Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941
Alba Regia 38. (2009) 1929-ben a svájci Pragma Aktiengesellschaft (Pragma Részvénytársaság) a Schweizerisch Volksbank (svájci népbank) megbízásából. Az összeg 1 300 000 svájci frank, a kamatláb 6%. A városi eladósodás oly nagymérvű, hogy a hitelek törlesztése és a kamatok fizetése újabb hitelek felvételével volt lehetséges. 1929-ben a Pragma 200 ezer dollárt kölcsönzött a városnak, melyet háztartási folyó kiadásokra fordítottak (PM 1932, 15400.: KGY 1935, 186.). Beruházásra a kölcsönöket 1932 után tudták felhasználni, amikor a városvezetésben a merkantil szellem lett úrrá. 1933-ban a Speyer-kölcsönből Fehérvár 4 000 000 574 pengőt kapott. Most is, mint más alkalmakkor az annuitás és egyéb költségek címén a tőkéből 800 ezer pengőt levont a kifizető pénzintézet. A város az összeget útburkolásra, a villamosmű rekonstrukciójára, a járványkórház építésére fordította. A gazdasági válság idején a Speyer-kötvények a new yorki tőzsdén az árfolyami névértékűk egynegyedére estek vissza. A város az értéküket vesztett kötvények vásárlásán gondolkodott (PM 1932, 6865.: ÖG 1975, 62-75.). 1945-ig a hitelekből nagy összegek maradtak kifizetetlenül. 1944-ben a svájci népbanknak a város 418 762 svájci frankkal tartozott, 1947-ben az említett banki követelés 197 533 svájci frank. (A város törlesztése ebben az évben 54 200 forint volt.) 1949-ben Székesfehérvárnak a Speyer- és a Pragma-kölcsön tartozása forintra átszámolva 9 679 432 volt (KGY 1948, 35, és ÖG 1975, 75.). 1927. május 27-i közgyűlésen Csöppenszky Mihály ügyvéd és Say Géza felvetették, hogy a belvárosi épületek, terek, utcák műemléki feltárással alkalmasak a középkori miliő elővarázsolására. A felszólalók szerint a feltárási munkák koordinálására a fővárosi közmunkatanácshoz hasonló testületet kell létre hozni, amely a munkák összehangolása mellett a szakszerűséget is biztosítja. Say Géza felszólalásából kiderült, hogy a Szent Anna-kápolnát ezekben a hónapokban restaurálták, így annak idegenforgalmi bemutatását szorgalmazta (KGY 1927, 158.). A közgyűlés a szociális helyzet enyhítése érdekében is állást foglalt a belvárosi feltárások mellett, bár megjegyezték, hogy a kommunális és infrastrukturális feladatok megoldásától nem tudnak eltekinteni. Megjegyezzük, hogy a belvárosi munkák az 1930-as években mégis elsőbbséget kaptak, addig azonban sikerült az alapvető munkákat, utcarendezéseket, kanálisok befedését jórészt elvégezni. A konservativ, klerikális városvezetés veresége Az 1919 őszén hatalomra került politikai és városvezetői csoport az 1920-as évek elejétől a támadások kereszttüzében állt. 1919 őszén Zavaros polgármester választását a szélsőséges szervezetek (MOVE, EME, Fehér Ló Társaság) opponálták, annak ellenére, hogy Zavaros az EME vezetőségi tagja. Támadott a polgári ellenzék is, melynek vezetői önjelöltek a polgármesteri és más vezető városi tisztségre. A hatalom konszolidációja során a városi politikai vezetés sikerrel számolta fel a szélsőséges szervezeteket, a vezetőket középvezetői funkciókba helyezték vagy magánvállalkozások megszerzéséhez segítettek őket. Paulovits Béla a városi gazdasági tanácsnoki tisztséget kapta meg, az intranzigens keresztényszocialista vezetés emberei pedig a Számmer-Heckenast nyomdát szerezték meg. Paulovits energiáját ezután középbirtoka és a felsővárosi paraszti követelések realizálására fordította, a keresztényszocialisták vezérei saját gazdasági ügyeikkel foglalkoztak. Az Ébredők két vezérférfija (Paulovits és Marosi) a városi sportvezetésben tevékenykedtek, létrehozták az Alba Regia Sportegyesületet (ARAK)^ melynek elnöke, Havranek József alispán lett. Előzménye a következő: 1920-tól a fehérvári sportegyesületekben az ÉME két vezére a keresztény kurzus ideológiáját terjesztette, melyet a város legnagyobb sportegyesületében, az SZTGben (Székesfehérvári Torna Club) a klubvezetés rosszallóan vett tudomásul. Az egyesület 21. közgyűlésén (1924) a két ÉME agitátort kibuktatták a választmányból. Válaszul vármegyei támogatással alakult meg az ARAK, ahová 108 fehérvári sportolót igazoltak az SZTGből. Az ARAK-ban katonai jellegű sportok művelésének volt elsőbbsége (fegyverkezelés, lövészet, lovaglás, kézigránátdobás, repülőmodellezés, majd az 1930-as évek végétől vitorlázó repülés). Kormánypárti helyi sajtó az ARAK-ot hazafias sportegyesületnek minősítette, míg az SZTGt (amely városi támogatású) destruktívnak, amelyben a labdajátékokra, atletizálásra helyezték a súlyt. (1920. március 6-án a polgármester az SZTGnek átadta a városi tulajdonú sóstói pályát, egyben ő lett az SZTC elnöke.) (PM 1920, 1778.). A két sportegyesület közötti rivalizálás az 1920-as évek elejétől politikai színtéren zajlott. A megyéspüspök is véleményt formált a sportegyesületekről. Szerinte az SZTC nagy múlttal rendelkező egyesület (alakulás: 1903) és magában hordja a múlt tradícióit, így a retrograd eszméket is. Prohászka megvédte az SZTC vezetőségét, mondván, hogy onnan nem kell senkit kirekeszteni (utalt a Zavaros elleni támadásokra), mert a keresztény-nemzeti irányzat ott is képviselve van. Az ÉME támadta a Déli Vasút Sport Clubot is (DVSC) amelyben nemzetellenes tevékenység folyna. A szélsőségesek érvei között szerepelt az, hogy a DVSC tagjait a szociáldemokrácia befolyásolja, és a klub mögött a zsidótőke áll (FR 1924, 68.). Az SZTC és a DVSC elleni politikai támadások jelzik a városi klikkharcokat, a hatalmi pozíciókért folytatott kíméletlen, primitív lelkületből fakadó, szakmailag alulszocializált egyének küzdelmét. Az ÉME és más szélsőséges szervezet felszámolására a városi kormánypárt tett intézkedéseket. Az Ébredők gyűlésein kormányellenes beszédek hangzottak el, nem egy alkalommal a rezsim megdöntéséről beszéltek. A rendőrség országos főkapitánya 1923-ban betiltotta az 105
