Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941
Farkas Gábor. Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919-1941 polgárságnak biztosított képviseletet és beleszólást a város irányításába. Az 1913-ban megválasztott törvényhatósági bizottság szemléletében és társadalmi összetételében az 1920-as években korszerűtlenné vált. (Bár az uralkodó köröknek ez a középfokú irányítás megfelelt, mert ez a testület a burzsoázia szempontjait maradéktalanul érvényesítette). Az 1919. augusztus 8-án kelt belügyminiszteri leirat szerint az önkormányzati testületek, tisztviselők (1918. október 31-i funkciójuk alapján) kötelesek működésüket azonnali hatállyal megkezdeni. A városi törvényhatósági bizottságnak 135 tagja volt, a kieső tagokat év végén pótolták általános választással a kérdéses városi választói kerületekben, illetve a virilistából hívtak be a közgyűlésbe soron következő tagokat. Az 1920-as évek közepén a bizottsági tagok társadalmi összetétele a következő: 5 gyártulajdonos, 41 nagykereskedő, 25 bérháztulajdonos, 18 nagyvállalkozó, 19 középüzem-tulajdonos, 4 földbirtokos, 10 ügyvéd, 5 orvos, 3 kisbirtokos, 1 közjegyző, 3 tisztviselő, 1 gyógyszerész. A virilisták élén Kari nagykereskedő és gyártulajdonos állt, évi adója 1927-ben 5146 pengő. A második helyet elfoglaló Grósz Bemát vaskereskedő évi adója 2962 pengő. 1920 decemberében a bizottságba hívott tagság esetében a polgári restauráció során végzett politikai teljesítményeket mérlegelték. Ekkor került a bizottságba a Belvárosból Kaltenecker Viktor, a palotavárosi kerületből Mátrai Rudolf, a Tóvárosból Pisztel Jenő, a felsővárosi 2. választói kerületből Fister János (FR 1921, 4.) A belügyi kormányzat a közigazgatás megreformálására törvénytervezetet készített, és ennek felülbírálatát a törvényhatósági bizottságokra bízta. A tervezetben súllyal szerepelt a területi önkormányzatok centralizációja. A főispán, mint a kormányzat embere, az eddigi hatáskörén túl is kapott a tervezetben kibővített feladatokat. Ilyen a kinevezési jogkör, saját elhatározású előterjesztés, a közgyűlési tárgysorozatok megváltoztatása, az általa renitensnek minősített bizottsági tag eltávolítása a közgyűlésből anélkül, hogy a széksértést a tiszti főügyész megállapítaná, egyes tárgyak törlése a tárgysorozatból. A városi közgyűlés 5 tagú bizottságot küldött ki a belügyi tervezet bírálatára. A közgyűlési tagság a bizottság feladatául adta, hogy őrködjék az önkormányzati elv megőrzésén, amely az önkormányzati jog évszázados tradíciója. A bizottság az elemzés során tegye szóvá az önkormányzati jog csonkítására irányuló kormányzati centralizációs törekvést. A bizottság 1928 tavaszára befejezte a törvénytervezet bírálatát, és egyben összefoglalta a kormányok által 1890 óta a közigazgatási reform kapcsán hozott tervezeteket. Ebben az 1920 óta született közigazgatási reformjavaslatokról is véleményt formált. Ezt az alábbiakban summázta: a kormány az önkormányzati igazgatás államosítására törekszik, ami a városi autonómia felszámolását jelenti. A bizottság helyesli a közigazgatási reform gondolatát, de azt az önkormányzati elv figyelembe vétele mellett kell végrehajtani (FR 1928- 249.). A közigazgatás rendezéséről szóló törvény (1929. évi 30.) a kormányzat és az önkormányzatok közötti kompromisszum eredménye. A törvényhatósági választásokat a törvény szellemében hajtották végre. A városi kormánypárt megszervezte a Polgárok Pártját, amely (a választások időpontja felé közeledve) felvette az Egyházközségi Párt nevet. A polgári ellenzék a Városi Párt kereteit használta fel a szervezés során, az SZDP helyi szervezete a Munkások és Polgárok Pártját szervezte meg. A szociáldemokraták és szakszervezeti vezérek kispolgári csoportokat, szervezett ipari munkásokat és a földmunkásokat tömörítették. A Városi Párt együttműködést ajánlott a szociáldemokratáknak a választások idejére, de ott elutasítást kaptak. A szociáldemokraták szerint „ezt a zavaros ideológiájú politikai csoportot nem kívánják a városi hatalomba juttatni, és vezetőik közül ne kerüljön ki a polgármester” (Paulovits Béla, Ketskés Elek, Holly Géza. A Városi Párt korábbi munkásellenes megnyilatkozásaival kivívta a szocialisták gyűlöletét). A kormánypárt szavazói bázisát a tőkések, a katolikus egyház által befolyásoltak alkották. A főispán (akárcsak az 1922. évi nemzetgyűlési választások alkalmával) a zsidó tőkésekre támaszkodott. (A virilisták 40%-a zsidó tőkés, de a virilistában még további 108 zsidó kistőkés szerepelt. Az említett listában szereplő keresztény tőkések (180 fő) a főispán szerint ellenzéki beállítottságúak.) A kormánypárt helyi exponensei (a polgári ellenzék és a szocialisták szervezkedése kapcsán) győzelmüket kétségesnek látták Széchényi főispán szerint a választásokat előbbre kellene hozni, arra az időre, amikor még vidéken tartózkodnak a városi földmunkások (szerződéses földeket művelők napszámosok summások az aratók). Úgy érzékelte, hogy a választásoknál a földmunkások hangadók lesznek és a városi politikai eseményeket baloldali irányba terelik A virilis férfiak választása október 18-án zajlott le, az általános választásokat november 3-án tartották A városi választók 80%-a szavazott (11 ezer szavazóból 9 ezer.) A Városi Párt jelöltjeire a szavazók 11, a Munkások és Polgárok Pártja jelöltjeire 12%-a adta voksát. A megválasztott törvényhatósági bizottság tagjainak 50%-a új tagokból került ki. Az általános törvényhatósági választások során az SZDP által jelölt munkásokat kibuktatták a virilisták választása során a Városi Párt jelöltjei úgyszintén kimaradtak A főispán értékelte a választásokat. Szerinte a városban a sérelmek egész sora került felszínre, viszály is keletkezett az egyes társadalmi csoportok között. Ezeket azonban a politikai mozgalmak kísérő jelenségeinek minősítette, melyek minden választás során előfordulnak Az új törvényhatósági bizottság a modem önkormányzat közjogi intézménye. A bizottságba ötféle jogon lehetett bekerülni: virilista- és általános választás útján, örökös tagsággal, tisztséggel járó jogon, érdekképviselet útján. A te. létrehozta (ill. visszaállította) a kisgyűlés intézményét, melynek kiemelt szerepe lett a városi közéletben. (A testület 20 fővel működött.) Mivel (a te. szerint) a törvényhatósági bizottsági közgyűlést 102
