Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)

Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941

Farkas Gábor: l ’'árostörténeti tanulmány - S ~iIkesjehérvár a két világháború körött 1919-1941

felkeresték a megyéspüspököt, hogy a városban és a megyében a katolikus papság álljon a kormánypárt mellé. A jelöltek listáját bemutatták a megyéspüspöknek, aki támogatásról biztosította a küldötteket. Később e kérdésben bonyodalom támadt. Jankovich főispán módosított listát terjesztett Shvoy Lajos elé, melyben protestáns jelöltek is szerepeltek E listában szereplőkhöz nem adta a püspök beleegyezését. Teleki Pál miniszterelnök levélben nyugtatta Shvoyt, hogy a katolikus érdekek az egyházmegyében nincsenek veszélyben, ámbár félő, hogy a korábbi listán szereplő jelöltek nem találkoznak mindenütt a megye hangadóinak egyetértésével, és a választókerületek az ellenzék kezébe kerülhetnek A fő cél (ahogy Teleki Pál írja) a három nyilas képviselő (Haám, Pálffy, Hubay) kibuktatása a választói kerületekből, továbbá a móri kerületben megakadályozni a nyilas Ábrahám János győzelmét. Ekkor a püspök teljes támogatást ígért az egyházmegye papsága nevében (SPL 1940, 57-66.). A kormánypárt taktikai okokból megszüntette a korábbi választói kerületeket (adonyi, móri, sárbogárdi, herczegfalvi, lovasberényi, váli, Székesfehérvár városi) és a megye járásait tette meg egy-egy választói kerületnek A herczegfalvit és a lovasberényit szétosztották az új kerületbe, Székesfehérvár önálló kerület maradt, de létrehozták a Székesfehérvár környékit. A kormánypárt minden választói kerületben a kortézia idejére párttitkárt állított, havi 100-200 pengő dotációval. A párttitkárok a MEP megyei függetlenített titkártól kapták az utasításokat (FR 1939, 11.). A választások titkosak voltak, ezért körültekintő agitációval készült a MEP a megmérettetésre. Valamennyi kerületben a kormánypárt jelöltjei győztek, az ellenzék, a nyilasok és a kisgazdapártiak vereséget szenvedtek Fehérváron Hómannak nem volt ellenjelöltje, a mandátumot 1944-ig megtartotta (PV 1980, 238-248.).

A választások után az ellenzék (a nyilasok és a szociáldemokraták) szervezetei erősödtek A hatóság fellépett a nyilasok ellen. 1939. március 3-án a Hubay-féle hungaristák fehérvári szervezetét feloszlatták A rendőrség szerint a hungaristák eddigi működése törvénytelen volt. A hatóság a Hubay-párt fellépésétől tartott a választások során, amellyel a kormánypárti elképzeléseket keresztezték volna. A hungaristák április 4-én a nyilaskeresztesekhez igazoltak át. Az eddig jelentéktelennek minősített nyilaskeresztes csoport számbeli súlya megnőtt. A rendőrség most a nyilaskeresztesek működését is megszüntette. A tagság nagyobb része azonban egy pesti csoportba betagozódott. Nyilas szervezet a választások idején (május 28-29) a városban nem maradt. A megyében hasonló volt a helyzet. A csendőrség valamennyi községi szervezetet feloszlatott (PV 1980, 225.). A nyilas szervezetek hiánya miatt egyéni jelöltként léptek fel a nyilasok képviselőjelöltjei az adonyi (Haám Artúr) móri (Ábrahám János) sárbogárdi (Béldi Béla) és a Fehérvár környéki (Vértessy László) kerületben, és jelentős voksot kaptak A váli kerületben és Székesfehérvár városban nem tudtak jelöltet indítani. Nyilas körökben arról beszéltek, hogy a két pártvezető, Platthy Béla és Áts Ferenc egymás közti rivalizálása tette lehetetlenné az indítást (VF 1939, 143., 1940, 8.). Nyilas vélemény szerint Székesfehérváron (a kormánypárti és hatósági nyomás miatt) nem győztek volna, de a mozgalom erejét (a leadott szavazatok számával) le lehetett volna mérni. Az adonyi kerületben a nyilas jelöltet a kormánypárti Simon Ferenc 1430 vokssal előzte meg, a móri kerületben mindössze 82, a sárbogárdiban mintegy 2000, a Fehérvár környéki kerületben 2620 szavazattal előzte meg a kormánypárt a nyilas jelöltet. A fehérvári nyilas csoportok között a rivalizálás tovább folyt a választások után. Áts Ferencet kikapcsolták a városi mozgalomból, és a nem létező Fehérvár környéki szervezetek élére állították. Erre Áts lemondott nyilas szervezőtitkári állásáról (VF 1939, 12.). Egy esztendő múltán a szervezetek életképesek lettek 1940 augusztusában a közelgő nyilas hatalomátvételről beszéltek a szervezetekben. Agitátorok járták a községeket, lajstromozták a tagságot, és kijelölték azokat az egyéneket, akikre a hatalomátvétel után (mint megyei, városi, járási és községi vezetőkre) számíthatnak Fehérváron 1940. október 20-án a Fekete Sas Szállodában a „városi szervezetek törzse” 230 résztvevővel bajtársi vacsorát rendezett. Itt közölték a tagsággal, mi lesz a hatalomátvétel során a feladatuk Kiderült, hogy a korábbi vezérekre nem számít a tagság. Most új vezetőt választottak Pintér József építési vállalkozó személyében, ak korábban már szerepelt nyilas vezérként. A párttagság gyarapodása folytán még ebben az évben két újabb párthelyiséget nyitottak a Fekete Sas Szállóban működő mellé (Öreghegy és a Honvéd u. 5.).

A szakszervezeti mozgalmat a hadiipari építkezések (1939-től) és a gyári termelés beindítása folytán megnövekedett ipari munkáslétszám növekedése generálta. A fővárosból érkező munkások felkeresték a szakszervezeteket és újak alapítására is sor került. Az S2DP helyi vezetősége szerint a munkások létszáma a korábbi négyszeresére, sőt ötszörösére emelkedett. A városi szervezeteket anyagi veszteség érte. Az építőmunkások Kígyó utcai székházát (amely több szervezetnek is otthont nyújtott) 1939 augusztusában elárverezték A náci német hatóságok visszakövetelték azt az összeget, melyet a székház építésekor a fehérvári építőknek adtak Az összeget a szakszervezet csak a ház eladásával tudta előteremteni. Új székház építését határozták el. Az anyagi alap megteremtéséhez létrehozták a Munkásotthon Szövetkezetét. 1943. február 14-i nyilvántartás szerint a szövetkezetnek 51 tagja volt és 655 üzletrésze. Személyenként 10 pengő volt az üzletrészjegy. A szövetkezeti elnök Skoda János, az igazgatósági tagok között található Fuják Ferenc, Hutwagner István, Mayer Lajos ( PV 1980, 253-254.).

120