Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Berta Annamária: A Kőrössy Flóra-hagyaték
Berta Annamária: A Kőrössy Flóra-hagyaték levonása után, de a kamatokkal megnövelve több mint 70 000 P-t tett ki.57 Ezek után az Akadémia megalkothatta a Kőrössy Flóra-alapítvány ügyrendjét, amely az 1940. évi értesítőben meg is jelent.58 Az alapítványtevő a végrendeletben így fogalmazza meg az összeg rendeltetését: „... hogy ez, mint Kőrössy Flóra Mezőszentgyörgyi lakos alapítványa kezeltessék és ezen alapítvány jövedelme kiosztassék és pedig: vagy akként, hogy egyik évben a megjelent legjobb magyar irodalmi, másik évben a legjobb nemzeti tárgyú történeti mû jutalmazására fordíttassék”.59 Mivel az Akadémia számára nem volt egyértelmű, hogy a „magyar irodalmi mű” kifejezés mit takar, az adománytevő tanácsadója (feltehetően Eötvös Sándor, a helyi ev. ref. lelkész, akire a végrendelettel kapcsolatban több feladatot is bízott) felvilágosította az Akadémiát, hogy ez alatt az adománytevő „nemzeti érzésű” szépirodalmi művet értett, nemzeti történeti tárgyú mű alatt pedig magyar történelmi mű értendő.60 Ebből következően az Akadémia az alapítvány ügyrendjében úgy szabályozta a jutalom kiírását, hogy egyik évben (először 1940-ben, tehát a páros években) szépirodalmi, másik évben történelmi műnek ítélik oda. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy páros években az Akadémia I. (Nyelv- és Széptudományi) osztálya hirdette meg a jutalmat, páratlan években pedig a II. (Történelmi) osztály. A bíráló bizottság pedig mindig a legutóbbi két év termését vette figyelembe, és a meghirdetés utáni évben döntött a díj odaítéléséről. Az is belekerült az alapítólevélbe, ha nem lenne méltó mű, akkor az Akadémia megbízást adhat megfelelő mű megírására. A végrendeletből következett, hogy egy évben csak egy művet lehetett jutalmazni (az alapítványi összeg kamataiból), valamint, hogy a díjat nem lehetett megosztani. Az örökhagyó tehát csak az alapítványi jutalmak rendjét határozta meg, műfaji kikötéseket nem tett, így az alapítvány ügyrendjének kérdéseiben, tehát a bíráló bizottság felállításáról és működéséről valamint a tőke befektetéséről is az Akadémia szabadon rendelkezhetett.61 Ennek értelmében a bíráló bizottság minden évben az igazgatótanács két tagjából és az illetékes osztály három tagjából állt. A bírálók tiszteletdíját az alapítvány évi kamatának 10 %-ában szabták meg. A díj odaítélésénél számba veendő művek körét úgy határozta meg, hogy a meghirdetés előtti két évet kell figyelembe venni, de csak olyan műveket, amelyek nyomtatásban megjelentek vagy színpadon előadták. Nem volt feltétel a pályázás, jóllehet nem zárta ki, de a bíráló bizottság e nélkül is figyelembe vett minden számba jöhető művet. Egy tudós vagy író többször is részesülhetett a jutalomban. A díjnyertes szerző köteles volt jutalmazott művének két példányát megküldeni az Akadémiának: egyet az Akadémia könyvtára számára, egyet pedig az alapítványtevő Kőrössy Flóra lakóhelyén, Mezőszentgyörgyön ezen művekből az ottani ev. ref. lelkész kezelésében létesítendő Kőrössy Flóra-könyvtár számára.62 így Voinovich Géza főtitkár az Akadémia 1939/40. évi működéséről jelenthette többek között, hogy: „Most hirdetjük ki először a Kőrössy Flóra