Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Néprajz - Gelencsér József: A sárkeresztesiek szerepe az árucserében a XX. század első felében
Aha Regia 38. (2009) GELENCSÉR JÓZSEF A SÁRKERESZTESIEK SZEREPE AZ ÁRUCSERÉBEN A XX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A mintegy 1000 lakosú Sárkeresztes Fejér megyében Székesfehérvártól északnyugatra, csaknem 10 km távolságban, fekszik a Móri-völgy sárréti nyílásában. A község 120 méterrel a tengerszint felett terül el, jórészt sík, részben enyhén dombos területen, ahonnét jól látható a közeli Bakony és Vértes, rálátás nyílik a Sárrétre, melyen túl az alföldi jellegű Mezőföld kezdődik. A színmagyar lakosságú község különböző jellegű tájegységek határán, nagyváros közelében fekszik. Székesfehérvár a XX. század első felében korábbi szerepét veszítve, már csak gazdasági (kisipari), kulturális és egyházi tájközpontnak számított,1 melynek kereskedelme, különösen vásárai azonban több tekintetben országos, sőt határon túli jelentőséggel bírtak.1 2 Ebben nem kis szerepet játszott Fehérvár központi fekvése, ahonnét az utak Budapest, Dunaföldvár, Szekszárd-Pécs, Nagykanizsa, Veszprém-Graz, Mór-Győr és Bicske irányába vezettek. Márpedig a közlekedés az emberek közötti kapcsolatot jelentette, s az árucserével elválaszthatatlanul összefüggött.3 Sárkeresztes a több tekintetben centrumnak számító megyeszékhely közelében, közlekedési szempontból is előnyös helyen feküdt, a faluból szintén különböző vidékek, tájak felé vezettek az utak. A községen (1949 óta mellette) haladt át a Székesfehérvárt Győrrel összekötő móri út. A falunál ágazott el délnyugati irányba az Iszkaszentgyörgyre vezető sgeng)’órgyi, nyugatra pedig a csurgói út, melyen Fehérvárcsurgó-Bakonycsemye-Zirc településekre lehetett eljutni. Régebben a községből északi illetve északkeleti irányba karbantartott, használt, de a II. világháború után jelentőségüket vesztett vagy éppen elszántott utak vezettek. A ~ámolyi úton Zámoly-Csákberény illetve Pátka-Lovasberény irányába lehetett haladni. Ezt keresztezte a 10 öl széles csákberényi út, mely a megyeszékhelytől a Vértes lábához vezetett. Sárkeresztes és Zámoly határát választotta el a XX. század második felében a két falu által lassacskán elszántott, nagy múltú tizenkét öl széles Cseh út. A hagyomány szerint egykor erre hajtották a marhákat Csehországba és Bécsbe, továbbá ezen jártak lovaikkal a hajóvontatók. (A teher felvontatása után visszafele jövet már nem követték a Duna kanyarulatát, hanem levágták, rövidítették a távolságot.) A községből induló pusztai úton Borbála-puszta érintésével a csákberényi útra lehetett rátérni. A több, egymástól eltérő természeti-földrajzi adottságú vidék találkozásánál illetve közelében, forgalmas utak elágazásánál, a kereskedelmi központnak minősülő nagyváros mellett fekvő községet az említett körülmények predesztinálták arra, hogy a hagyományos paraszti társadalom idején tevékenyen részt vegyen az árucserében. Kós Károlyt alapvető tanulmányúban fogalmazta meg, hogy az árucsere néprajzi kutatójának a népi kultúrjavak forgalmát, cseréjét, közvetítésének formáit, hagyományos intézményeit, ezek működését, szerepét kell vizsgálnia.4 A döntő mértékben mezőgazdasági tevékenységet folytató Sárkeresztesnek a XX. század első felére eső kereskedelmi életét ezen szempontok alapján tanulmányoztam. Különös figyelmet fordítottam annak tisztázására, hogy a falu lakosságának életmódjában milyen szerepet kapott az árucsere, hogy a község a különböző tájegységek közötti termékcserében, munkamegosztásban milyen funkciót töltött be, s hogy' Veszprém megye településeihez milyen kapcsolat fűzte. A két világháború között a község területének 4063 kh-jából 3066 kh szántó, 39 kh kert, 206 kh rét, 51 kh szőlő, 451 kh legelő, 77 kh erdő művelési ágba tartozott, 173 kh nem esett földadó alá.5 A 4063-ból 1737 kh a gróf Károlyi család tulajdonát képezte.6 A 188 mezőgazdasági foglalkozású önálló családból 3 kh-nál kevesebb földdel 42-en, 3-10 kh-dal 86-an, 10-20 kh-dal 46-an, 20-50 kh-dal 14-en rendelkeztek.7 1 FARKAS 1980,15. WEKERLE 1896, 553. masiovark: 1973-74. 4 KÓS 1972,12. s MAGYARORSZÁG 1938, 52-53. OF. SZABÓ é. n., 313. 7 NÉPSZÁMLÁLÁS 1975, 78-79. 181
