Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)

Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941

A Iba Regia 38. (2009)

pengőt fizettek ki ínségmunkákra 1300 fehérvári családnak. A földmunkások a Városmajor előtti téren, a szegényhivatal előtt naponta gyülekeztek. Számuk 250-300 fő között mozgott, és órákon át munkaalkalomra vártak. Az adatok szerint sok esetben 8-10 főnek tudtak munkát adni. 1936 késő tavaszán fordulat következett be, a városban több építőipari beruházás kezdődött (városházi rekonstrukció, a vágóhíd, a nemzeti banki épület, a vasalóház, a ciszterci bérház, a püspöki templom, a sportpalota, Vilmos császár téri bankbérház.).

A városban a munkaalkalmak gyarapodása ellenére sztrájk tört ki a szervezett építőmunkások körében. A kőműves segédek július 5-én a Lövölde úti sportpalota építkezésénél tették le a szerszámot. 17-én a vállalkozóval közölték, hogy bérkövetelésük van. Az akciót a fővárosból irányították. Mintegy 200 építőmunkás csatlakozott a Lövölde úti építkezéssel felhagyó kőműves segédekhez. A sztrájkolok gazdasági követelései között szerepelt a magasabb órabér, a 8 órás munkaidő. Az SZDP központ és a MEMOSZ pénzsegélyt küldött a sztrájkolóknak. Sikert a szervezett munkások alig értek el. A nem szervezett munkások tovább dolgoztak az építkezéseken, akiket nem lehetett sztrájktörőknek minősíteni. A sztrájkolok részéről a munkát végzőket nem tudták visszatartani, sőt más városokból, a környező községekből érkező kőművesek is dolgoztak a 6 hétig tartó munkabeszüntetés alatt. A hatóság a sztrájkolok ellen szigorúan lépett fel, a rendőrség 80 főt vett őrizetbe. A sztrájk kezdett hanyatlani, többen önként jelentkeztek korábbi munkahelyeiken. Ezt látva a Fett-vendéglőben székelő vezérlőbizottság a sztrájknak véget vetett. Az előző leírásokban tapasztalható, hogy a munkabeszüntetéssel eredményt nem ért el az SZDP. Ezt belátták a fővárosi pártközpontban is (FR 1936, 316.). A városi hatóság a munkások vezérlőbizottsága ellen megtorláshoz folyamodott. 1937-ben a vállalkozók kizárták őket a munkából. (A szakszervezet összefogása alapján a Fehérváron nem alkalmazott kőműveseket a péti ipari építkezésekre vették át.) További következményei is voltak a sztrájknak. A hatóság szerint bebizonyosodott, hogy az SZDP nem hajlandó együttműködni a polgári politikai erőkkel, s akkor is ellenállásra szít, ha arra oka nincs. Megoldásként a munkások kivonását határozták el a szociáldemokrata irányítású szervezetekből, és a Metzgár Lajos vezette keresztényszocialista munkásegyesületet nagyobb anyagi támogatásban részesítették. (Arról rendelkezünk adatokkal, hogy a cipész szakcsoport 90%-át (Nőtt Józseffel együtt) vitte el a keresztényszocialista szervezet.) (UF 1937II. 7.)

A székesfehérvári jubileumi ünnepségek (1938)

Szent István király halálának 900. évfordulóján a város kiemelkedő ünnepségek színhelye. 1932 decemberében a városi vezetés figyelmébe ajánlotta a polgárság, hogy az évfordulót Székesfehérvár történelmi hagyományainak megfelelően ünnepelje meg. A polgármester és környezete az ajánlatot elfogadta, és megkezdte a lakosság felkészítését az ünnepségre. A 8 Órai Újság 1936. július 17-i számában (kormányköröktől kiszivárgott hír alapján) közölte, hogy az évfordulón a város melletti András-gyepen tartják az országgyűlést, ahol a nagy király emlékét törvénybe iktatják és elhalálozásának napját nemzeti ünneppé deklarálják. Az újság szerint több jelentős esemény zajlik le a város falai között is. Szentszéki határozat született a magyarországi eucharisztikus kongresszusról, és több százezer ember keresi fel az országot. Az országgyűlési képviselő a kormányzó támogatását kérte a székesfehérvári ünnepségek megrendezéséhez. 1936. augusztus 20-án kelt kéziratában a kormányzó a miniszterelnököt feljogosította, hogy a Szent István év rendezvényeit országos programmá tegye, az esztergomi királyi palota helyreállítási munkálatai az ünnepségre befejeződjenek, és annak avatása megtörténhessen, az országgyűlés két háza Székesfehérváron együttes ülést tartson, és ott Szent István király történeti szerepét megörökítsék. 1937.február 6-án a fehérvári polgármestert és az országgyűlési képviselőt a kormányzó kihallgatáson fogadta. Ekkor kieszközölték, hogy az évente tartandó vitézzé avatást 1938-ban Székesfehérváron tartsák. A rendezvényekre a város külső képét megfelelően előkészítették. A város anyagi erejét a belvárosi rekonstrukcióra fordították, és a mintegy fél évtized alatt a Belvárost sikerült újjávarázsolni. Az ínségmunkákra fordítható összegeket is az utcák, terek, kanálisok rendezésére és javítására használták fel, a városi szabad anyagi forrásokat, a felvett hiteleket (KGY 1929,19, 71, 273.), a magántőkét és az állami támogatást az építkezésekre fordították. A város 1938-ig 6,5 millió pengőt költött a rekonstrukcióra (KGY 1937, XII. 29.).

A belváros külső képe megváltozott, a tereken, utcákon a városi múlt kiemelkedő személyiségeinek szobrait helyezték el (Somogyi, 1938.). A városi idegenforgalmi bizottság 1934. október 30-i ülésén a Nagyboldogasszonybazilika romjainak feltárásáról tanácskozott. A feltárás anyagi oldalát az országgyűlési képviselő közbenjárásával teremtették meg. Az ásatási terület rendezését a Műemlékek Országos Bizottsága végezte, beleértve a romterületen végrehajtott építkezést, a környezet és a zöldterület kialakítását. Az ásatási terület részben városi tulajdonú, a másik rész (a hajdani prépostsági épületekkel együtt) a püspöki kertbe esett. 1936. április 16-án kezdték a feltárási munkákat, Lux Kálmán egyetemi tanár irányításával. A Henszlmann Imre által 1874-ben végzett ásatás nyomán indult munka szenzációs eredményt nem produkált, amire pedig a város vezetői áhítoztak. A szakemberek szerint nóvumokra nem lehet számítani, de a „ basilica grandis” romalapja kibontásra került, a vörös márványkővel lerakott apszis, a bazilika jobboldali hajóját elválasztó oszlopmaradványok, a XVIII. század végén lebontott Corvin-kápolna láthatóvá lett. A

117