mezőszentgyörgyi földbirtokos alapítványából felváltva nemzeti szellemű szépirodalmi és történelmi műre vonatkozó pályatételt ez alkalommal szépirodalmi műre. Az Akadémia az alapítványtevő sírjára kegyelete állandó jeléül bronzkoszorút fog letenni.”63 Tehát 1940-ben az I. osztály új jutalomtételei között (kilencedikként) végre ki lett írva a Kőrössy Flóra-jutalom.64 A bírálóbizottság jelentését az Akadémiai Értesítőben jelentették meg. A jutalmat pedig a bírálóbizottság előterjesztése alapján az Akadémia éves nagygyűlései ítélték oda. (Ez a metódus a következő években is így működött.) A bírálóbizottság tagjai az igazgatótanács részéről Ravasz László és Domanovszky Sándor, a széptudományi osztály részéről pedig Pukánszky Béla, Szász Károly (a bizottság elnöke) és Keménfy János (a bizottság előadója) voltak. A bizottság működéséről részletes beszámolót készített.65 Először a beküldött pályaműveket bírálták el. Primócgi-S^entmiklóssy: Sándor Magyar sorstragédiák című három felvonásos verses történelmr drámájának és Koós Hutás Gergely egyetlen év alatt megjelent három regényének: 1 'égyet hatalma, Majthényi 57 A M. T. A. pénztári számadása 1939-ről. Alapítványok, adományok és azok kamatai 1939. december 31-én: III. Hagyományok és adományok határozott rendeltetésre készpénzben elhelyezve „Kőrössy Flóra hagyománya” tőke pénzként: 64 000 P plusz a kamat: 6174,92. P (Értesítő. L. 1940. 225-p.) 1940. december 31-én már 8 285,83 P a kamat összege. Értesítő LI. 1941. 116.p. (AM. T. A pénztári számadása 1940-ről.) 1939. június 30-án oldotta föl jogerős végzésével az Enyingi Járásbíróság a Veszprémi Takarékpénztárban levő betét zárolását, valamint utasította az enyingi adóhivatalt, hogy' a bírói letétben a költségek levonása után maradt összeget utalványozza vissza a feleknek. A MTA-ra a költségekből a megegyezés szerint 3539,67 P esett, így 4529,67 P-t utaltak vissza. így jön ki a teljes összeg. A végzés másolata csatolva MTA Kézirattára (RAL) 662/1939. 58 Értesítő. L. 1940. 242-243. p. (VIII. fejezet. Új alapítványok.) 59 VeML VII.4.a Az enyingi járásbíróság iratai. Kihirdetett végrendeletek: 1934.-V.F.31. 60 Értesítő. LI. 1941. 242. p. 61 Az Akadémia vagyonát az Országos Földhitel Intézet kezelte. 62 Értesítő. LI. 1941. 242. p. Mivel a végrendelet ilyen utalást nem tartalmaz, valószínűleg a helyi lelkész, Eötvös Sándor és az Akadémia közötti megállapodás eredményeként kerülhetett be ez a formula az alapítvány ügyrendjébe. Az első kötetet bizonyíthatóan elküldték Mezőszentgyörgyre. RAL 479/1941. (Az Akadémia főtitkárának kísérőlevele Eötvös Sándorhoz. 1941. okt. 7.) Valószínűleg 1944-ig a többi is megérkezett, de a háborús pusztítások és a későbbi változások miatt megsemmisülhettek, eltűntek. 63 Értesítő. L. 1940. 34-35. p. A koszorú elkészítésére Teles Ede szobrászművészt kérte fel az Akadémia. Arról, hogy a művész meg akarta tekinteni az elkészült síremléket, hogy ahhoz igazítsa a koszorút, még tanúskodik az Akadémia főtitkárának Eötvös Sándorhoz intézett levele. (RAL 511/1940.), de, hogy elkészült-e, nem tudni, mert a háború alatt már nagyon nehéz volt a bronzhoz hozzájutni. 64Értes!tő. LI. 1941. 216. p. 65 Uo. 54-60. p. [Jelentések a pályázatokról f) Jelentés Kőrössy Flóra-jutalom odaítéléséről] 138
