Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Berta Annamária: A Kőrössy Flóra-hagyaték
Alba Regia 38. (2009) bizonyító anyagot az Akadémia rendelkezésére bocsátják. Ráadásul egy ilyen méltányos egyezség az Akadémia öröklését is stabil alapokra helyezné.13 Az Akadémia az ajánlatot fontolóra vette, mivel tudta, ha perre kerül sor, soká juthat az örökség birtokába. Az örökösöket Udvardy Jenő ügyvéd, kir. kamarai főtanácsos, a zalaegerszegi ügyvédi kamara elnöke; az Akadémiát ügyésze, Vályi Lajos képviselte. Az ügyvéd ajánlata: 50 ezer az Akadémiáé, a többi legyen az örökösöké. Vályi nem engedhetett a 60 ezerből. Az örökösök végül is vállalták volna, hogy 12 ezer P ellenében az összes ág hajlandó elfogadni a végrendeletet és hozzájárulna az örökség azonnali átadásához, ha az Akadémia még a per során felmerült 10 ezer P-nyi költségüket is megtérítené. Az Akadémia több ülésén és több bizottságban is foglalkozott az üggyel, de végül is nem fogadta el az ajánlatot, mivel számításaik szerint ez 25%-kal csökkentené az Akadémiára jutó részt. A per elkerülésére csak 10% lenne indokolt. Az Akadémia ugyanis biztos lehetett abban, hogy a pert nem veszítheti el, mivel az örökösök azon állítása, hogy Kőrössy Flóra a végrendelet elkészítésekor, sőt már előtte sem volt beszámítható, nem állt stabil alapokon. Egyrészt a végrendelkezés körülményei teljesen szabályosak voltak: Eötvös Sándor, a végrendelet végrehajtásával megbízott helyi lelkész az Akadémia képviselőjét már a végrendelet kihirdetése után megnyugtatta, hogy szabályosan, közjegyző közreműködésével, tanúk, sőt orvos jelenlétében végrendelkezett Kőrössy Flóra, és beszámíthatósága teljes egészében megvolt.14 15 Másrészt azt az elmeorvosi szakvéleményt, melyet a zalaegerszegi kórház elmeosztályának főorvosa (dr. Klein Ferenc) a vármegyei főjegyző kérésére állított ki, miszerint Kőrössy Flóra, a róla elmondottak és a lakásán talált elrettentő állapotokat leíró hivatalos községi bizonyítvány alapján, skizofréniás elmezavarban szenvedett, és ezért nem volt beszámítható, az Akadémia könnyen tudta cáfolni. Schaffer Károly orvosprofesszor, az Akadémia rendes tagjának szakvéleménye szerint attól, hogy Kőrössy Flóra a tisztaságnak és a házirendnek ilyen hiányát mutatta, és a kívülálló számára rendkívül különc magatartást tanúsított, még nem jelenti azt, hogy cselekvőképtelen lett volna, így nem tudta volna - még ha fogyatékossággal is - kezelni saját ingatlanjait, és nem lehetett volna „olyan akarata, hogy vagyonát egy nagy erkölcsi magaslaton álló testületnek, mint a Magyar Tudományos Akadémia hagyományozza kimondottan a szülei emlékére”. A külső befolyást, tudniillik, hogy Kőrössy Flóra nem saját akaratából végrendelkezett így, azért zárja ki, mert „skizofréniás elmebetegség esetén nem érvényesülhetett volna, mert az ilyen beteg megközelíthetetlen így nem vehető rá arra, hogy szülei emlékére az Akadémiának végrendelkezzék”13 Mivel a per és az egyezség hosszabb ideig elhúzódott, a hagyaték kezelésére az Enyingi Járásbíróság zárgondnokot nevezett ki a helyi jegyző Bodor Pál személyében.16 A bíróság végül is nem adott helyt a végrendelet megsemmisítését