgazdák mozgalma jóval korábbi, mint párttá szervezésük A XX. század eleje óta a paraszti követeléseknek politikai tartalmuk volt, melyeket az ellenzéki pártok karoltak fel. A pártok által a parasztságnak tett ígéreteket részben teljesíteni kellett, mert egyetlen politikai csoport sem nélkülözhette a felső- vagy alsóvárosi lakosság támogatását. A legfontosabb intézkedések a kisbirtokosok érdekeit szolgálták (városi bérföldek parcellázása és az évente fizetendő összeg nagysága, határrendezés, utak és itatóhelyek kialakítása, legelők biztosítása, adó- és hitelügyi kérdések megoldása, parasztnegyedek rendezése, utcák nyitása, házhelyek kimérése, apaállatokkal kapcsolatos kérdések). A paraszti követelésekkel a városi hatóságnak is foglalkoznia kellett, itt döntöttek azokról a várospolitikai feladatokról, melyek a birtokos parasztságot közvetlenül érintették. A paraszti érdekeket a gazdakörök képviselték, melyek felett a nagygazdakör diszponált. Elnöke, Lits Ferenc felsővárosi kisgazda. 1918 őszén a birtokos parasztok körében is felvetődött a pártszervezés gondolata. 1919. március első felében elkészítették a párt működési szabályzatát, a gazdaköri tagságot automatikusan átvette a Kisgazdapárt. A hivatalos megalakulásnál, március 9-én jelen volt a párt országos szervezője, Nagyatádi Szabó István (KP 1992, 3-38.: FK 1979, 58.). A kisgazdapártnak a polgári restauráció és a rezsim stabilizációjában kiemelt politikai szerepe volt, amely során Paulovits Béla tűnt ki aktivitásával (Paulovits felsővárosi 120 holdas nagygazda.) Radikális Várt A radikálisok soraikat 1918. december 15-én szervezték meg az országos központ kezdeményezésére. A párthoz olyan személyek csatlakoztak, akik az 1918 előtti társadalmi struktúrával elégedetlenek voltak, azonban a függetlenségi és a szociáldemokrata elveket nem fogadták el. Értelmiségiek, iparosok, kereskedők alkották a párt bázisát. Népgyüléseiken tömegek vettek részt, mert a szónoklatok megnyerték a hallgatóság tetszését, melyek során gyökeres társadalmi fordulatot hirdettek a Károlyi forradalom heteiben, túllicitálva a szociáldemokrata és a kisgazdapárti követeléseket. A párt elnöke, Pajzs Pál, a kórház sebészorvosa, és privátszanatórium tulajdonosa. (Pajzs vagyonos ember volt, apja rácalmási nagybirtokos, akit a szociáldemokraták gazdag tőkésnek tartottak. Pajzs tehetséges sebész volt, aki 1913-ban került a városi kórházba. Saját pénzen röntgengépet vásárolt a Szent György Kórháznak) A radikális hangnem a pártban Pajzs Páltól származott. A szociáldemokraták több ízben is mérsékletre intették a pártvezért. Polgári értékelés szerint a városban az események akkor kezdtek radikalizálódni, amikor Pajzs Pál és csoportja politikai agitációba kezdett. A radikálisok a mozgalmas események élén voltak Pajzs Pál politikai akdvitását a kortársak zsidó származásával magyarázták, akit a felső polgári körök, a keresztény egyházi vezetők nem fogadtak be. Ebből fakadó elégedetlenségének számos tanújelét adta 1919 elején. Egy alkalommal a vármegyei tiszti főügyésznek kijelentette a megyeházi hivatalban, hogy „még mindig grófi bűzt” érez. (Ezzel Károlyi főispánra célzott.) Egyik vezetője volt a Megyeháza elleni támadásnak, amikor a csőcselék a ház kapuját szekercével bezúzta, és elfoglalta a házat. Csalódásának adott hangot, amikor a proletárhatalom létrejött, és semmiféle funkciót nem kapott, sőt 1919. április elején a magánszanatóriumot a városi polgárházakkal és üzemekkel együtt szocializálták. A Forradalmi Tanács felszólította, hogy a vezetése alatt álló Radikális Pártot oszlassa fel, a párt vagyonát a városi társadalom-tudományi egyesület számlájára fizesse be. A fehérforradalom helyi vezérei a „városban lezajlott anarchia” egyik főkolomposának minősítették. Ötévi fegyházbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélték. (Elvesztette a magánszanatóriumot is.)
