Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)

Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941

Alba Regia 38. (2009)

Feleségét kegydíjban részesítették (évi 180 P), bár ezt a bizottság helytelenítette. Egy év múltán, figyelembe véve 4 leánygyermekét, a kegydíjat nevelési segéllyel egészítették ki (összesen évi 300 P). Megbízták Csitáry főjegyzőt, hogy évenként mérje fel a Zavaros család anyagi ügyeit, és arról számoljon be a közgyűlésnek Vargha Elemért Baja thj. város Közigazgatási Bizottsága fegyelmi választmánya hivatalvesztésre ítélte, a család ellátási igényét is elutasította. A Vargha családnak vagyona volt, s ezt felesége 1932. május 31-én közölte a fegyelmi bizottsággal. Ekkor Vargha már nem élt, a vizsgálat alatt öngyilkos lett. A családi vagyon a kiskorú fogadott gyermekre szállt (Érsek-Vargha Gabriella Agatha.) A gyám, Vargha felesége, a városnak kártérítés címén 20 628 pengőt fizetett ki (KGY 1932, 91. 401-405. o.).

A Zavaros-klán a panamát mentegette. Érdekükben a felsővárosi plébános felszólalt az egyik közgyűlésen, de a tagság lármázott, és a főispán az ülést berekesztette. (Bilkei ekkor végleg elveszítette a felsővárosiak bizalmát, akiknek erre volt más okuk is.) Ezután a felsővárosiak nem a Juhász-templomot látogatták, hanem (ahogy ők mondták) a várbeli ferences barátokhoz jártak misét hallgatni. Zavarost a főtisztviselők közül néhányan mentegették, barátjuknak tekintették a fegyelmi vizsgálat lezárása után is. A volt tiszti főügyész az 1960-as évek elején (ekkor ügyvéd) a városi levéltárban járt, és meglátta a Zavaros fegyelmi vizsgálat több csomónyi iratait. Erre így szólt: „szegény Aladár barátom! De sok irat emlékeztet rád!” 1940 elején a klikk rávette Zavarost, hogy kérvényt írjon a kormányzónak, és azt a kabinetirodához küldje el (március 4-i keltezéssel). A kérvényből tudjuk, hogy 9 éve ágyhoz kötött beteg, nem rehabilitációt kér, hanem nyugdíjat, bár a 3 tanú vallomását hamisnak nyilvánította. Kérte, hogy perét tárgyalják újra. E napon felesége a kormányzóné címére írt levelet. Mindkét levél válasz nélkül visszaérkezett Székesfehérvárra, a városi főispánhoz (VF 1940,194.: PV 1980, 137-139.).

Orstaggyűlési választások (1931)

A székesfehérvári (és a Fejér vármegyei) választásokat 1931. június 28-án bonyolították le. A romló szociális viszonyok miatt a főispán a kormánypárti esélyeket tekintve nem volt derűlátó. Tavasszal politikai helyzetfelmérést kért a belügyminiszter a főispánoktól. Széchényi Viktor szerint a konzervatív szemlélet kiveszett a választópolgárságból, és tömegesen az ellenzéki politika felé sodródnak. 1931. március 9-én a belügyminiszternél főispáni értekezlet volt, ahol a választási előkészületeket beszélték meg. Széchényi Viktor szerint a következő választásnál a kormányzat ne takarékoskodjék az anyagiakkal, hanem ahová szükséges, oda kell juttatni a pénzt, az anyagi és a protekciós ígéreteket (FR 1931, 20.). Elmondta a belügyminiszternek, hogy Károlyi József, a város országgyűlési képviselője elvesztette népszerűségét, veresége a választás során bizonyos. A kormánypárt helyi exponensei két politikusban gondolkodnak: az egyik (ifj.) Wekerle Sándor, a Bethlen-kormány minisztere, a másik Hunyadi Ferenc nagybirtokos, ismert politikus. A felkérés után Wekerle kitért a jelölés elől, Hunyadi a móri kerületet választotta. Április 9-én a beteges Károlyi Józsefet Széchényi főispán a budapesti Károlyi palotában meglátogatta. Károlyi József közölte a főispánnal, nem indul a fehérvári mandátumért, azt átengedi Károlyi Gyulának, aki ekkor a Bethlen-kormány külügyminisztere, Károlyi Gyula viszont lemond felsőházi tagságáról, azt ő átveszi. Ez év tavaszán a Károlyiak nemzetségi ülést tartottak, és a képviselői cserét ott határozták el, hogy Károlyi Gyula mandátuma a kormánypárté lesz. A Keresztény Gazdasági Párttal kellett elintézni, hogy a fehérvári választói kerület helyett (Károlyi 1926-ban kereszténypárti politikai programmal lett fehérvári képviselő) a párt az adonyi kerületet kapja meg, ahol Csöngedy Gyula 1929-ig volt képviselő. Az egyeztető tárgyalásokat április 10-ig lefolytatták, és ezután Károlyi Gyula jelöltsége Székesfehérváron szabad utat kapott. Az ellenzék 3 jelöltet indított: Rakáts Lajost, a Fejér megyei Napló szerkesztőjét, Ketskés Eleket, a keresztényszocialista vezetőt, és Brumiller Lászlót, a Typográphia szerkesztőjét, akit az SZDP központ küldött a városba. A kormánypárt szerint Rakáts veszélyeztetheti Károlyi Gyula mandátumát, őt semlegesíteni szükséges, illetőleg ki kell iktatni a választási kortéziából. Rakáts mögött a felsővárosi parasztság sorakozott fel, amely szervezett volt. 1930. december 7-én a Szent István Teremben 1200 résztvevővel gazdanagygyűlést tartottak. Ezt Tőke István és Lits Ferenc hívták egybe. A gyűlésen Eckhardt Tibor, Gaál Gaszton, Nagy Ferenc, Tildy Zoltán, a megyebeli Czeglédy Endre, Szíjj Bálint szólaltak fel. A felsővárosiak a Gaál Gaszton-féle kisgazdapárt mögé sorakoztak fel. Rakáts Lajos számított a felsővárosi szavazatokra. Rakáts fővárosi politikai kapcsolatai erősek: 1921-ben tagja a Gömbös vezette egyetemi zászlóaljnak, később a Fiatal Magyarság csoportnak. A kormánypárt semlegesítő akciója Rakátscsal szemben eredményes. A kortézia idejére szabadságolták, és elutazott a városból. Ketskést izgága, demagóg egyénnek tartották, aki vihet el kormánypárti szavazókat, Brumillerrel nem törődtek, a szocialista mozgalom a városban lehanyatlott. Június 18-19-i gyűléseken részvétlenséget tapasztalt a rendőrség. A főispán a választások idejére megszervezte a Fejér Megyei Újság c. lapot, amely június 7-től jelent meg napi 2 ezer példányban. A lapból 400 darabot Fehérváron terjesztettek, a többit a megyében osztották szét. A választást a kormánypárt nyerte, Károlyi Gyula 6380 szavazatot kapott, Ketskés Elekre 2095, Brumiller Lászlóra 625 szavazat jutott (PV 1980, 148.).

107