Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941
Farkas Gábor. I 'árostörténeti tanulmány - S gékesfehérvár a két világháború köpött 1919-1941 Ébredők gyűléseit, de ennek ellenére nem hagytak fel tevékenységükkel (AE 1923, 74.). Politikájukat a kormánypárti vezetők fokozottan figyelték, mert az ÉME a rezsim megdöntésére szólította fel tagjait. Radikális intézkedésre velük szemben nem került sor, mert ők 1919 őszén, a polgári restauráció során, a burzsoázia szövetségesei voltak. Ezért politikai intézkedéseket foganatosítottak az ÉME vezetők ellen. A vezérek semlegesítése után a szervezet 1927-ben kimondta feloszlását (PR 1928, 53.). Zavaros polgármestert ÉME-tagsága miatt egymás után érték a polgári ellenzék részéről a támadások. Nagy Pál főispán 1924. október 20-i jelentésében arról írt, hogy a polgármestert el kell távolítani, az ellene folytatott támadások olyan súlyúak, hogy kivédeni őket lehetetlen. A lehetséges polgármesteri utód Lipcsey Lajos lett volna, de ő nem vállalta a tisztséget, s most a polgári ellenzék vezérei is elzárkóztak az utódlásban való részvételtől. Ekkor huzamosabb időre Zavarost szabadságolták, mialatt az egyházi körök továbbszolgálása mellett döntöttek. Tény, hogy a város 1930-ig eltelt évtized alatt sokat fejlődött, rendezett és kulturált település lett. A fejlődést a polgármester vezetési tevékenységének tulajdonítottak. Az is igaz, hogy a város a hitelfelvételekkel anyagilag ellehetetlenült. Az amerikai és a svájci kölcsönök visszafizetését a városi vagyon eladásával meg lehetett volna oldani. Ezt az elgondolást a város parasztsága támogatta. Ugyanakkor a magas adók és egyéb kiadások miatt éppen a parasztság elégedetlenkedett. A városi pótadót 1930-ban 45%-ra emelték A gazdasági válság első két évében a szociális feszültség fokozódott, a szocialista mozgalom erősödött, az ipari munkások bármikor szervezetten az utcára vonulhattak, a munkanélküliség növekedett, a megszervezett ínségakciókkal a nép elégedetlen volt. A polgármester személye ellen irányult a városban valamennyi ellenzéki erő. Igaz viszont, hogy Zavaros könnyelmű életmódot folytatott, ami többletköltekezésbe vitte. A pénzhez keveset értő polgármester törvénytelen eszközökhöz nyúlt, melyben hivatali munkatársai segítették Nagyobb összegek tűntek el az alkalmi-, az ínségmunkára, munkanélküliekre fordítandó, kegyeleti célú, karitatív és társadalmi gyűjtésből származó pénzekből, bizonylataikkal együtt. Az 1923. évi novemberi közgyűlésen a polgármestert és környezetét korrupcióval vádolták Egy évvel később az ellenzék magát a polgármestert vádolta, hogy a panama feje (FR 1924, 1.). Felszólították a közgyűlésen, hogy az út, a csatorna, a közüzemek építkezéseiről készült számlákat bocsássa a törvényhatósági bizottság által delegált személyek elé, és a vétkeseket hozza a közgyűlés elé. A támadások évente több alkalommal ismétlődtek, de 1928-ban különösen sűrűsödtek 1928-ban Csöppenszky ügyvéd a járda és útburkolások költségeiről kérte a számlákat (FR 1928, 99.). Erre a tevékenységre a második Speyer-kölcsönt fordították, amely 2 millió aranykoronát tett ki. Támadott még Paulovits és Ketskés is. Az 1928. évi január 30-i közgyűlésen a bizottság nem adta meg a felmentést az 1927. évi számadás lezárására. A bizottság tagjai közül többen hangoztatták, hogy a városházi gazdasági ügyek terén nem látnak tisztán, ezért szükséges az elszámolások bemutatása a közgyűlésnek (a vállalkozók által alkalmazott munkások, napszámosok száma, kifizetett bére). Azt is javasolták, hogy az iratokat a Belügyminisztériumba felülvizsgálatra küldjék meg. A polgármester a támadások hatására fizikailag összeroppant, bár ekkor a főispán megvédte. Szerinte a kedvezőtlen gazdasági helyzet az oka a látszólagos hiányosságoknak, valamint az évekig tartó infláció bénító hatását nem lehet ilyen rövid idő alatt kiheverni. A főispán beszédére az előterjesztést a közgyűlés 54:23 arányban elfogadta. A polgármester ezután nem tett jelentést az önkormányzat két közgyűlés közötti tevékenységéről. A főispánt meglepte, hogy Vargha Elemér műszaki tanácsnok 1930. július 12-én feljelentette magát. A tanácsnok elmondta a főispánnak, hogy a beruházásokra, az ínségmunkákra tartalékolt pénzekből a polgármesterrel együtt nagy összegeket sikkasztottak el. Másnap a főispán a belügyminiszternek referált a fehérvári panamáról. Július 15-én a főispán megtiltotta, hogy Zavaros és Vargha a hivatalban megjelenjenek. Július 17-én rendkívüli közgyűlést hivott össze a főispán, ahol rövid tájékoztatást adott a városi pénzek hűtlen kezeléséről, és a közgyűlés kimondta, hogy Zavaros és Vargha tisztviselők státusa megszűnt. Zavaros lakására Csitáry főjegyzőt küldte ki a közgyűlés, hogy az odahaza tartott hivatalos iratokat lajstromozza és hozza magával a városházára. (Ez tetemes mennyiség volt.) (KGY 1930, VII, 17.) 19-én megérkezett a vizsgálóbiztos, a bajai polgármester, aki ezen éjszaka elrendelte mindkét személy letartóztatását. Július 20-án a panama híre elterjedt a városban, a nép az utcákra tódult, a hatóság zavargásnak tűnő jelenségeket figyelt meg, amely augusztus első hetében csillapodott le (FMN, 1930 VII. 12-31.). A népmozgalom spontán keletkezett és zajlott, de nem volt a városban olyan politikai erő, amely ennek élére állott volna. Holly Géza (és köre) megrémült a mozgalomtól, s nem gondolt arra, hogy azt a maga számára kamatoztassa. A polgármesteri teendőket 1930. július 20-án a főispán Simon Sándorra ruházta, aki helyettes polgármesteri funkcióban volt december 1-jéig. A műszaki tanácsnokot Szathmáry Sándor földmérő helyettesítette. A sok szálon történő vizsgálódás, az ügy felgöngyölítése huzamosabb időt vett igénybe. A belügyminiszter 1931. február 21-én további 6 hónapra kénytelen felfüggeszteni a két tisztviselő státusát. A fegyelmi ítéletet 1931. július 9-i közgyűlésen hirdették ki. Eszerint a polgármester 10 éven át elvtelen személyi összefonódással a vétségek sorát követte el: nagy összegekkel károsította meg a várost, a vállalkozókat jogtalan előnyökhöz juttatta, közpénzeket sikkasztott el, a pénztári bizonylatokat megsemmisítette. Ezért hivatalvesztésre ítélték Enyhítő körülményt a fegyelmi bizottság nem talált. A várost ért anyagi kárt felbecsülni nem tudták Mivel Zavarosnak magánvagyona nem volt, a kártérítést nem tudták kiróni. 106
