Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Műtárgyvédelem - Bódisné Szalontai Petra: Felhúzható zenélő baba restaurálása
Bódisné Szalont ai Petra: ¥ elbújható çéné lő baba restaurálása porcelánfejű baba felül, és csecsemőjét ringatja. A babafej tarkóján 1079 GERMANY HALBIG SH 11/2 véset látható. A Simon & Halbig cég 1869-ben létesült Grafenhainban, Türingiában. Ezt a fejtípust 1892 és 1910 között készítették. A mechanikus szerkezet jelenleg nem működik, a baba ruházata, takarója felújításra szorul, hiányzik a csecsemő és a babaágy, amibe a fadoboz illeszthető. (1. kép) A baba öltözéke viszonylag egyszerű. Egyszínű rózsaszín, nyakán és karjain fodros selyemruhácskát adtak rá. Ugyanebből az anyagból készült a párna és a takaró is, melynek egyetlen dísze a dús ráncolás és a négy fodorsáv. A baba haja természetes emberi hajból készült. A tarkón teljesen lekopott, és kora miatt érintésre is erősen töredezik. A szemhéj lecsukott állapotában látszik, hogy kopott, hiányos. Restaurálás A restaurálást a textilek lebontásával kezdtem. Elsőként a takarót és a párnát rögzítő varratokat fejtettem ki. Ezután a baba hátán összevarrt ruhát bontottam le. A doboz bevonására használt anyagot az oldalaknak megfelelő méretű anyagokból állították össze, a felhúzókulcsnak és a fékezőrúdnak kis lyukat képezve ki a textílián. Miután minden darab lekerült a tárgyról (3. kép), lefejtettem a fodrokat a takaróról és a párna szegélyéről. A tisztítást levérzési teszttel kezdtem. Mosószernek a Reckitt Benckiser cég Woolite márkanevű finommosószerét választottam. A teszthez desztillált vízben oldottam fel a mosószert, majd a papírvattára fektetett textilre csepegtettem. Néhány perc elteltével megnéztem, hogy hagyott-e színnyomot a papírvattán. Mivel elváltozást nem észleltem, kb. 5%os oldatot készítettem a mosószerből, és ebben óvatosan átnyomkodtam a textíliákat. A szárításhoz egy polifoammal bevont fatáblát használtam. Erre terítettem több réteg papírvattát és a tiszta textileket kihúzkodva, formára igazítva vékony acélgombostűkkel feltűztem. (2. kép) Száradás után minden darabot pamutruhán keresztül enyhén meleg vasalóval átvasaltam. A fodrokat újraráncoltam, majd eredeti helyükre visszavárnám. A doboz bevonásához használt anyag sérüléseit vékony szállal javítottam; ahol szükséges volt, alátámasztottam azonos színű anyaggal. A takaró alá szükségesnek találtam egy „paplan” elkészítését, hogy kiváltsam az alátámasztásra használt hullámkartont. Ehhez egy rózsaszínű selyemanyagot színeztem meg az eredeti színhez hasonlóra. Bélésanyagul a napjainkban kabátok béleléséhez használt műszálvatelint használtam, több rétegben, hosszanti irányban lesteppelve. Ugyanezt az anyagot tettem a párnába is. A csecsemő pólyájához finom pamutanyagot használtam. Mivel az anyagot túl fehérnek találtam, teafőzettel „öregítettem”. Díszítésül régi pamutcsipkét varrtam rá. Bélése szintén műszálvatelin. A csecsemő teste fehér pamutvászonból és műszálvatelinból készült. A baba feje és két alkarja porcelánból készült. Ezeket zsíralkohol-szulfát vizes oldatával lemostam. A baba szemhéja lekopott. Ennek restaurálására kis borszeszégő felett felolvasztottam egykevés sztearint és ebbe különféle színezett viaszceruzák reszelékét tettem, így kikeverve a megfelelő színt. A fejből ki kellett vennem a pislogó szemeket, majd az olvadékba mártottam a szemhéjaknak megfelelő mélységig. Az egyenetlenségeket óvatosan a láng fölé tartva és enyhén megolvasztva tudtam eltüntetni. A kész szemeket az eredeti támasztékok visszaragasztásával rögzítettem. A baba haja az idők során hátul teljesen lekopott, erősen töredezik a legkisebb érintésre is. Ezért úgy döntöttem, hogy új parókát készítek. Az új haj elkészítéséhez az eredeti hajnak megfelelő színű emberi hajat szereztem be. Keskeny vászonszalagra tincsenként felvarrtam. (7. kép) A baba „skalpja” eredetileg is keménypapírból készült így, én is abból készítettem el, papírmasékészítési technikával. Erre ragasztottam fel a hajat hordozó vászoncsíkot, hátul lófarokba rendezve. A porcelánfejen kétoldalt lyuk van, ezeken keresztül rögzítettem a hajat. A test szintén kicserélésre került, mert az eredeti, erősen savas keménypapír törékennyé vált. A szerkezeten elöl és hátul két-két szög rögzítette. Miután lebontottam, a terítési rajz után keménypapírból készítettem el az új testet, és az eredeti módon rögzítettem. Pótlásra került a csecsemő is, itt hasonló korú pici porcelánfejet választottam a gyűjteményünkben lévő tartalék alkatrészek közül. A fej nyakrésze lyukkal van ellátva, így könnyen fel tudtam varrni az elkészített testre. A mechanikus s~erke*et restaurálása A mozgató és zenélő szerkezetet a facsavarok kitekerésével tudtam kiemelni. (4. kép) A mozgató mechanizmus két trapéz alakú fémlemez közé van beépítve. Három különböző méretű fogaskerékből áll. A legnagyobb fogaskerékre van rögzítve a tekercsrugó, ami a mozgási energiát adja. (5. kép) 214
