Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Szemle
Alba Regia 38. (2009) technikai, kulturális és művészi kiépítése, valamint a múlt hangulatának okszerű átmentése tekintetében olyan mintavárost alkotott, amely a nyugati kultúrorsyágok városaival is könnyen felveszi a versenyt”? Dr. GitáryEmil 1931 és 1941 között Székesfehérvár polgármestere, majd 1943-ig főispánja volt. A nevét őrző Gitáry-éra kifejezés sikeres várospolitikai munkájára utal, amelynek célkitűzése az volt, hogy Székesfehérvárt dicső hagyományaira építve modem nagyvárossá fejlessze. Marosi Arnold búvárkodásai, múzeumalapítási és városvédelmi céljait hatalmas urak támogatták Gitáryn kívül is. Itt nem csupán azokra az adományozókra gondolok, akiket egykori szemtanúk elmondása szerint Marosi diplomáciája még olyan ajándékozásokra is rávett, amiről még ők maguk sem álmodtak. Itt valóban nagyhatalmú urakra gondolok; elsősorban Hóman Bálint miniszterre. Hóman Bálintnak, aki 1932 óta Székesfehérvár országgyűlési képviselője, akkor vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1934-től a város díszpolgára volt, a Szent István jubileumi év országos ünnepségeihez sikerült kapcsolni a helyi kezdeményezéseket. 1934-ben, díszpolgárrá választása alkalmából kereste fel Hóman minisztert a város vezetőiből álló küldöttség. Memorandumukban egy 1894-ben hozott országgyűlési határozatra hivatkoztak, mely szerint Szent István szobrát Székesfehérváron kell fölállítani, s ehhez kapcsolódóan ajánlják, hogy az országos ünnepségek helyszíne városunk legyen.8 9 10 11 A Hóman által vezetett Szent István Emlékbizottságban foglalt helyet 1934-től Széchényi Viktor főispán, 1938-tól dr. Gitáry Emil polgármester is részt vett a munkában.13 14 A másik nagyhatalmú támogató tehát Széchényi Viktor főispán volt, aki a Múzeumegyesület elnöki tisztségét is viselte, s aki kétszer is, 1906 és 1917 között, illetve 1926 és 1939 között viselte Székesfehérvár és Fejér megye főispáni tisztségét. A város fejlesztésének mikéntjéről ádáz viták dúltak az 1930-as évek elején. Jellemző, hogy Marosi Arnold a 69-es, Hindenburg Gyalogezred hősi szobrának (Boryjenő alkotása a Széchenyi utcában) elhelyezése kapcsán 1931-ben arról írt, hogy mennyire hiányzik Székesfehérváron egy elfogadott, hosszú távra szóló városrendezési terv.11 A város tudatos fejlesztésére igen nagy szükség volt, s nem csupán azért, hogy méltó legyen dicső múltjához, hanem elsősorban azért, hogy el tudja tartani népességét. A város lakossága az eltelt száz év alatt megkétszereződött, ekkor már meghaladta a 42 ezret. A népesség döntően a megyéből, a környező településekről való betelepedéssel növekedett, természetes szaporodása inkább lassú volt. Bátky Zsigmond századunk elején is erre a tényre figyelt föl, s arra, hogy milyen korszerűtlen a város népességszerkezete. Szerinte Székesfehérvárnak 1918-ban egymagának majd’ annyi őstermelő lakosa volt, mint a népesség számában őt megelőző Pécsnek és Győrnek, illetve az őt követő Sopronnak együtt.12 Egy 1925-ben kiadott lexikon is a következőket tartotta megjegyzendőnek; „Lakosságának jórésge ma is földműves. Ipara és kereskedelme csekély? ” A lehangoló tapasztalatokat 1907-1908. évi itt tartózkodásakor Szabó Dezső is gazdagította egyáltalán nem festvén vonzó képet a városról: „Székesfehérvár ebben a-y időben első meglátásra egyáltalán nem volt csábító. A város, melyet ősi koronázó városként szoktak emlegetni, egyáltalán nem volt fejedelmi külsejű. A járdák melletti árkokban pispkos víz bűzhódött, sok helyen rossz krumpliköveken kellett járni. Még vízvezetéke sem volt az elmaradt városnak?N Székesfehérvár ugrásszerű fejlődésére már korszakunkban is felfigyeltek. Az 1942-ben kiadott Hazánk című gyűjtemény15 szembe állította az ütemesen fejlődő Kecskemét, Pécs, Győr, Szombathely és Nyíregyháza növekedését Székesfehérváréval: „ 1930-ig igen lassan fejlődött, ay 1930-1941-es évtizedben azonban hirtelen nagyot lendült Székesfehérvár. 1869- ben 22683 lakosa volt. Évtizedenkint 2-3 ezerrel szaporodva, 1930-ban elérte a 40714 főt, 1941-re viszont 48264-re emelkedett lélekszámú? Ugyanakkor már számolnunk kell ebben a korban a főváros elszívó hatásával is.16 Intézményesen és tervszerűen Magyarhonban először fogtak ekkor hozzá egy városképjavító munkához, amelybe a terek és épületek átalakítása mellett a cégfeliratok egységesítése is belefért.17 Say Géza így emlékezett a nagy munkára: 8 Kotsis Iván: A székesfehérvári régi városháza helyreállítása és kiépítése. Klny. A Magyar Mérnök és Építész-Egylet Közlönye, 1939. 17-18. számából 23 pp. 1. 9 Székesfehérvári Friss Újság, 1934. július 8. 1.; Kovács Péten Székesfehérvár és Szent István király. Szent István és Székesfehérvár. Székesfehérvár, 1996. 45. 10 Székesfehérvári Friss Újság, 1938. január 14. 1. o.; Moravek Endre szerk: A Szent István emlékév. Budapest, 1940. 6. 11 Székesfehérvári Szemle, 1931. 6. sz. 10. 12 Bátky Zsigmond: Székesfehérvár kialakulásának és földrajzi helyzetének vázlata. Földrajzi Közlemények XLIV. 1918. 198-212. 212. 13 Világlexikon. A tudás egyeteme. Budapest, 1925. 758. 14 Szabó Dezső: Életeim II. Budapest, 1965. 153. 15 Hóman Bálint megbízásából szerk.: Hazánk. Nemzetnevelők könyvtára I. Nemzetismeret. Budapest, 1942. 110. 16 Nemo [Geh István]: Székesfehérvár sorsa. Székesfehérvár, 1929. 12-13.; GitáryEmil: Székesfehérvár múltja és jelene. Városfejlesztés, városrendezés, városépítés. Szerk.: Mártonffy Károly. Budapest, 1940. 153.; Demeter Zsófia— Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár anno. Székesfehérvár, 1990. 11. 17 Say Géza: Műemlékvédelem és kulturális vonatkozások a városrendezésben. Városfejlesztés, városrendezés, városépítés. Szerk.: Mártonffy' Károly. Budapest, 1940. 546- 553.; Dercsényi Dezső: Székesfehérvár a magyar műemlékvédelemben. Műemlékvédelem, 1970. 3. szám. 135-136.; Ilonczai Nándor: Városrendezési tervek Székesfehérváron. Városépítés, 1972/5. 10.; Dr. Román András: Székesfehérvár védett műemléki belvárosa, uott. 15. 233 T T
