Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Szemle
SZEMLE - RUNDSCHAU Alba Regia 38. (2009) DEMETER ZSÓFIA MAROSI ARNOLD KÖZÉLETI ÉS MÚZEUMÉPÍTŐ TEVÉKENYSÉGÉRŐL A MÚZEUMEGYESÜLET ALAPÍTÁSÁNAK CENTENÁRIUMÁN Marosi Arnold múzeumépítő tevékenysége röviddel Fehérvárra érkezése után, 1910-ben már sikert aratott: fiatal tanárként, és képzett múzeumi szakemberként vitte sikerre a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület megalapítását. Ezzel szervezeti keretet adott egy modem múzeum, a mai megyei múzeumi szervezet közvetlen előde kiépítéséhez, illetve a múzeumüggyel szívesen foglalkozó civil szervezetet teremtett. 1910-től haláláig a múzeumügy minden részfeladatát maga végezte el, ám lassan segítőket is szerzett: fontos társadalmi támogatókat, ügybuzgó külső- és belső munkatársakat, és főként olyan társadalmi közeget, amely kíváncsi volt a múzeum eredményeire, látogatta rendezvényeit, gyarapította állományát. A szervezőtevékenység állomásait számba véve ki kell emelnünk a múzeum állandó épületének megszerzését (1929), majd kibővítését (1938), illetve a rendszeres tudományos folyóirat, a Székesfehérvári Szemle megindítását (1931), igaz akkor még a Székesfehérvári Napló havi, majd negyedéves mellékleteként. A Szemle második száma ad hírt Marosi magas, kormányfőtanácsosi címmel való kitüntetéséről. A kitüntetettet a Múzeumegyesület rendkívüli ülésén Széchényi Viktor és Say Géza köszöntötte.1 Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy Marosi vezetésével a múzeum és az egyesület a 30-as években már igen fontos kezdeményezője és szereplője volt a nagy országos rendezvényeknek (a Szent Imre-évnek 1930-ban és a Szent István-évnek 1938-ban), kikérték véleményét az új utcaelnevezések, szobrok elhelyezése, emlékhelyek, emlékparkok rendezése, illetve a történelmi belváros rendezése ügyében, támogatott országos jelentőségű kiadványokat és kutatásokat, diavetítéses szabadtanítási programot folytatott. Mindezt kevés segítséggel (1931-ben két alkalmazottal, és több tiszteletbeli munkatárssal)1 2 3, a rendes múzeumi munka mellett maga Marosi végezte. Összefoglalóan méltán jellemezték Marosi Amoldot úgy, mint Aki a múzeum keresztjét hordta” J Marosi Arnold, Málics Mihályként abban az évben született, amelyben múzeumunk előde, a Székesfehérvári és Fejérvármegyei Történelmi és Régészeti Egylet megalakult: tehát 1873-ban. Az egyesületként működő szervezet azonban a XX. század elején már teljesen kimerült, halódott. Gyűjteménye a vármegyeháza három „egykor börtönül szolgáló” kamraszerű helyiségében, egyszerű polcokon, rendezetlenül porosodott.4 Nem az egyszerű polcokkal, s még nem is a porosodással volt azonban a baj, hanem a rendezetlenséggel, és azzal, hogy nem láthatta a közönség, éppen az, amely adományaiból kialakította. Nem hathatott tehát a közösségre. Ekkor érkezett Székesfehérvárra, pontosabban a ciszterci rendházba és a gimnáziumba egy beteges fiatalember, Marosi Arnold, akinek azonban többféle képesítése volt már a közszereplésre, illetve a pécsi múzeum szervezőmunkája után a gyűjtemény további szervezésére is. Képzettsége igen sokoldalú volt. Qszterci szerzetesként (1889-ben lépett a rendbe, pappá 1896-ban szentelték) és tanárként (1896-ban hittanári, 1897-ben pedig természetrajz-földrajz szakos oklevelet szerzett) foglalta el állását a Ciszterci Gimnáziumban. A pécsi évek alatt azonban, mint az ottani múzeum megszervezője több alkalommal is részt vett a múzeumok és könyvtárak továbbképző tanfolyamain. Fehérvárra sem idegenül érkezett. 1890-ben magántanulóként itt érettségizett, majd friss diplomával a zsebében egy tanévben, az 1897-98-asban már itt tanított. Törékeny testalkatú, beteges jelenség volt, s még ebben az évben tüdő vérzést kapott. Két éves gyógyulása közben is tanult, majd Baján és Pécsett dolgozott. 1 Székesfehérvári Szemle, 1931.2. szám. 8.; 1932. 4-6 szám. Titkári jelentés. 18. 2 Székesfehérvári Szemle, igazgatói jelentés. 1931. 7-9. szám. 5. 3 Kepes János méltató beszédéből, amit 1939. jan. 31-én az emlékülésen mondott. Székesfehérvári Szemle 1939.1. 47. 4 Dormuth Árpád megemlékezése a Székesfehérvári Szemle 1939.1. számában. 4. 231
