Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941
Alba Regia 38. (2009) évente két alkalommal hívják össze, a testületi döntést igénylő tárgyak egy részének megvitatását és határozattá emelését a kisgyűlésre ruházta a törvényhozás. A kisgyűlést havonta tartották, az ülés tárgyait a polgármester állította össze és terjesztette őket megvitatásra. (A kisgyűlés külön pecséttel rendelkezett: a városi címer és Székesfehérvár thj. város kisgyűlése a pecsét felirata.) A törvényhatósági bizottság 124 tagú, melyet 6 örökös-, 11 tisztséggel járó-, 48 virilis jogú-, 46 általános választással-, és 13 érdekképviselet útján bekerült tag alkotott. Foglalkozás szerinti csoportok: kisbirtokos 19, kereskedő 20, iparos 21, ügyvéd 13, vezető tisztviselő 14, gyártulajdonos 3, bérháztulajdonos 3, nagybirtokos 1, magánzó 2, orvos és gyógyszerész 7, pap 5, ipari és mezőgazdasági munkás 6, városházi tisztviselő 10. Valamennyien az Egyházközségi Párt jelöltjeiként kerültek be a városi közgyűlésbe (KGY 1921.: 2, 1922. : 1924, 408.: 1927, 272.). Tisztújító közgyfdés A kormánypárti értékelés szerint a törvényhatósági bizottság és albizottságai által működtetett városi önkormányzat modem közjogi intézmény, amely korszerűen látja el a városi feladatokat. A tisztújító közgyűlést 1929. december 12-én tartották. (Utolsó tisztújítás 10 évvel korábban, 1920. április 6-án volt.) Zavaros polgármester a városi hatalom jelvényeit: a pecsétet, a városcímert, a levéltár és pénztár kulcsait, az 1703. évi városi kiváltságlevelet (Diploma Leopoldinum) a főispán elé helyezte, jeléül annak, hogy tisztségét megszűntnek tekinti. A főispán bejelentette a tagságnak, hogy a polgármesteri tisztségre a pályázó Zavaros Aladár. A közgyűlés közfelkiáltással (10 évre) Zavarost bízta meg a tisztséggel. A főtisztviselői státusokat szintén közfelkiáltással töltötték be, a korábbi tisztviselők kaptak bizalmat: Csitáry Emil főjegyző, Farkas Sándor tanácsnok és árvaszéki elnök, Kisteleki Károly tiszti főügyész, Vaimár Béla főpénztámok, Németh László és Bozán Antal tisztiorvosok, Simon Sándor helyettes polgármester és tanácsnok, Bokor Attila tanácsnok, Koller Gyula árvaszéki ülnök, Farkas István, Halasi Lajos, Kovács Géza, Viniczai László aljegyzők, Eplatteiner Imre árvaszéki jegyző. A gazdasági tanácsnoki státusra két pályázat érkezett. (Sztankovits János korábbi tanácsnoké és Paulovits Béláé.) A közgyűlés Paulovits pályázatát fogadta el. A városházi hivatali struktúra az alábbiakból tevődött össze: a polgármesteri hivatalban 4, a közigazgatási ügyosztályon 5, az árvaszéken 4, az anyakönyvi hivatalban 4, a tiszti főügyészi irodában 1, a tisztiorvosi hivatalban 5, állatorvosi irodában 2, a pénzügyi osztályon 3, a számvevőségen 7, a városi pénztárban 2, az adóhivatalban 8, a forgalmi adóhivatalban 2, a javadalmi hivatalban 10, az elsőfokú közigazgatási hatóságnál 2, a községi bírói hivatalban 1, a gazdasági hivatalban 5, a levéltárban 2, a katonai ügyosztályon 1, a testnevelési hivatalban 2, a levente intézményeknél 21, a hordójelző hivatalban 1, a járlatlevél kezelésnél 1, a vámkezelésnél (budai, palotai, móri, csákberényi, lovasberényi, keresztúri és a zámolyi vámsorompók) 7, a közműveknél (villanytelep, vízművek, vágóhíd) 6 főt alkalmaztak. (A jéggyárban, a hirdetési vállalatnál, a kő-és homokbányánál, a szeszfőzdénél, a szennyvíztelepen a szolgálatot ideiglenesen kirendelt városházi tisztviselők látták el (LK 1974, 163-186.: FR 1929, 23.). árosfejlesztés az 1920-as években Társadalmi háttér Az önkormányzat a háború és a forradalmak után leromlott állapotokat örökölt. A közintézményi épületek elhasználódtak, az utcák, utak, terek, vízfolyások (közte a kanálisok) elhanyagoltak voltak, a magánházak kedvezőtlen képet mutattak. A városi társadalom a századfordulón uralkodó struktúrát jelezte. A város vidékies jelleget hordozott, és nagy paraszttelepülés benyomását keltette az utazóban. A gazdasági élet fő területe az agrárium, domináns tényező a foglalkozási struktúrában az őstermelő és az agrár szegényréteg. 1890-ben a városi társadalom 30%-a, 1920-ban 21%-a mezőgazdaságból élt. A kicsiny városhatár a lakosságot az adott termelési viszonyok közepette nem tudta eltartani. Hiányzott a nagyipar, amely a hozzá kapcsolódó gazdasági ágakat kialakíthatta volna. A mezőgazdasági munkások a Fejér vármegyei uradalmakban találtak kereseti lehetőséget, a téli hónapokban a városba visszatértek. Az országban több olyan város létezett, melynek határa a fehérvárinál kisebb, mégis a lakosság helyben talált megélhetési lehetőséget a szolgáltató ágazatokban (Győr, Pécs, Komárom, Baja, Kassa, Miskolc, Nagyvárad, Temesvár, Zágráb, Marosvásárhely, Eszék, Zimony) (STE 1909, 11-12.). A gazdasági korszerűtlenség mellé járult a hatalmi csoport konzervatív szellemisége. A városi vezetés érzéketlen a szociális kérdések iránt, azok megoldatlanságát a kor felfogásával magyarázták. A társadalmi és gazdasági viszonyok terén a helyzet megérett a változásra. Az önkormányzati testületben olyan politikai erők csoportosultak a konzervatív vezetéssel szemben, amelyek a várospolitikát a szociális kérdések megoldása felé terelték. Ez pedig a városi polgári ellenzék volt, amely liberális eszmékkel felvértezve, 1920 óta, tehát egy évtizeden át támadta a konzervatív szemléletű várospolitikát, a városvezetést, miközben jelentős városfejlesztési 103
