Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Műtárgyvédelem - Bódisné Szalontai Petra: Felhúzható zenélő baba restaurálása
Alba Regia 38. (2009) BÓDISNÉ SZALONTAI PETRA FELHÚZHATÓ ZENÉLŐ BABA RESTAURÁLÁSA Kis történeti áttekintés Hogy hol és mikor készült az első zenélő automata nehéz lenne pontosan megmondani. Bölcs Leó a IX. század végén Theophilosz Ikonomakhosz számára két automatát készíttetett, melyen fákon éneklő madarak csodálkoztatták el a nézőket. 1250 körül Würzburgi Komád aranyból és ezüstből való fecskéket említ, amelyek csipogtak, és a szárnyaikat csapdosták Az ütőórák kialakulása után a zenélő órák kedvelt munkadarabjaivá váltak a reneszánsz és az újkor óraművészeinek. Leonardo több mechanikus zenélő szerkezet tervét hagyta ránk. Athanasius Kircher jezsuita tudós több könyvet is írt ebben a témában. Legnevesebb ilyen témájú könyve az Ars magna lucis et umbrare (Fény és árnyék művészete), mely 1646-ban jelent meg Rómában. Musurgia universalis című művét 1650-ben adták ki. A XVIII. század vége és a XIX. század a zenélő szerkezetek időszaka. A XIX. században már polgári körökbe, otthonokba is eljutottak a zenélő automaták. A XIX. század végén terjedtek el a mozgó és zenélő szerkezettel épített babaautomaták. Hazánkban jelenlegi ismereteim szerint csak négy ilyen automata ismert. Egy az Iparművészeti Múzeum Kisgyűjteményi Osztályán, egy Korenchy Gábor gyűjteményében és kettő a székesfehérvári Babaházban. (9-10. kép) A zenélő szerkezetek működtetésének egyik leggyakrabban alkalmazott módja a vezérlő dob vagy tűhenger. Ezzel a módszerrel az emberi kéz helyett gépet állítunk be a hangszerek megszólaltatására, természetszerűleg ezzel lemondunk a művészi igényről. A zenélőórák, zenélő dobozok és a régi automatafonok legismertebb hangzókészüléke az acélfésű. Az acélfésű kemény, rugalmas acélhuzalok, szalagok sorozata. Működése ismert jelenségen alapszik. Egyik végén befogott, teljes hosszában szabadon álló acélrúd, -tű vagy - szalag megütve, megpengetve hangot ad. A hang magassága természetszerűleg a rúd rezgésszámától, ez utóbbi pedig a rúd méreteitől függ. Hosszabb acélszál lassabban rezeg, tehát mélyebb hangot ad, mint az ugyanolyan vastag, de rövidebb rúd. Ha tehát az acélfésűfogak hosszát fokozatosan csökkentjük vagy növeljük, hangjuk is egyenletesen emelkedik, vagy mélyül, tehát teljes hangskála összeállítható az ilyen készülékkel. Nem tudjuk, ki találta fel a hangzófésűt, de már a XVIII. században találkozhatunk vele. A hangzófésűs, tűhengeres zenélő szerkezetek 1840 és 1860 között érték el technikai tökéletességüket. Az acélfésűk megszólaltatására leggyakrabban egy forgó hengert alkalmaztak. A henger palástjából apró tűk merednek ki, ezek a fésűfogak végét le vagy föl hajlítják, s az elengedett tű megszólal. A tűhenger készítésekor a sárgarézbe finom bevágásokat illetve furatokat készítenek, ezekbe illesztik a tűket. Fontos, hogy a tűk egyenlő magasságra kiemelkedve helyezkedjenek el. A zenélő órák legtöbbjét ezzel az egyszerű szerkezettel építették össze. Természetesen biztosítani kellett a zenélő szerkezet meghajtását is. Esetünkben ezt a baba mozgató mechanizmusával építették egybe. Az egyszerű óraműves szerkezet fogaskerék meghajtással kapcsolódik a tűshengeren elhelyezett fogaskerékhez. A meghajtást rugómotor biztosítja. A rugó gyors kibontakozását, a henger túl gyors forgását széllapátkerék fékezi, ezzel egyenletes sebességű forgásra késztetve a hengert. A lapátos kerék egy’ bizonyos fordulatszámnál gyorsabban nem fut. A tárgy leírása Tulajdonos: a székesfehérvári Babaház, ahova Letkó Ottóné ajándéka révén került. Családjának játékkereskedése és gyermekruhaháza volt Székesfehérváron. A baba az ajándékozó játéka volt kislánykorában. A játék egy egyszerű fadobozba szerelt mechanikus szerkezet, ami (az ajándékozó elmesélése és a Fehérvári Babaházban található hasonló játék alapján) felhúzás után a tűs, fésűs zenélő szerkezetet megszólaltatja miközben a 213
