Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941
Farkas Gábor. Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború köpött 1919-1941 törvényhatóságban a kormánypárt megyei elnöke a főispán, a járásban a főszolgabíró, a községben a vezetőjegyző. A főispánok tiltakoztak amiatt, hogy a kormánypárt központi utasítást és nem ajánlást küldött hozzájuk. Ügy tűnik, mintha a főispán nem a törvényhatóság, hanem a NÉP alkalmazottja lenne. 1936. január 8-án a NÉP szervezése ügyében Székesfehérváron értekezletet tartottak, ahol Fejér megye 106 községéből mintegy 400 résztvevő volt jelen. Az értekezlet határozata szerint el kell érni, hogy az egyesületek vezetői csatlakozzanak a községekben a kormánypárthoz. Az egyesület szervezeti keretei adottak, a tagsággal a NÉP sorai kibővülnek (PV 1980. 229.). Az egyesületek beszervezésének alig lett sikere. Ez nagyban rontott a kormánypárt megyei vezetésének presztízsén. Széchényi helyzete 1938-ban végleg megingott, amikor a kormánypárt elvesztette a lovasberényi kerület mandátumát. 1937-ben Hadnagy Domokos tábornok az 1935. évi országgyűlési választásokon NÉP politikai programmal lett képviselő. 1937-ben Hadnagy elhalálozott: A kormánypárt a megyei NÉP titkárt indította az időközi választásokon, 1937. február 7-én, de a Nemzeti Néppárt elnöke, a sóskúti Griger Miklós győzött a választáson, Lovasberényben. Griger egy év múltán meghalt. Az 1938. március 27-i időközi választáson sem sikerült a NÉP programmal induló jelöltet megválasztatni. A győztes Hubay Kálmán radikális nézeteket valló újságíró lett, akit a NÉP szélsőséges szárnya és Szálasi nyilas agitátorai juttattak a mandátumhoz. (A NÉP szélsőségesei és a nyilasok politikai összefogásáról a választókerület falvaiban nyíltan beszéltek. A nyilasoknak két bázisfalva Lovasberény és Velence volt.) Hubay Kálmán bekerülése az országgyűlésbe politikai földrengést idézett elő. A képviselő bevallotta, hogy a Hungarista Párt vezetője. Két Fejér megyei országgyűlési képviselő (Pálffy Daun és Fiaám) akik a választási kortézia során támogatták Hubayt, csatlakoztak a hungaristákhoz. Ezzel a kormánypárt három választói kerületet veszített el Fejér megyében (FMN., 1938, II-IIL). A főispán sorsa megpecsételődött, leváltására az 1938. évi székesfehérvári jubileumi ünnepségek után került sor. A nyilas mozgalom 1936. május 19-én a BM-ben biztonsági értekezleten utasítást kaptak a főispánok, hogy a városi nyilas mozgalmat a marxista pártok ellensúlyozására szabadon engedhetik, de a falusi nyilas szervezetek előtt zárják el a kibontakozás útját. „A falusi nyilas szervezetek agresszív fellépésükkel egy Dózsa-szerű lázadást képesek szítani.” (FR 1936, 18.) A Fejér megyei községek nyilaspárti csoportjait a vezetők a fehérvári bázisra akarták kiépíteni. 1934 tavaszán Meskó Zoltán első szervező gyűlésén mintegy 10-15 fő vett részt, de nyáron a tagság megsokasodott. A horogkeresztesek mintegy 2000 fős tagságát 1934 óta Pompár Géza fogta össze. Akcióikat egyelőre antiszemita kampányok (zsidóellenes jelszavak, kirakatbeverések, házakra tett gúnyolódó feliratok) jelezték. A vidéki szervezésnek a közigazgatási hatóság megpróbált ellenállni, de Festetics Sándor gróf gyűléseit megakadályozni nem tudták. Sárbogárdon a szervező gyűlésen egyszerre 700 fő nyilatkozott a nyilas pártba történő belépés mellett. A sárbogárdi választói kerületben a kormánypárti képviselőtől számon kérték az agrármunkások a választói gyűléseken tett ígéreteit. Ezek nem teljesültek, ezért hagyták el a kormánypártot a szimpatizánsok (Sbog, fsz.,1936, 4798, 1959.). 1935 végén a horogkeresztes pártot Fehérváron felszámolta a hatóság. Ugyanakkor engedélyezte, hogy Szálasi Ferenc a Nemzet Akaratának Pártja létrejöjjön, és irodát rendezzen be. A megszűnt horogkeresztes párt tagsága a Szálasi-féle pártba áramlott át (FR 1937, 1.). 1937 végén 3 agitátor tevékenykedett a városban, akik a Hubay-féle hungarista mozgalom számára szervezték a tagságot. Alakuló gyűlésükön (1938. június 29) 350 fő volt jelen. A mozgalom helyi vezére, Pintér József építési vállalkozó (FR 1938, 55.). A hungaristák agresszív fellépésre készültek a rezsim ellen. Állítólag a velencei és a seregélyesi nyilasokat rohamosztagokba szervezték, melyeknek az lett volna a feladatuk, hogy Fehérvárt megrohanják, és a megyei, városi hatalmat átvegyék (FR 1938, 72.). Móron a hungaristák igazolt száma 725 fő, de a vitézek járási hadnagya szerint a felvonulásokon ezernél is többen vannak. Velencén a hungaristák számát 10 agitátor néhány nap alatt 400 főre gyarapította (Alisp. rés., 1938, 108.). S szociáldemokraták Az SZDP országos vezetőségét aggasztotta a fehérvári szervezet stagnálása. 1935. június 2-án Szakasits Árpád előadásán mintegy 60 szervezett munkás jelent meg. A párt vezetője elemezte a székesfehérvári gazdasági viszonyokat, amelyek magyarázatot adnak a mozgalom lanyhaságára. Kiemelte viszont, hogy a párttagság kemény magja nem nyergeit át a horogkeresztesekhez. Sajnálattal állapította meg, hogy a nagy mozgalmi múlttal rendelkező vasas- és fémipari szakmai szervezet és a bőripari munkások a keresztényszocialista szervezetbe távoztak, mert nekik munkaalkalmat ajánlottak. A városban bővülő építőipari munkalehetőségek nyíltak. Folyt a városi közművek építkezése, több épületet tataroztak, újakat építettek. A teljes foglalkoztatottság ez évben nem jött létre az építőiparban. Az ínségmunkára és a szociális juttatásokra 1935-ben is szükség volt. Ez év decemberében 39 ezer 116