kérő kereseteknek, de a végrendelet értelmében a pereskedő - és időben vissza nem lépő - rokonokat kizárta az örökségből.17 Ahhoz azonban, hogy a végrendeleti örökösök végre birtokba vegyék örökségüket, még meg kellett egyezniük arról, hogy milyen arányban viselik a felmerült költségeket. (Mivel az oldalági örökösöket Bocsor Gézáné szül. Kőrössy Ilona képviselte, ezért a végrendeletben megnevezett rokonságot az iratok röviden „Bocsor-örökösöknek” nevezik.18) 13 MTA Kézirattár. Régi Akadémiai Levéltár (RAL). 140/1935. u Uo. RAL 1240/1934. 15 1935. február 3. U.o. RAL 140/1935. 16 A hagyatékhoz és a perhez kapcsolódó minden iratot az Enyingi Járásbíróság az 1835/1935. számhoz csatolt, de ez az anyag a Veszprém Megyei Levéltárban (a későbbiekben: VEML) már nem lelhető fel. Vagy selejtezték, vagy elpusztult, vagy egyszerűen csak máshová csatolták, amit nem jeleztek. A töredékes információk az Enyingi Járásbíróság és a Veszprém megyei Törvényszék iktatókönyveiben találhatók A peranyagból csak a Dunántúli Református Egyházkerületet is érintőket tanulmányozhattam, mivel ezek megtalálhatók a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárában (későbbiekben: DREL) I. 1.5. a A gazdasági tanács iratai az alapítványi iratok között. Az Akadémiát érintő iratokat az MTA Kézirattárában bocsátották rendelkezésemre. Külön köszönöm Horányi Károly úrnak a sok önzetlen segítséget. 17 A Vármegyei Törvényszékhez 1935-ben nyújtották be keresetüket özv. Gacsár Imréné született Kőrössy Mána Paula vezetésével a Kőrössy-ág tagjai: dr. Krausz Lajosné szül. Kőrössy Karolina valamint kiskorú Kőrősy Ferenc, Ilona és Sarolta. Mivel a periratok nem maradtak ránk néhány' információból próbáljuk meg rekonstruálni a történetet. Kőrössy Flóra végrendeletében leszögezte, hogy azt az örököst, ak megtámadja a végrendeletet, kizárja az örökségből. Ennek értelmében a bírósági végzés kizárta az örökségből - nem a fent említett örökösöket - (ők valószínűleg időben visszaléptek), hanem a később bekapcsolódó Kőrössy Berta, Kőrössy Irma, ill. Kőrössy Stefánia es Kőrössy Albert felpereseket. Mivel a perköltséget nekik kellett volna fizetni - ők pedig nem tudtak - az Egyházkerület - hogy' pénzénél maradjon - végrehajtást kért az örökségből rájuk eső földbirtokra. Mivel azonban a bíróság kizárta őket az öröklésből, az egyházkerületet futhatott a pénze után (1075 P ill. 169,5 P). így azt próbálta elérni, hogy a többi örökös mégis vegye be őket a hivatalos örökösök közé. Ez is magyarázhatja a végrehajtás elhúzódását. A megegyezés valószínűleg sikerült is, mert az egyházkerület benyújtotta a Veszprém Megyei Törvényszékhez 1052 P perköltség végrehajtására, ill. a jelzálog bejegyzésére a felperesek Mezőszentgyörgyön örökölt földterületére. (Mezőszentgyörgy határában az alapítványi földterületen kívül az egyházkerületnek volt még 24 hold földje 1945-ben.) 18 Az Enyingi Járásbíróság 1935. VI. 19-i végzésével 1936. május 26-án adta át az örökösöknek a hagyatékot. VEML VII. 4. Pk. 1835/1935/41 szám alatt kellene az eredetinek lenni, de csak a Pápán őrzött példány maradt meg. A határozatok pontos számait az alapítólevél tartalmazza. 131
