Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Szemle
Demeter Zsófia: Marosi Arnold közéleti és múpeumépítö tevékenységéről a Múpeumegyesü/et alapításának centenáriumán 1909-ben azonban már itt kezdte a tanévet, mint természetrajz-földrajz tanár, s ezt folytatta 1937-ig, nyugdíjazásáig. Itteni tevékenységét cikkei, kisebb és nagyobb közleményei alapján megkíséreltem szakaszokra osztani. Eszerint kínálkozik a következő felosztás: 1. 1909-1910: alig lendült bele a tanításba, szinte azonnal belekezdett a halódó régészeti egylet föltámasztásába, a Múzeumegyesület megalakításába. Szerencsés találkozás volt ez, hiszen a Fekete János, Boross Mihály, Hattyúfy Dezső és Lauschmann Gyula által megkezdett úton lehetett már haladni, de kellett az új, fiatal erő, a már megszerzett szaktudás és a rendszerezési képesség. Kellett tehát valaki ahhoz, hogy az öregurak pepecseléséből megszülessen a nyilvános múzeum. 2. 1910-1920. Ezt az időszakot a jelentősen megszaporodott gyűjtemények méltó elhelyezésének gondja jellemezte. A közben lezajlott I. világháború sem kedvezett azonban a jelentős beruházásoknak. Ezzel magyarázható, hogy Marosi Arnold ekkor elsősorban a szakmájával, a természetrajzzal foglalkozott. Jelentős természetrajzi munkákat készített, amelyek betetőzéseiként jelentek meg később modem szemléletű tankönyvei. (Bevezetés a biológiába, 1922.) 3. Az 1920-1930-as években Marosi érdeklődése egyre inkább a múzeumi tárgykörök felé fordul. A Múzeumegyesületen belül ekkor szervezte meg a Történeti és Műemlékbizottságot. Kitűzött célja: a megyére és a városra vonatkozó történeti adatok összegyűjtése és hasznosítása. Ez igen nagy hatású munka volt, legfontosabb értéke, hogy fogékony közönséget teremtett: a múzeum és a nemzeti múlt iránt érdeklődőt. 4. A 30-as évek a Szent István-i eszme szolgálatát jelentette Marosi Arnold számára. Erre a korszakra esik régészeti munkásságának és közelebbi tárgyunk: közéleti tevékenységének legjava, valamint a Múzeumegyesület sajtóorgánumának, az első számú publikációs és megörökítő szerepkörű Székesfehérvári Szemlének a megalapítása 1931-ben. 5. 1937-től, a tanári állás megszűnésétől élete hátra lévő két évét főként a múzeum anyagának tudományos feldolgozására, a művelt közönség tájékoztatására fordította. Erre az időszakra esik publikációinak jó része, igen jelentős népszerűsítő irodalmi munkássága. Külön ki kell itt emelni a már az előző korszakban elkezdett szabadtanítási sorozatot, amely az akkori legmodernebb technikát (diapozitívok alkalmazása, rádióinterjúk) is a célok szolgálatába állította. Együtt áll tehát Marosi Arnold érvrendszerében és életművében az a hármas egység, amit ma is a múzeumi munka alaptételének tartunk: gyűjtés-megóvás, feldolgozás, publikálás. Marosi Arnold azonban még ennél is többet tett: kinevelte utódait és azt a lakóhelye, múltja iránt érzékeny és fogékony közönséget, amely mai napig is élteti munkánkat. Marosi Arnold 1930-as évekbeli közéleti szerepére is ez az alaposság, módszeresség és ugyanez a rendszeralkotási készség a jellemző. A Spent István-évre való felkészülés sperepe Spékesfehérvár fejlődésében Az 1938-as Szent István-év egész előkészítő korszakát „fehérváriasan” Csitáry-éraként szokás emlegetni. Ebben az időben alakult át a város modem nagyvárossá, s ezen fejlődésnek külsődleges jegyeit ámulva nézték az ide érkezők. Szarka Géza és Láng István könyvének5 elején szó esik az ismeretlen vendégről, aki „kispállván a vonatból, ap állomás előtti új térről sietve visspafordult és visspa akart ülni vonatába, mondván: —Eltévedtem kérem. Én Spékesjehérvárra akartam utapni!" A Takarékszövetkezetek és Bankok Egyesülete (TEBE) díszközgyűlésén, 1938. szeptember 8-án a változás érzékeltetésére a „Hamupipőkéből tündérkirálynő” párhuzamot használták.6 Hasonlóan fogalmazott az 1938-ra vonatkozó Spékesjejérvári Kaptár cikkírója is, amikor a fejlődést így foglalta össze: „Dunántúlnak három évtipeddel epelőtt még spurtoslompos hamupipőkéje királynői ékességgel viaskodik ap elsőségért fejlődésükben nem háborgatott nyugati testvér-városokkal7 A változás nagy munkása volt dr. Csitáry Emil, aki Kotsis Iván meghatározása szerint „Spékesjehérvárt ap apelötti poros és tipikusan vidékies állapotából nemcsak ap orspág legelső városainak sorába emelte, de epen túlmenően belőle városrendepése, 5 Szarka Géza— Láng István: Székesfehérvár ünnepi éve. 1938. Székesfehérvár, 1939. 9. 6 uott. 160. 7 Székesfejérvári Naptár 1938. évre. 62. évf. Székesfehérvár, Számmer Imre Utóda Pannónia Nyomdavállalat. 1937. 24. 232 T
